MK BH 1986/252
MK BH 1986/252
1986.06.01.
A dolgozó a munkaviszonyának megszüntetésére irányuló nyilatkozatát azon a címen, hogy az valódi akaratának nem felelt meg, az elévülési időn belül támadhatja meg [1967. évi II. törvény 2. §, 5. § (1) bek., 26. §, 27. § (3) bek.; 17/1777. (XII. 1.) MüM sz. r. 7. §].
A felperes 1984 februárjától dolgozott az alperesnél. Az alperes egyik alapszervezetének a titkára volt.
1984. november 13-án az alperes titkárságának irodájában többek jelenlétében felmondta a munkaviszonyát. Kijelentette, hogy nem kíván az alperesnél tovább dolgozni. G. L.-nek arra a kérdésére, hogy a nyilatkozatát felmondásnak tekintse-e, a felperes megismételte, távozási szándékát fenntartja.
Az alperes titkára 1984. november 16-án arról tájékoztatta, hogy saját felmondás alapján 14 hét felmondási idő elteltével, 1985. február 18-án szűnik meg a munkaviszonya, a felmondási idő alatt igényt tart a munkavégzésre.
A felperes – miután a levél tartalmával megismerkedett – megtagadta annak átvételét. A levélre rávezette, hogy „Nem veszem tudomásul”, és e nyilatkozatot keltezéssel aláírta.
Az alperes ezt követően ugyanennek a levélnek az eredeti és másolati példányát postai úton megküldte a felperesnek. A felperes a levél eredeti és másolati példányán az előbbi nyilatkozatát 1984. november 19-i kelettel megismételte, és azokat visszaküldte az alperesnek.
Az alperes az 1985. február 7-i keltű levelében ismételten felhívta a felperes figyelmét, hogy munkaviszonya 1985. február 18-án megszűnik, ezért munkakönyvét és egyéb okmányait a munkaviszony megszűnésének napján vegye át, és legkésőbb 1985. február 15-ig gondoskodjon munkakörének átadásáról.
A felperes 1985. február 11-én kérelmet nyújtott be az alperes munkaügyi döntőbizottságához. Ebben kérte munkaviszonyának helyreállítását. Arra hivatkozott, hogy 1984. december 7-től folyamatosan táppénzes betegállományban van, ezért felmondási védelem alatt áll. Az alperes közlését munkáltatói felmondásnak tekintette, amelyet éppen betegállománya miatt tartott jogszerűtlennek.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperes kérelmét. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1984. november 13-án szóban felmondta a munkaviszonyát. A felmondás a munkáltatói jogkört gyakorló személy előtt történt, és a felperes nyilatkozatának megtételekor tanúk is jelen voltak. A felperes 1985. február 11-i keltű, munkaügyi vitát indító kérelme a 19/1979. (XII. 1.) MÜM számú rendelet 9. §-a alapján egyébként is elkésett.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és munkaviszonyának helyreállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy 1984. november 13-án nem mondta fel a munkaviszonyát. Ezért az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére irányuló, 1985. február 7-i keltű levele a munkáltató részéről történő felmondásnak minősül. Az alperes felmondását azért tartja jogszerűtlennek, mert 1984. december 7-től folyamatosan táppénzes betegállományban van.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes keresete nem bizonyult alaposnak. Az 1967. évi II. törvény 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A felmondás írásbeli formája csak a munkáltató felmondása esetében kötelező. A dolgozó ezért munkaviszonyát szóbeli nyilatkozattal is felmondhatja.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a szóban tett felmondó nyilatkozat akkor érvényes, ha az a munkáltatói jogkört gyakorló felettes előtt hangzik el. A felperes 1984. november 13-án a munkáltatói jogkört gyakorló G. L. előtt mondta fel a munkaviszonyát. A felperes a munkaügyi döntőbizottsági eljárásban elismerte nyilatkozatának megtételét és azt is, hogy G. L. kérdésére a korábbi szándékát fenntartotta.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes munkaviszonya saját felmondása következtében megszűnt. Az alperes későbbi levelei nem a munkaviszony megszüntetését célzó intézkedések, hanem a felperes felmondásával voltak kapcsolatosak.
Kétségtelen, hogy a felperes az alperes leveleit nem vette át, és megjegyzéssel látta el azokat. Mindezekből következik, hogy az alperes közléseit szabályszerűnek kell tekinteni, ezért a felperes a munkaügyi vitát indító kérelmével elkésett. A 19/1979. (XII. 1.) MÜM számú rendelet 9. §-a értelmében ugyanis nem nyújtotta be 15 napon belül a kérelmét, az csak 1985. február 11-én került a munkaügyi döntőbizottsághoz. A felperes a munkaügyi vita megindítására előírt határidő elmulasztásával kapcsolatos késedelmét nem mentette ki megfelelően.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1967. évi II. törvény 4. §-a szerint a dolgozó a munkaviszonyból folyó igényének érvényesítése céljából, valamint – ha jogszabály kivételt nem tesz – a munkáltató ránézve sérelmes intézkedése ellen a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat. Az 1967. évi II. törvény 5. §-ának (1) bekezdése értelmében – amennyiben a jogszabály kivételt nem tesz – a munkaügyi vita általában három éven belül indítható.
Kivételként kell azonban figyelembe venni a munkaügyi döntőbizottságok szervezetéről és eljárásáról szóló módosított 19/1979. (XII. 1.) MÜM számú rendelet 9. §-ának rendelkezését. A rendelet 9. §-ának a) pontjai alá eső esetekben ugyanis a munkaügyi döntőbizottsági eljárást megindító kérelmet a kézbesítést követő 15 napon belül lehet előterjeszteni a jogszabályban felsorolt munkáltatói intézkedések (határozatok) ellen. Az adott esetben mind a munkaügyi döntőbizottság, mind a munkaügyi bíróság megállapítása szerint a munkaviszony a felperes – tehát a dolgozó – felmondása következtében szűnt meg, ezért ebben az esetben a munkaügyi vitát indító kérelem benyújtására nem vonatkozik a rendelet 9. §-ában előírt tizenöt napos határidő. Ehhez képest a dolgozó az általános elévülési időn belül jogosult munkaügyi vita indítására. Az ezzel ellentétes bírósági álláspont téves. (M. törv. II. 10 238/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás