GK BH 1986/248
GK BH 1986/248
1986.06.01.
I. A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem benyújtását megelőzően a jogosult nem köteles a vita peren kívüli elintézését megkísérelni, ennek elmaradása miatt tehát a jogosultat illeték fizetésére nem lehet kötelezni [Pp. 371. § (1) bek., 393. § (2) bek.].
II. A bíróságnak a lejárt kamatkövetelést összegszerűen kell megítélnie [Pp. 123. §, 213. § (1) bek., 391–393. §; 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 24. § (1) bek.].
A felperes – eredetileg fizetési meghagyásos eljárásban – 26 212 Ft és késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a számláját határidőn belül nem fizette ki.
Az alperes ellentmondásában előadta, hogy a felperes számlakövetelését kiegyenlítette.
A felperes bejelentette, hogy az alperes a tőkekövetelést időközben, de már a határidő lejárta után valóban kiegyenlítette. Ezért kereseti követelését leszállította a késedelmi kamatra.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a felperesnek haladéktalanul fizessen meg 26 212 Ft tőke után 1985. január 30. napjától 1985. február 21. napjáig járó évi 20%-os kamatot, és kötelezte a felperest, hogy 300 Ft eljárási illetéket fizessen meg. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes a felperes számláját csak 1985. február 21-én egyenlítette ki, holott a fizetési határidő 1985. január 30. napja volt. Az alperes tehát késedelmesen teljesített, ezért a Ptk. 301. §-a alapján köteles a késedelmi kamatot megfizetni. A felperes azonban nem igazolta, hogy az alperest előzetesen felszólította a fizetésre, ezért a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 24. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest kötelezte az eljárási illeték megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. Kérte az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását és az eljárási illeték megfizetése alól mentesítését. Előadta, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban előzetes eljárás lefolytatása nem kötelező, mert ilyen rendelkezést a Pp.-nek a külön szabályozást tartalmazó 391–393. §-ai nem tartalmaznak. Ennek alapján mulasztás nem terheli, és így eljárási illeték megfizetésére sem kötelezhető.
A fellebbezés alapos.
A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem benyújtását kötelező erejű jogszabály hiányában – valóban nem kell a vita elintézését célzó előzetes eljárásnak megelőznie [Pp. 371. §-ának (1) bekezdése és 393. §-ának (2) bekezdése].
A felperes tehát kellő alappal hivatkozott a fellebbezésében erre a bírói gyakorlatra.
Mindebből az következik, hogy a felperest nem terheli mulasztás amiatt, hogy a fizetési meghagyás benyújtása előtt nem szólította fel az alperest tartozásának kiegyenlítésére.
A rendelkezésre álló okiratok alapján megállapítható volt, hogy az alperes fizetési késedelembe esett, mert 1985. január 30. helyett csak 1985. február 21-én teljesített. A perre tehát az alperes szolgáltatott okot, így az alperesnek kellett volna az eljárási illetéket viselnie, azonban a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 11. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az eljárási illeték kiszabásának mellőzése helyett a felperest eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Annak folytán, hogy az alperes a felperes számláját 1985. február 21-én kifizette, a további időre kamat már nem jár, és ismertté vált a lejárt kamatkövetelés teljes összege. A felperes ennek alapján le is szállította a kereseti követelését, és csak 302 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A Pp. 123. §-a többek között kimondja azt is, hogy megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy csak megállapította az alperes fizetési késedelmének az időtartamát és a kamathátralékot ahelyett, hogy kötelezte volna a lejárt késedelmi kamatkövetelés összegének megfizetésére. Határozata ezért nem felel meg a Pp. 213. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek sem, amely szerint a bíróság feladata az összes kereseti követelés eldöntése.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a 302 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 31 038/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás