BK BH 1986/260
BK BH 1986/260
1986.07.01.
A bírósági mentesítés megadásánál az egyes elítélések várakozási idejét abban az esetben is külön kell vizsgálni, ha a két vagy több elítélés egymással quasi halmazati viszonyban van és azokat összbüntetésbe foglalták [Btk. 103. § (1) és (4) bek.].
A vádlottat a járásbíróság 1980. december 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével vásárlók megkárosításának büntette, valamint egyéb bűncselekmény miatt 8 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra, ugyanez a járásbíróság 1981. április 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével nagyobb értékre bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Ezeket a büntetéseket az említett járásbíróság az 1981. június 5. napján jogerősen összbüntetésbe [Btk. 93. § (4) bek.] foglalta, és ennek során 2 év 4 hónapi szabadságvesztést állapított meg.
A vádlott az összbüntetésből 1982. január 29. napján 1/4 feltételes kedvezménnyel szabadult. A büntetést 1982. augusztus 28. napján töltötte volna ki, a feltételes szabadság pedig 1983. január 28. napján járt le.
Az elítélt a városi bírósághoz 1985. március 19. napján érkezett beadványában a fenti elítéltetései kapcsán bírósági mentesítést kért.
A városi bíróság a kérelmet nem találta teljesíthetőnek. Indokolása szerint a Btk. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bíróság a bűntett miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltet kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes és a szabadságvesztés kiállásától, illetőleg végrehajthatósága megszűnésétől 1 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén 5 év eltelt.
A törvény által megkívánt 5 éves várakozási idő 1988. január 28. napjával telik el, és csak azután lesz lehetőség – amennyiben az érdemesség feltételei fennállnak – bírósági mentesítés megadására.
A városi bíróság végzése ellen az elítélt által bejelentett fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett abban, hogy a kérelmező ez idő szerint még nem részesíthető bírósági mentesítésben.
Indokolásából kitűnően elkerülte viszont a figyelmét az, hogy a Btk. az együttes mentesítést nem ismeri (BH 1980/3; BH 1980/82). A rehabilitáció kérdése tehát mindig, minden elítéltetés kapcsán külön (BH 1980/118; BH 1985/87) vizsgálandó. Még az sem változtat ezen az alapvető elven, hogy az alapítéleteket összbüntetésbe foglalták, és az összbüntetés quasi halmazati viszonyban álló elítélésekre vonatkozott. Az összbüntetésbe foglalásnak csak annyi jelentősége van itt, hogy az abban érintett alapítéletekben kiszabott büntetések tekintetében azonos napon kezdődik a várakozási idő, amely a kiállástól, illetve a végrehajthatóság megszüntetésétől számítandó [BH 1980./276. I.].
Feltételes szabadságra bocsátás esetén – ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb – a Btk. 48. §-ának (2) bekezdése értelmében a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni, amennyiben a végrehajtását nem rendelték el.
Ez a nap az elbírálásra váró ügyben 1982. augusztus 28. napja (és nem 1983. január 28.).
Ettől számítandó tehát mindkét alapítéletben büntetés tekintetében a bírósági mentesítéssel kapcsolatos (eltérő) várakozási idő, amely az első elítéltetésnél (8 hónapi szabadságvesztés) 3 év [Btk. 103. § (1) bek. a) pont], a második elítéltetésnél (2 évi szabadságvesztés) pedig 5 év [Btk. 103. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ennyiben helyesbítendő és pontosítandó volt.
Érdemi megváltoztatás azonban nem jöhetett szóba, minthogy a fentiek szerinti helyes számítás mellett elítélés tekintetében sem telt még le a várakozási idő. A törvény viszont nem teszi lehetővé a bíróság számára azoknak a méltányosságból történő megrövidítését. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 300/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás