BK BH 1986/262
BK BH 1986/262
1986.07.01.
I. Közúti baleset gondatlan okozása vétségének megalapozatlan megállapítása (Btk. 187. §; Be. 239. §).
II. Eljárási szabálysértés a jegyzőkönyvvezető nem alkalmazása miatt [Be. 160. § (2) bek., 250. § II. d) pont].
A városi bíróság végzésével megállapította, hogy a terhelt elkövette a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét, ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A Be. 221. §-ának (l) bekezdése szerint szerkesztett jogerős határozatban megállapított tényállás lényege szerint a terhelt lakásáról vidékre indult a személygépkocsiján. Utasként felvette munkatársát.
A terhelt főúton közlekedett mintegy 70 km/óra sebességgel; 8 óra 20 perc körüli időben érkezett a 93. kilométerkő térségébe, amikor a jeges, síkos úton vezetéstechnikailag kifogásolhatóan fékezett, a gépkocsi megcsúszott, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, majd az úttest bal oldala mellett egy fának ütközött.
A baleset következtében a sértett a jobb oldali VII–VIII. bordáinak törésében megnyilvánuló súlyos sérüléseket szenvedett. Sérülése tényleges gyógytartama 42 napra tehető.
A balesetkor a terhelt is megsérült. Az első csigolya darabos törését, gerincvelő-sérülést szenvedett, ami az alsó végtagok mozgásképtelenségében megnyilvánuló maradandó testi fogyatékosságot eredményezett.
A jogerős határozat szerint a terhelt megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglalt azt a szabályt, amely szerint aki a közlekedésben részt vesz, az szükséges figyelemmel köteles közlekedni, és ezzel súlyos testi sérüléssel járó balesetet okozott. Így megvalósította a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő közúti baleset gondatlan okozásának vétségét.
A bíróság határozatában megállapította azt is, hogy a baleset bekövetkezésében jelentős közrehatása volt a kedvezőtlen, jeges útfelületnek is.
I. Az eljárási szabálysértés, valamint a terhelt büntetőjogi felelőssége helyes megítélésére kiható megalapozatlansága miatt a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset gondatlan okozásának vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz. E bűncselekmény az elkövető terhére csak akkor állapítható meg, ha a közúti közlekedés szabályait – szándékosan vagy gondatlanságból – megszegve idézte elő a balesetet. Amennyiben közlekedési szabályszegés az elkövetőnek nem róható fel, a Btk. 187. §-a szerinti büntetőjogi felelősségének megállapítására sem kerülhet sor.
Az adott ügyben az ügyészség a közlekedési szabály megszegését azáltal látta megvalósítottnak, hogy a terhelt a járművét nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette, tehát ún. relatív sebességtúllépést követett el.
A KRESZ 26. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a jármű sebességét – az általános sebességhatárokon belül – úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművet meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítani kell.
Kétségtelen tény, hogy a baleset bekövetkezésének helyén az útburkolat el volt jegesedve.
Ahhoz azonban, hogy a közlekedési szabályszegésnek a megállapíthatósága és a felróhatósága, illetve a terhelt bűnössége kérdésében állást lehessen foglalni, vizsgálni kell, vajon a terheltnek számítania kellett-e az adott körülmények között az útburkolat eljegesedésére, a páralecsapódásra. Erre vonatkozólag az ügyben eljárt hatóságok e körben vizsgálódást nem folytattak.
A rendelkezésre álló, a helyszíni szemléről készített jegyzőkönyv csupán azt rögzíti, hogy a baleset helyszínén az aszfalt el volt jegesedve, egyébként napsütéses, hideg, száraz idő volt. Nem tartalmaz azonban adatot a jegyzőkönyv arra nézve, hogy az eljegesedés mekkora útszakaszra terjedt ki, ilyen vagy egyáltalán eljegesedés a balesetet megelőző útszakaszon is észlelhető volt-e, a jegesedés veszélyére közúti jelzés felhívta-e a figyelmet. Nem folytattak le az ügyben eljárt bíróságok bizonyítást arra nézve sem, hogy a baleset előtt az eljegesedés egyáltalán észlelhető volt-e a gépjárművezetők számára, így a terhelt számára is.
E tények tisztázása az ügyben döntő jelentőségű. A terhelt ugyanis az eljárás során mindvégig – a gyanúsítottkénti kihallgatása alkalmával, de a tárgyalást megelőző beadványában is – arra hivatkozott, hogy a gépkocsi megcsúszása előtt nem észlelte a jegesedést az úttesten; a megcsúszás váratlan volt, nem tudta, hogy az mitől eredt. Tény az is, hogy a terhelt a baleset helyszínéig nagyobb távolságot tett meg, és addig járműve sebességét az útviszonyoknak megfelelően választotta meg.
Ilyen adatok mellett pedig nem lehet megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a terheltnek számítani kellett-e az adott körülmények között a csúszásveszélyre, és ebből következőleg az általános sebességhatárokon belül megválasztott sebességét tovább kellett volna-e csökkentenie. Így pedig nem lehet eldönteni azt a kérdést sem, hogy a sebességtúllépés tekintetében a terheltet legalább gondatlanság terheli-e.
A bíróság az ügyészi állásponttól eltérően a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt általános figyelmességi kötelezettség megszegését rótta a terhelt terhére. E szabály megszegése folytán a büntetőjogi felelősség megállapítására az előbb kifejtettekkel egyezően szintén csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető a közlekedési szabályszegést, illetve a balesetet legalább gondatlanul valósította meg.
Ebben a körben azt kellett vizsgálni, hogy volt-e és felismerhető volt-e veszélyhelyzetet jelentő váratlan forgalmi helyzet vagy ilyen akadály az elkövető számára. Gondatlansága ugyanis akkor állapítható meg, ha e veszélyhelyzetet a tőle elvárható figyelem és körültekintés elmulasztása miatt sem ismerte fel, vagy ha felismerte, de nem tett meg minden tőle elvárhatót annak megszüntetése, a baleset elkerülése érdekében.
Az adott ügyben a hatóságok az e közlekedési szabály megszegése és abban a terhelt bűnössége megállapításához szükséges tényeket, körülményeket sem derítették fel. Nem tisztázták az előbbiekhez hasonlóan azt, hogy a váratlan helyzet – az úttest eljegesedése – a terhelt számára felismerhető volt-e, vagy azt ténylegesen fel is ismerte és mikor. Nem tisztázták továbbá azt a tényt sem, hogy amennyiben a terhelt a veszélyhelyzetet felismerte, passzív maradt-e vagy megtette-e időben a baleset elkerülése érdekében a tőle elvárható intézkedéseket. Ha pedig az lenne megállapítható, hogy az elkövető váratlan helyzetben ugyan cselekedett, de nem a legmegfelelőbben választotta meg az elhárítás módját, azért nem tehető felelőssé.
Nem megalapozott az a bírósági ténymegállapítás sem, amely szerint a terhelt a jeges-síkos úton vezetéstechnikailag kifogásolható módon ráfékezett, ezért csúszott meg a gépkocsi és ennek folytán következett be a baleset. A terhelt ugyanis a nyomozati vallomásában tagadta, hogy fékezett volna. Azt vallotta, hogy a gépkocsi megcsúszását követően csupán a gázról vette le a lábát, de nem fékezett.
A helyszíni szemléről készített jegyzőkönyvből megállapíthatóan a gépkocsiban utasként helyet foglaló sértett is csupán akként nyilatkozott, csak gondolja, hogy a terhelt megijedhetett a gépkocsi megcsúszásától, és rálépett a fékre, de nem állítja biztosan, hogy fékezett-e.
Ugyancsak a helyszíni szemle jegyzőkönyvében nyert rögzítést a terhelt által vezetett személygépkocsit mintegy 100 m távolságban követő személygépkocsi vezetőjének a nyilatkozata, aki azt adta elő, hogy látta a terhelt gépkocsija féklámpájának kigyulladását, majd a megcsúszást. Az általa vezetett személygépkocsit követő tehergépkocsi vezetője viszont ugyanott csak arról tett említést, hogy a terhelt gépkocsija megcsúszott az úttesten, és beleborult az árokba.
E személyek tanúkénti meghallgatására azonban sem a nyomozati eljárásban, sem pedig a tárgyalásokon nem került sor. Így nem nyert tisztázást a nyilatkozataik közötti eltérés, az, hogy a terhelt egyáltalán fékezett-e és ha igen, mikor; a gépkocsi megcsúszása a fékezés következménye volt-e. A jelzett személyek tanúkénti meghallgatása ezen túl azért is indokolt lett volna, mert vallomásukból adatok nyerhetők az út és látási viszonyokra, az eljegesedésre és annak észlelhetőségére vonatkozólag.
A kifejtett tényállási megalapozatlanságok kiküszöbölését követően kerülhet csak a bíróság abba a helyzetbe, hogy megnyugtatóan állást foglalhasson abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el közlekedési szabályszegést és ha igen, melyiket, illetve büntetőjogi felelőssége a terhére rótt cselekményben megállapítható-e.
II. Mindezeken túl megállapítható, hogy eljárási szabályt sértett a városi bíróság akkor, amikor a helyszíni tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőt nem alkalmazott, tehát a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek részvétele a tárgyaláson a törvény értelmében kötelező.
A Be. 160. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a tárgyaláson – így a helyszíni tárgyaláson is – a jegyzőkönyvet – a külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével – csak jegyzőkönyvvezető készítheti. A jegyzőkönyvvezető mellőzésére pedig a külön jogszabály – a 14/1976. (XII. 7.) IM–BM számú együttes rendelet – csak akkor biztosít lehetőséget, ha a tanács elnöke (egyesbíró) a tárgyalás anyagának jegyzőkönyv helyett hangfelvétellel rögzítését rendeli el. Erre pedig az adott ügyben a helyszíni tárgyaláson nem került sor. (B. törv. IV. 857/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás