GK BH 1986/245
GK BH 1986/245
1986.06.01.
A vasúti küldemény megdézsmálásából származó fuvarozási rendellenesség esetén a bevallott darabszámhoz képest mutatkozó hiány is alapja lehet a vasút felelősségének [1975. évi 9. sz. tvr.-el kihirdetett Vasúti Árufuvarozásról szóló Nemzetközi Egyezmény (CIM) 27. cikk 1. §].
A felperes 1983. november 8-án Budapest-Kikötő feladási állomáson vasúti kocsiban 271 colli gyűjtőárut adott fel fuvarozásra nyugatnémet rendeltetési állomásra. A kiszolgáltatáskor megállapították, hogy a 83 karton ágyneműből csak 79 karton érkezett meg, és ezen túlmenően egy szakadt kartonból 9 garnitúra ágynemű hiányzott. a hiányról a vasút 1983. december 2-án tényálladéki jegyzőkönyvet vett fel, mely azt is tartalmazza, hogy a feltépett kartonok a vagonajtó mellé voltak berakva, és hogy a rendeltetési állomásra a vasúti kocsi két domazlicei ólomzárral érkezett meg. A felperes felszólamlására a vasút nem nyilatkozott, ezért keresetében a felperes 1062,60 nyugatnémet márka árukár és annak 1984. május 11. napjától járó évi 5%-os kamatai megfizetésére kérte kötelezni a vasúti fuvarozó alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal védekezve, hogy a felperes nem bizonyította a feladáskori állapotot, a küldemény bevallott darabszámmal került feladásra, fuvarozási rendellenesség nem történt, mert az idegen kocsizárakat a Csehszlovák–NSZK határállomáson helyezték el a vámellenőrzés során.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a küldemény feladásakor a vasút darabszámlálást nem végzett, de az elmaradás okának tisztázását a bíróság nem tartotta szükségesnek, mert a vasúti kocsi mindkét oldalán Domazlice határállomáson kocsizárakat helyeztek el, amikor a vámvizsgálatot végezték. A vagon felnyitásakor azonban kárjegyzőkönyvet nem vettek fel, a rendeltetési állomáson pedig megállapították, hogy a szakadt kartonok a vagonajtó mellé voltak berakva. E körülményből a bíróság arra következtetett, hogy a dézsmálást vagy Domazlice állomáson vagy az azt követő fuvarozási szakaszon követték el, amiért az alperes felelőssége a CIM 27. cikkének 1. §-a alapján fennáll.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felelősség megállapításához szükséges a feladáskori állapot tisztázása, valamint azt is, hogy a határállomásokon végzett ellenőrzés, hatósági intézkedés és az ezzel járó kocsizárcsere nem tekinthető fuvarozási rendellenességnek.
A fellebbezés nem alapos.
A kiszolgáltatási állomáson felvett vasúti jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a küldeményt megdézsmálták; ilyen esetben pedig a fuvarozási rendellenességre tekintettel a bevallott darabszám is alapját képezi a vasút felelősségének.
A fentiek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján indokainál fogva helybenhagyta, és a részletes indokolást a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítéstől eltekintve a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében mellőzte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 147/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás