GK BH 1986/251
GK BH 1986/251
1986.06.01.
A szabálytalan építőipari árképzés révén szerzett tisztességtelen haszon miatt gazdasági bírság kiszabásának van helye. Nem ok a bírság mérséklésére az, hogy a megrendelők a jogtalan árkikötéseket nem kifogásolták, és az sem, hogy az eljárás alá vont vállalat a megrendelőket kártalanítani kívánja [1984. évi IV. tv. 22. § (1) bek. a) pont; 32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 5. § ].
Az indítványozó 2 450 148 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vont szövetkezet ellen. Előadta, hogy a szövetkezet az árszabályok megsértésével jogtalan árbevételhez jutott. Ennek bizonyítására becsatolta az általa készített vizsgálati jelentést.
A szövetkezet a gazdasági bírság alapjául szolgáló tevékenységet és a jogtalan árbevétel összegét nem vitatta. Méltányosságból kérte a gazdasági bírság összegének a mérséklését. Arra hivatkozott, hogy a vagyoni előnyt visszatéríti, a jogtalan magatartást abbahagyta, és az ellenőrzést fokozta.
Az elsőfokú bíróság a felek előadása és a becsatolt vizsgálati jelentés alapján tényként állapította meg, hogy a szövetkezet főtevékenysége a szolgáltatás és az építés-szerelési munka volt. 1982. és 1983. évben ilyen munkálatok:
1. többletköltségének elszámolásánál a 3/1980. ÉVM–ÁH sz. rendelet 13. §-a megsértésével 108 434 Ft,
2. az anyagigazgatási költségek kétszeres felszámításával, és az üzemi költség emelésével 106 544 Ft,
3. a törmeléklerakó jegyek mennyiségénél 231 694 Ft,
4. a bruttófedezet kialakításánál 1 046 423 Ft,
5. a fuvarozási és a rakodási költség kialakításánál 341 443 Ft jogtalan árbevételhez jutott.
Ezeken kívül 1983-ban kétszeres számlaérvényesítésből 419 658 Ft, az egyik számlában indokolatlan gépköltség felszámításból 30 600 Ft jogtalan anyagi előnyre tett szert.
Az 1–5-ig felsoroltakkal kapcsolatban a két évre a helytelen adóalap megállapítása miatt nem érvényesített forgalmi adó összege 164 345 Ft volt.
Ilyen tények alapján az elsőfokú bíróság a 32/1984. (X. 31.) MT sz. rendelet 5. §-a alapján 3 185 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte az eljárás alá vont szövetkezetet. Az ítélet indokolása szerint a szövetkezet a fent leírt tevékenységével jelentős jogtalan anyagi előnyre tett szert, s ezáltal megvalósította az 1984. évi IV. tv. 22. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakat. Az elsőfokú bíróság a gazdasági bírság mérséklését nem látta indokoltnak, mert a vagyoni előny visszatérítése, illetve a jogtalan magatartás abbahagyása és az ellenőrzés fokozása a gazdasági bírság mérséklése szempontjából nem tekinthető különös méltánylást érdemlő körülménynek.
Az ítélet ellen az eljárás alá vont szövetkezet fellebbezett, és a gazdasági bírság összegének jelentős mérséklését kérte. A fellebbezésében nem vitatta, hogy az indítványozó által készített vizsgálati jelentésben foglalttal azonos összegű jogtalan árbevételhez jutott. Álláspontja szerint azonban ez a 2 450 148 Ft nem képezheti a kiszabható gazdasági bírság alapját, mert ez a jogtalan árbevétel nem realizálódott „jogosulatlan anyagi előnyként”. Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy a termelőszövetkezet 1984. évi gazdasági eredménye nem érte el az 5 000 000 Ft-ot, és ehhez viszonyítva ilyen nagy összegű gazdasági bírság megfizetése rendkívül nagy anyagi terhet jelentene a számára.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetése, jogi minősítése és ítéleti döntése is helyes.
Az eljárás alá vont szövetkezet érvelését a másodfokú bíróság sem fogadta el. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az 1984. évi IV. tv. 22. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint gazdasági bírság kiszabásának van helye, mert a szövetkezet a törvény rendelkezéseinek a megsértésével 2 450 148 Ft anyagi előnyre tett szert. Az a fellebbezési érvelés sem helytálló, hogy ez az előny formai, mert a vizsgálati jelentés részadatait az eljárás alá vont tételeiben és összességében nem vitatta, azt mint árképzési jogszabályok megsértésével elért bevételt a fellebbezési eljárásban is elismerte.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a gazdasági bírság összegének a mérséklésére nincs lehetőség, azon az alapon, hogy a szövetkezet a jogszabályt sértő árképzést abbahagyta, az ellenőrzést fokozta, és a károsultakat kártalanítani akarja, mert ezek nem tekinthetők különleges méltánylást érdemlő körülménynek, hanem törvényből eredő alapvető kötelezettségek. Annak a körülménynek sincs jelentősége, hogy a szerződésben az árszabályok megsértésével kialakított ellenszolgáltatás összegét a szerződő felek nem kifogásolták. Az 1984. évi IV. tv. 22. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis ki kell szabni a gazdasági bírságot, ha a jogi személy vagy magánszemély a törvény rendelkezéseinek a megsértésével jelentős anyagi előnyre tett szert, függetlenül attól, hogy a szerződő partner kifogásolta-e a szerződésben kikötött ellenszolgáltatást. Az eljárás alá vont szövetkezet előadása alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a nevezettnek az elmúlt évi nyeresége jóval meghaladta a gazdasági bírság összegét, ezért erre tekintettel sem kerülhetett sor a bírságösszeg mérséklésére.
Mivel a fellebbezésben sem merültek fel olyan körülmények, amelyek az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint eszközölt mérlegelést aggályossá tennék, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az indokolásnak a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítésével helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár M. Bír. G. 40 015/1785. sz., Legf. Bír. Gf. IV. 30 342/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás