PK BH 1986/235
PK BH 1986/235
1986.06.01.
Apaság vélelmének megdöntése iránti per a vélelmezett apával szemben indítható. Ha csupán téves anyakönyvi bejegyzés történt, annak kijavítása az anyakönyvvezetőtől kérhető [Csjt. 35. § (1) bek., 36. §; 1982. évi 17. sz. tvr. 14. §; 2/1982. (VIII. 14.) MTTH sz. rend. 27. §].
Az 1967. szeptember 13-án született felperes a részére kirendelt eseti gondnok útján benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy nem az alperes az apja.
Az eseti gondnokot kirendelő határozatból kitűnően a felperes állami gondozásának felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy a felperes apjaként anyakönyvezett alperes (aki Ny. községben 1940. október 24-én született, anyja: K. E.) az anyát nem ismerte, a kiskorú felperesre nézve apai elismerő nyilatkozatot nem tett. Az apai elismerő nyilatkozatot az ugyancsak Ny. községben 1949. július 3-án született, az alperessel azonos nevű Z. J. tette, aki ezt meghallgatása során elismerte. Az apai elismerő nyilatkozatot tartalmazó jegyzőkönyvben az azóta elhunyt ügyintéző a születés időpontját tintával kijavította, és így a kiskorú felperes apja az alperes születési adataival nyert anyakönyvezést.
A gyámhatósági eljárásban felvett jegyzőkönyvek, az alperes személyes meghallgatása, valamint tanúvallomások alapján a bíróság ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a M. E. anyától, 1967. szeptember 13-án született és a k.-i anyakönyvbe 1252/1967. folyószám alatt bejegyzett Z. E. nevű gyermek nem Z. J. (Ny. községben 1940. október 24-én született, anyja: K. E.) alperestől származik.
Az ítélet indokolása szerint az anya és az 1949-ben született Z. J. 1966 őszétől, 1968. november végéig együtt éltek, és a nevezett a kiskorú felperest a magáénak ismerte el. Ezt követően az anya és Z. J. 1970. július 22-én házasságot is kötöttek. Ugyanakkor az anya és az alperes nem is ismerték egymást, így a felperes az alperestől nem származhatott. Az apai elismerő nyilatkozatot tevő Z. J. születési adatainak kijavításával kapcsolatban a bíróság a tényállást az eseti gondnokot kirendelő határozatban foglaltakkal egyezően állapította meg. Az ítélet meghozatalát illetően utalt a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdésére.
A fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A Csjt. 36. §-a akként rendelkezik, hogy ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni a) azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerte el, vagy b) azt, akit a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánított, vagy c) a törvényben meghatározott feltételek esetén azt, aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött.
A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az alperes az anyával házassági kötelékben soha nem állott, a kk. felperes tőle való származását jogerős bírói ítélet nem állapította meg, és az alperes a felperesre nézve apai elismerő nyilatkozatot nem tett. Ebből következik, hogy az alperes tekintetében a kk. felperesre nézve apaság vélelme nem keletkezett, és így a nem létező apaság vélelme – Csjt. 43. §-a (1) bekezdésén alapuló – megtámadásának nem volt helye.
Ebből viszont az következik, hogy a felperes apjának az elismerő nyilatkozatot tett Z. J.-t kell tekinteni akkor is, ha az anyakönyvi bejegyzésre téves születési adatokkal került sor.
Az anyakönyvi bejegyzés kijavítása pedig az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. számú törvényerejű rendelet 14. §-ában foglalt rendelkezések értelmében az anyakönyvvezető feladata, a kijavításnak a 2/1982. (VIII. 14.) MTTH számú rendelkezés 27. §-a értelmében hivatalból is helye van.
Miután pedig az adott esetben nem az apaság vélelmének megdöntése iránti per indításának, hanem az anyakönyvi bejegyzés anyakönyvvezető által történő kiigazításnak van helye, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette, és egyben elrendelte a periratoknak az anyakönyvi bejegyzés megfelelő kijavítása érdekében a k.-i állami anyakönyvvezetőhöz való áttételét. (P. törv. II. 20 747/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás