MK BH 1986/253
MK BH 1986/253
1986.06.01.
A kereskedelmi szálláshelyen megszálló külföldi személyeknek a nyilvántartó könyvbe való bejegyzésével megbízott dolgozó súlyos fegyelmi vétséget követ el, ha e kötelezettségének nem tesz eleget [1967. évi II. törvény 56. § (1) bek.; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 3. §; 7/1982. (VIII. 26.) BM sz. r. 18. § (1) bek.; 6/1983. (XI. 20.) BM sz. r. 14. §, 15. §].
A felperes 1983. november 1-jétől volt az alperes alkalmazottja 1984. júniusig vezető portásként dolgozott az alperes p.-i kastély fogadójában, ezt követően portási teendőket látott el.
A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1984. október 30-án hozott határozatával – az 1967. évi II. törvény 55. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján – elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi büntetés kiszabására azért került sor, mert a felperes 1984. október 20-án a késő délutáni órákban megérkező hét amerikai vendég közül csak négy személyt írt be a nyilvántartó könyvbe, a kísérő két magyar állampolgárból pedig csak egyet. A határozat megállapítása szerint a felperesnek a délutáni órákban lehetősége lett volna a teljes létszám beírására, nyilvántartásba vételére, nemcsak az öt szoba lefoglalását bizonyító egy-egy fő bejegyzésére.
Súlyosítóként értékelte, hogy a vendégként érkezett személyek a diplomáciai testület tagjai voltak, akikre a nyilvántartási kötelezettség még szigorúbb követelmény. Mulasztása egyúttal lehetőséget nyújt a vendégek elszámolásakor a jogtalan haszonszerzésre, mert így csak a nyilvántartásba vett személyekre számlázza le a szállodai díjat.
Visszaélt bizalmi beosztásával ezúttal is, pedig már 1984 nyarán az adminisztrációs hiányosságokért figyelmeztetésben részesült. A megindult rendőrségi és szabálysértési eljárásra, továbbá a súlyosító körülményekre figyelemmel az elkövetett kötelezettségszegéssel csak a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban.
A felperes a fegyelmi határozat hatálytalanítása érdekében kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz.
A munkaügyi bíróság az 1985. április 16-án hozott jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az elbocsátás fegyelmi büntetést egyévi időtartamú, 600 forint havi alapbércsökkentés fegyelmi büntetésre mérsékelte. Kötelezte egyúttal az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a „kilépett” bejegyzést „munkaviszony megszűnt” bejegyzésre módosítsa, a munkaviszony megszűnésének időpontjául 1985. április 26-át tüntesse fel, és fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér címén 12 000 forintot.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes 1984. október 20-án 9 órától október 21-én 9 óráig volt szolgálatban az alperes kastély fogadójában. Az IBUSZ négy szobát rendelt 1984. október 20-ára az amerikai nagykövetség alkalmazottai részére. A csoport délután megérkezett – 7 fő külföldi, 2 fő magyar állampolgár –, és a lefoglalt szobákon felül még egy szobát kértek. A felperes az üzletvezető-helyettessel a szállást biztosította, majd szobánként csak egy személytől kérte el az igazolványokat azzal, hogy V.-ből való visszaérkezésük után intézi el a hiányzó nyilvántartásba vételt. A csoport tagjai a késő esti órákban erősen ittas állapotban érkeztek vissza, és azonnal elvegyültek az étteremben vendégeskedő lakodalmasok között. A csoporthoz tartozó három külföldi és a lakodalmi vendégek között verekedés kezdődött, ennek megfékezésére a felperes kihívta a rendőrséget.
A helyszínen intézkedő rendőrök megállapították, hogy a felperes a kilencfős csoport tagjai közül öt külföldi állampolgárt szabálytalanul a magyar állampolgárok részére rendszeresített lakónyilvántartó könyvbe vezetett be, a külföldiek nyilvántartó könyvébe egy személyt sem, két külföldi állampolgár kilétét pedig nem is lehetett megállapítani, holott erre a rendőrségi intézkedés miatt lett volna szükség.
A p.-i Rendőrkapitányság mint első fokú szabálysértési hatóság az 1984. december 3-án hozott jogerős határozatával a külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértés miatt 1500 forint pénzbírsággal sújtotta a felperest.
Ugyanilyen összegű pénzbírság megfizetésére kötelezte a p.-i Városi Tanács VB Hivatalának igazgatási osztálya is. Megállapította egyúttal, hogy a felperes a lakónyilvántartó könyv vezetési kötelezettségének már ezt megelőzően is többször nem tett eleget. Lakcím-bejelentési kötelezettségének elmulasztása szabálysértés.
A bíróság e két határozat és az általa lefolytatott bizonyítási eljárás alapján tényként állapította meg, hogy a felperes a külföldi csoport megérkezésekor, a vendégszobák biztosítása után nem kérte le a csoport valamennyi tagjától a szükséges igazolványokat, az elkért igazolványok alapján pedig a vendégeket nem az arra rendszeresített nyilvántartó könyvbe vezette be. Ezzel a vétkes mulasztásával fegyelmi vétséget valósított meg. Nem bizonyult viszont valósnak az alperesnek az a feltételezése, hogy mulasztását haszonszerzésre kívánta felhasználni. Súlyosító körülményként értékelte, hogy külföldi állampolgárokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét szegte meg, és 1984. évben mulasztása miatt már figyelmeztetésben részesült, enyhítőként a munkaköri kötelezettség teljesítésére nyitvaálló rövid időt, ugyanis a vendégeknek előre megbeszélt programjuk volt.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, tévedett viszont amikor a fegyelmi büntetést mérsékelte. Az 1967. évi II. törvény 56. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás során fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket.
Ebből következik, hogy az elkövetett fegyelmi vétség és a kiszabott fegyelmi büntetés arányosságának vizsgálatánál az ügy összes körülményét mérlegelni kell. Értékelni kell ennek megfelelően az adott kötelezettségszegésnek a munkáltatónál jelentkező súlyát, a dolgozó korábbi magatartását, a cselekmény társadalomra veszélyességét.
A külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. számú tvr. végrehajtására kiadott és módosított 7/1982. (VIII. 26.) BM számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a kereskedelmi szálláshelyen (szálloda, fogadó stb.), továbbá jogi személy vagy magánszemély által fenntartott egyéb szálláshelyen (üdülő, vendégház stb.) megszálló külföldi lakáscímét a szállásadó köteles bejelenteni, valamint a megszálló külföldiekről nyilvántartó könyvet (vendégkönyvet) vezetni.
A lakcím bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló 6/1983. (XI. 20.) BM számú rendelet (R.) 14. §-a határozza meg többek között a kereskedelmi és egyéb szálláshelyeken tartózkodók nyilvántartásával kapcsolatos teendőket. A jogszabály szerint a kereskedelmi és a jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyeken a vezető, a szállásadó vagy annak megbízottja köteles az elszállásoltakról helyi nyilvántartást (nyilvántartó könyvet) vezetni. Ebbe az előre nyomtatott sorszámmal ellátott nyilvántartó könyvbe a személyi igazolvány alapján be kell jegyezni többek között az elszállásolt családi és utónevét, születési helyét, személyi számát, az ott-tartózkodás kezdő és végző időpontját.
Az R. 15. §-a értelmében az ezeken a helyeken elszállásolt személyekre még az ideiglenes lakcímbejelentés szabályai is vonatkoznak.
Az említett jogszabályok rendelkezéseiből kitűnően fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a vendégek – akár külföldiekről, akár magyarokról van szó – tartózkodási helye ismeretes legyen.
Az a személy, aki ennek nem tesz eleget, tehát a lakónyilvántartó könyv vezetésére vonatkozó kötelezettségét megszegi, szabálysértést követ el [17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 3. §-a].
A vendégek személyazonosítására szolgál a személyi igazolvány, az útlevél és a vendégkönyv, a nyilvántartó könyv pedig a tartózkodási helyük megjelölésére. Társadalmi érdek, hogy az ország területén tartózkodó minden személy azonosítható, megtalálható legyen, akár pl. baleset vagy esetleges bűncselekmény elkövetésekor. Az azonosításnak a vendéglátó-tevékenység gyakorlása során fokozottabb jelentősége van, mert a vendéglátó felelős a vendég testi épségéért, az általa esetleg okozott kárért, az elszállásolt vendég pedig az igénybe vett szolgáltatások anyagi ellenértékéért.
Megfelelő nyilvántartásba vétel hiánya miatt a megfelelő jogok gyakorlása és igények érvényesítése megnehezül, adott esetben lehetetlenné válik. Ez történt a jelen esetben is.
Az 1984. október 20-ról 21-ére virradó éjszaka folyamán a felperes által fogadott külföldi vendégek a szállodai vendégek közé vegyültek, illetőleg két külföldi állampolgár az étterem előtt álló magyar állampolgár tulajdonát képező Mercedes típusú gépkocsi antennáját és külső visszapillantó-tükrét letörte. A rongálás miatt a vendégek között veszekedés tört ki. A helyszínre érkező rendőrök a két külföldi állampolgár személyazonosságát nem tudták megállapítani.
Nem volt vitás a perben, hogy a felperesnek mint az alperes megbízottjának elsőrendű munkaköri kötelezettségei közé tartozott, hogy a szállodába érkezett vendégek nevét a megfelelő nyilvántartó könyvbe bejegyezze, és azt követően őket elhelyezze.
A felperes ezt a nyilvántartási kötelezettségét szegte meg, és ezzel nemcsak szabálysértést, hanem fegyelmi vétséget is elkövetett. Ez a már kifejtettek miatt a társadalomra is olyan súlyos kihatású cselekmény, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban, annál inkább, mert az előző nevelő célzatú figyelmeztetése a kellő hatást nem érte el. (M. törv. II. 10 265/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás