GK BH 1986/240
GK BH 1986/240
1986.06.01.
A vállalkozó nem támadhatja meg sikeresen a szerződést azon az alapon, hogy a versenytárgyalás során tett ajánlatának megfelelően kikötött tervezési díj alacsonyabb a szokásos mértéknél [Ptk. 201. § (2) bek., 210. §].
A beruházást lebonyolító felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte megbízója, az alperes ellen 131 169 Ft és késedelmi kamatainak megfizetése iránt, mert 2 db szárítóberendezés földgázellátásnak tervezési díját csak részben fizette meg.
Az alperes a kibocsátott fizetési meghagyásra ellentmondást terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a szerződés értelmében 162 000 Ft általány megfizetésére vállalt kötelezettséget. A tervezői számla ezt az összeget lényegesen meghaladóan 284 836 Ft-ról szólt. Hivatkozott arra, hogy 1984. március 9-én írásban felhívta megbízottja, a felperes figyelmét, hogy a hozzájárulása nélkül vállalt többletköltség átutalásához nem járul hozzá. Álláspontja szerint a felperes szerződésszegő magatartásából eredő többletköltségek nem háríthatók át az alperesre.
A felperes előadta, hogy a beruházás lebonyolítására az alperessel kötött megbízási szerződés szerint az alperes a pénzügyi fedezet feletti rendelkezési jogot magának tartotta fenn, és vállalta a megbízott által felülvizsgált számlák határidőben való kifizetését. Mivel többszöri felszólítása ellenére az alperes a tervezési díj összegét tartalmazó számlát nem fizette ki, helyette kellett azt kiegyenlítenie. Előadta, hogy az alperes a tervet kivitelezésre alkalmasnak találta, és annak kivitelezéséhez hozzájárult. Hivatkozott arra is, hogy a tervezési munkát a tervező versenytárgyalás útján nyerte el, de a gázberendezések tervezésében nem volt gyakorlata. A versenytárgyaláson részt vevő többi vállalkozó túl alacsonynak találta az eredetileg megjelölt megvalósítási összeget, amelyet a tervező korábban készített tanulmánytervében előirányzott. A konkrét tervezési szerződésben a díjat átalányáron, a 2 700 000 Ft-os becsült kivitelezési ellenérték 6%-ában, vagyis 162 000 Ft-ban határozták meg. Ehhez az összeghez képest a számlázott tervezői díj azért mutatott lényeges eltérést, mert a díjalapérték jelentősen megváltozott. A tervezési díj módosítását célzó tervezetet 1983. december 19-én megküldte az alperesnek, az azonban arra csak a számla benyújtását követően válaszolt.
A felperes az első fokú eljárás során megtartott tárgyaláson beavatkozóként perbehívta a tervezőt, amely vállalat bejelentette, hogy a perbe a felperes pernyertessége érdekében be kíván avatkozni, és közölte, hogy csatlakozik a felperes álláspontjához. Előadta, hogy a beruházással kapcsolatos versenytárgyaláson a legalacsonyabb árajánlatot tette, és ennek alapján a versenytárgyalást megnyerte.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el a beruházás kivitelezési költségeinek megállapítása végett. A szakértői vélemény szerint a perbeli munkák tervezési díja 331 144 Ft-ban határozható meg. Rögzíti a szakvélemény, hogy a beavatkozó által felszámított tervezési díj reális, és az megfelel más hasonló munkáknál a szakvéleményt készítő tervezővállalat által felszámított díjnak.
A szakértői véleményre az alperes észrevételt közölt, amelyben kifogásolta, hogy a szakvélemény nem tért ki a becsült kivitelezési költség felemelésének okára. Tévesnek tartja a szakértő díjszámítását. Megbízható díjszámítás szerinte csak a költségek ismeretében végezhető el.
Az első fokú eljárás során megtartott folytatólagos tárgyaláson a beavatkozó bejelentette, hogy a szakvéleményt elfogadja. Előadta, hogy a 2 700 000 Ft-ot tévedésből fogadta el díjalap értékként, mert a kiviteli tervdokumentáció elkészítése csak helyszíni szemle és felmérés alapján volt lehetséges. A tárgyaláson a szakértők előadták, hogy a becsült kivitelezési összeg felemelésének okát véleményük szerint nem lehet meghatározni, annál kevésbé, mert a 2 700 000 Ft-os becsült összeg nem is a perbeli munkára vonatkozott. Megjegyezték, hogy az előzetesen becsült összeg irreális volta csak az elkészült kiviteli tervdokumentáció alapján volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 122 836 Ft-ot és ezen összeg késedelmi kamatait, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a lefolytatott szakértői bizonyítás és a peres felek, illetőleg a beavatkozó nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy a tervezési szerződés megkötésekor a felek téves feltevésben voltak a kivitelezési költség tekintetében. Ennek következtében a tervezési díjalapérték meghatározása tévesen történt, ami lehetővé teszi a szerződő felek számára a szerződés megtámadását a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint. A felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága ugyancsak alapul szolgál a szerződés megtámadására. A szerződés alapját képező tanulmányterv azért nem volt megfelelő a kivitelezési költség becslésére, mert a költségbecslés csak az alperesi ingatlan területének határáig készülő berendezéseket vette figyelembe. A kiviteli összegként becsült és a tervezési szerződésben rögzített 2 700 000 Ft a tényleges megvalósítási összeghez képest rendkívül alacsony, amit mind a szakértői vizsgálat, mind a beavatkozó által készített tervdokumentáció bizonyít. A felperes tehát megalapozottan követelte az alperestől a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlyát helyreállító tervezési díjkülönbözetet és késedelmi kamatait.
Az ítélet ellen a felperes és az alperes nyújtott be fellebbezést.
A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatásával kérte az alperest a 7719 Ft kamat, valamint 614 Ft perköltség összegét magába foglaló 8333 Ft kártérítés megfizetésére kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget szerződésben foglalt kötelezettségének, amikor a díjat csak részben fizette meg, így azt a felperesi vállalat a saját pénzeszközeiből helyette teljesítette. Mivel az ilyen magatartás súlyos pénzügyi helyzetbe hozhatja a vállalatot, kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az alperest magatartásának „következményei alól felmentette”.
Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a tervezési szerződés alapjául szolgáló tanulmányterv elegendő adatot tartalmazott a megvalósítási költségek meghatározásához. Álláspontja szerint a tervezési szerződésben a felek által közösen meghatározott díj csak a szerződésben vállalt munkához képest jelentkező többletmunkavégzés esetén emelhető fel. Mivel a perbeli esetben a tervező többletmunkát nem végzett, az átalánydíjat meghaladó összeggel jogalap nélkül gazdagodna. Előadás szerint a per irataiból megállapítható, hogy a felperes nem tartott versenytárgyalást, ennek meghirdetése alól felmentést kért, és az általa megkeresett tervezővállalatok közül a legmagasabb díjért vállalkozó perbeli beavatkozónak adott tervezési megbízást. Kitért arra, hogy a szerződésmódosítás kezdeményezéseként a felperes által hivatkozott 1983. december 5-i jegyzőkönyvi nyilatkozat a szerződés szövegének pontosítását célozta és nem a becsült kiviteli költség és a várható költség közötti értékaránytalanság kiküszöbölését. Amennyiben pedig a jegyzőkönyv ez utóbbira irányult volna, úgy erre a felperesnek fel kellett volna hívnia az alperes figyelmét. Megjegyezte végül, hogy a felperes a mintegy 80%-kal megemelt tervezői díjnak megfelelő számlát szakmai indoklás nélkül továbbította az alperesnek kifizetés céljából. Arra tekintettel pedig, hogy a megbízásai szerződés szerint az alperes tartotta fenn magának a pénzügyi fedezet feletti rendelkezési jogot, a felperes a díjkülönbözet kifizetésére nem volt jogosult.
Az alperes fellebbezésére a felperes észrevételeket közölt, amelyben arra hivatkozott, hogy a díjkülönbözetet kárenyhítési kötelezettsége alapján fizette ki. Álláspontja szerint a feltűnő értékaránytalanság megállapításának az átalánydíj esetében is helye van.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes előadta, hogy a megbízási díjat az alperes a teljes díjalapérték után kifizette, a megbízási szerződést azonban felbontotta. A tárgyaláson az alperes azt adta elő, hogy a megbízói díj kifizetésével nem ismerte el jogosnak a tervezőidíj-követelést. Előadta továbbá, hogy a szerződéstől azért állt el, mert a felperes éppen a tervezői díj meghatározásánál nem képviselte megfelelően a megbízói alperes érdekeit. A szakértők a tárgyaláson előadták, hogy a perbeli kiviteli terv a tervezési szerződés 1. sz. mellékletében foglaltaknak megfelelően készült el. Álláspontjuk szerint a díjkikötés szabálytalan volt, mert az előkészítő munkák ellenértéke számítható átalányáron. A szakértők szerint a tanulmánytervből a tervezői díj előirányzata nem tűnik ki, az alperes ugyanakkor azt állította, hogy a tanulmányterv előirányozta az összes később tervezendő munkákat.
Csak a alperes fellebbezése alapos.
A felperes és a beavatkozó között a beavatkozó árajánlatának megfelelően jött létre a tervezési szerződés, amelynek mellékletében a szerződő felek részletesen meghatározták a tervezési munkát. A szakértő a fellebbezési eljárás során kifejtette, hogy a tervező a tervezési szerződésben foglalt munkákat végezte el. A beavatkozó a szerződés megkötésekor is ismerte a tervezési feladatot, és ennek alapján vállalkozott a 162 000 Ft összegű tervezési díj ellenében a tervek elkészítésére. A tervezési szerződés megkötése során sem a felperes, sem a beavatkozó nem volt tévedésben az elvégzett munka és az ellenérték tekintetében, a szerződés megtámadásának a Ptk. 210. §-ában foglalt feltételei tehát nem állnak fenn. Azt figyelembe véve pedig, hogy – bár a per adatai szerint a megkezdett versenytárgyalás befejezésére nem került sor – a beavatkozó tervezési munka elnyerése érdekében tette meg az árajánlatát, eredménnyel nem hivatkozhatna arra, hogy az általa teljesített – és a szerződéskor is ismert – szolgáltatás és annak ellenértéke között feltűnően nagy az értékkülönbség [Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése]. Annak az adott körülmények mellett sem volt akadálya, hogy a tervezővállalat az egyébként jogosan kiköthető díjhoz képest jelentősen csökkent igénnyel lépjen fel.
A felperes a peres iratokhoz csatolta az 1983. december 5-én kelt jegyzőkönyvet, amely szerint a felperes és a beavatkozó a tervezési szerződés módosította. Azon túlmenően, hogy a fentiekre tekintettel a szerződés módosítása indokolatlan volt, megállapítható, hogy a felperes a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően nem a megbízói érdekeinek megfelelően járt el, amikor a tervezői díj összegének növelését célzó szerződésmódosítást eszközölte, ehhez a megbízó hozzájárulását nem kérte. A felperes mint megbízott tehát indokolatlanul és jogtalanul vállalta a többletköltségek kifizetését, amelyek megtérítését a megbízótól nem igényelheti.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, és felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 391/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás