PK BH 1986/238
PK BH 1986/238
1986.06.01.
Kisajátítási kártalanítás iránti perben a perköltség megállapításának szempontjai [Pp. 81. § (1) és (2) bek., 75. § (2) bek.; 5/1962. (VI. 19.) IM sz. r.]
A járási hivatal szervezési, jogi és igazgatási osztálya 1983. március 31-én kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátított a felperes 4 ha. 6560 m2 területi ingatlanából 4 ha 2348 m2 nagyságú részt. A kisajátított ingatlanrészért 1 798 111 Ft kártalanítást állapított meg. A felperes ezt a kártalanítást nem fogadta el, és felemelése iránt pert indított. A keresetében 1 050 000 Ft többletkártalanítás fizetésére kérte az alperest kötelezni, majd a per során a keresetét 2 048 889 Ft-ra felemelte.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest 1 991 889 Ft többlekártalanítás és 30 000 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte. A perköltséggel kapcsolatos rendelkezését a Pp. 81. §-ának (2) bekezdésére alapította, és azzal indokolta, hogy az alperes nagyobbrészt pervesztes lett, a felperes pedig jelentősebb összegű szakértői díjat is előlegezett. Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett. Az alperes a kereset elutasítását, a felperes pedig a marasztalási összegnek 57 000 Ft-tal történő felemelését és magasabb első fokú eljárási költség megítélését kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az első fokú ítéletet, és az alperest a felperes javára 15 000 Ft fellebbezési részperköltség megfizetésére kötelezte. A perköltségről szóló rendelkezést a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésével indokolta, és utalt az alperes nagyobb arányú pervesztésére.
A jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kisajátítási kártalanítási perben a követelés megállapítása bírói mérlegeléstől függ. A Pp. 81. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek az összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítél ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése szerint perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. A Pp. 75. §-ának (2) bekezdése értelmében a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is. Az ügyvédi munkadíj összegét az ügyvédi munkadíjról és ügyvédi díjszabásról szóló módosított 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében a díjszabás keretei között kell megállapítani akkor is, ha a munkadíjat a bíróság állapítja meg.
A megállapítás során a rendelet 2. §-a szerint figyelembe kell venni, többek között az ügy jellegét és jelentőségét, valamint a végzett ügyvédi munkát.
Polgári peres ügyben az ügy első fokú viteléért megállapítható munkadíj felső határát az említett rendelet 6. §-ának (1) bekezdése, ugyanezt a másodfokú eljárásban a rendelet 17. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A megállapított munkadíjhoz a rendelet 30. §-ának (1) bekezdése szerinti költségátalányt is hozzá lehet számítani.
A felperes a felemelt kereseti kérelméhez képest mind az első, mind a másodfokú eljárásban túlnyomó részben, majdnem teljes egészében pernyertes lett, és az első fokú eljárásban 13 786 Ft szakértői költséget is előlegezett. A felperest az első és másodfokú eljárásban azonos ügyvédi munkaközösség képviselte. Mindezek alapján a törvényességi óvás megalapozottan mutatott rá arra, hogy a perben eljárt bíróságok a felperest megillető perköltség összegét indokolatlanul alacsony összegben, az erre vonatkozó rendelkezések téves alkalmazásával állapították meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségről szóló rendelkezését megváltoztatta, és az alperes által a felperesnek fizetendő első fokú perköltség összegét 65 786 Ft-ra felemelte, a másodfokú perköltség összegét pedig 20 000 Ft-ban állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság a perköltség mértékéről a Pp. 81. §-ának (2) bekezdése alapján az alábbiak szerint határozott:
Az első fokú eljárásban a felperes által előlegezett
szakértői perköltség: |
13 786 Ft |
a felperest képviselő ügyvéd munkadíja: |
50 000 Ft |
költségátalány: |
2 000 Ft |
Összesen: |
65 786 Ft |
Az ügyvédi munkadíj mértékének meghatározásakor az 5/1962 (VI. 19.) IM számú rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében szabályozott ügyvédi díj felső határának megállapítását azért mellőzte, mert az ügy jellege és jelentősége, valamint a megbízás teljesítése érdekében kifejtett ügyvédi munka azt nem indokolta. Ugyanezen okok következtében a másodfokú eljárásban felszámítható ügyvédi munkadíj összegét is a rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében szabályozott felső határtól eltérő, alacsonyabb összegben határozta meg. A másodfokú eljárásban a felperes perköltsége kizárólag ügyvédi munkadíjból adódott, szakértői költség előlegezése nem történt. (P. törv. I. 20 645/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás