BK BH 1986/267
BK BH 1986/267
1986.07.01.
Kártyaveszteségnek erőszak alkalmazásával történt visszaszerzése esetén rablás helyett önbíráskodás vétségének téves megállapítása [Btk. 321. § (1) bek. 273. § (1) bek.].
A városi bíróság a terhelt bűnösségét rablás bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 3 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt az egyik kocsmában kártyázott a sértettel. A játék során a sértett mintegy 11 500 forintot nyert. A terhelt arra kérte a sértettet, hogy adja vissza a pénzét vagy játsszanak tovább; de a sértett ezt megtagadta, és hazafelé indult. A terhelt utána ment, ököllel megütötte, majd a földre került sértettet meg is rugdosta, és a zsebéből 7200 forintot elvett. A sértett a bántalmazása következtében többszörös állkapocscsonttörést szenvedett, amelynek gyógytartama mintegy 6 hét volt.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, a terhelt rablásként értékelt cselekményét önbíráskodás vétségének minősítette, és a szabadságvesztés tartamát 1 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltást pedig 2 évre enyhítette.
A megyei bíróság a minősítésváltoztatást azzal indokolta, hogy a terhelt és a sértett tiltott szerencsejátékot játszottak, és ezzel szabálysértést valósítottak meg.
A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján a kártyajátékon alapuló szerződés semmis, bár az elvesztett pénz visszakövetelésére nincs törvényes lehetőség [Ptk. 204. § a) pont].
A semmisség folytán a terhelt a sértettnek történt teljesítéssel a pénz tulajdonjogát nem veszítette el, és amikor azt erőszakkal visszavette, jogosnak vélt vagyoni igényének szerzett érvényt. A rablás megállapítása tehát a semmis szerződés érvényességét támogatná.
A megyei bíróság ítélete ellen a minősítést megváltoztató, valamint a büntetést kiszabó része miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Valamely bűncselekmény miatt az elkövető felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a magatartása beillik a bűncselekmény törvényi tényállásába.
Az önbíráskodást az követi el, aki a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének szerez erőszakkal érvényt. Az adott esetben a szóban levő igény a kártyaveszteség visszaszerzése volt, mely azonban jogos semmiképpen nem lehet, mivel az ilyen igény érvényesítéséhez a jog semmiféle támogatást nem nyújt. A terhelt maga sem tett olyan kijelentést, melyből olyan következtetésre lehetne jutni, hogy a veszteség visszakövetelésével kapcsolatos igényét jogosnak tartotta.
Mindebből viszont az következik, hogy az önbíráskodás törvényi tényállási elem hiányában nem valósult meg.
A terhelt cselekménye a rablás bűntettének minősül. A sértettel nyilvános helyen szerencsejátékot játszó terhelt megvalósította a 17/1968. (IV. 17.) Korm. számú rendelet 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabálysértést. Szerződésük emiatt jogszabályba ütközik, és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A Ptk. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a játékból eredő követeléseket bírósági úton érvényesíteni nem lehet, a (2) bekezdés értelmében azonban az önkéntes teljesítés vissza nem követelhető. Mindebből az következik, hogy az egyébként nem tiltott játék esetében is a nyertes fél tulajdonszerzése nem a nyerés jogcímén, hanem a teljesítés önkéntességén alapszik (BH 1984/9–346 sz.).
A terhelt a kártyajáték során a veszteségét folyamatosan, saját elhatározásából, önként átadta a sértettnek, ezzel a magatartásával a terhelt az elvesztett pénz tulajdonjogáról a sértett javára lemondott, ezért az átadott pénz számára idegenné vált. Amikor tehát a veszteség egyrészét utóbb erőszakkal elvette, számára idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett szerzett meg, így a Btk. 321. §-a (1) bekezdésének 1. fordulatába ütköző rablás bűntettét valósította meg.
A fent kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének a minősítést ily módon megváltoztató, valamint a büntetést kiszabó rendelkezése törvénysértő, ezért a törvénysértő ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és a terhelt önbíráskodás vétségének értékelt cselekményét rablás bűntettének minősítette.
A helyes jogi minősítésre tekintettel a kiszabott fő- és mellékbüntetés is törvénysértően enyhe, ezért főbüntetésül 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül pedig 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte a terheltet. (B. törv. IV. 1415/1985. szám)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás