PK BH 1986/280
PK BH 1986/280
1986.07.01.
Felszámolás alatt álló gazdálkodó szerv elleni követelések között a kielégítés szempontjából nincs különbség attól függően, hogy a követelést a felszámolási eljárás keretében elismerték, vagy az elismerés megtagadása esetén a követelés fennállását a bíróság állapította meg. Így a bíróság által megítélt követelés az egyéb követelésekhez viszonyítva a sorrendben nem kerülhet előbbre és erre egyedi végrehajtás nem folytatható [20/1978. (IX. 6.) PM sz. r. 9. § (1) és (4) bek., 10. § (4) bek.; 1979. évi 18. tvr. 14. § (1) bek.].
A felperest 1979. június 12-én vette fel tagjai sorába az alperesi szövetkezet, és részletekben átvett tőle 220 000 forintot. A felperes 1980. december 18-án bejelentette kilépési szándékát. A bejelentést az alperes azzal vette tudomásul, hogy a felperessel csak akkor tud elszámolni, ha helyébe új tagot vesz fel, vagy tagjai közül új várományost jelöl ki a felperesi üdülőegységre. Az alperes utóbb az új várományost kijelölte, de a felperessel nem számolt el, ezért a felperes a bírósághoz fordult, kérve, hogy az alperest 217 690 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú eljárás tartama alatt (1982. július 28-án) az illetékes államigazgatási hatóság elrendelte az alperesi szövetkezet feloszlatását és kényszerfelszámolását. A másodfokú bíróság erre tekintettel a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján, a 20/1978. (IX. 6.) PM számú rendelet (R.) 9. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel felfüggesztette.
A felszámoló 1983. június 13-án értesítette a felperest, hogy követelését nem ismeri el. A felperes a R. 10. §-ának (4) bekezdése alapján kérte a felfüggesztett per tárgyalásának a folytatását.
A másodfokú bíróság az 1983. október 19-én kelt és a feleknek 1983. november 23-án és 24-én kézbesített ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének csupán a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezését változtatta meg, egyebekben az alperes marasztalását helybenhagyta.
Ilyen előzmények után az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére 1984. szeptember 27-én végrehajtási lap kiállításával elrendelte a végrehajtást, s azt az ugyanezen a napon kelt végzésével az R. 9. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással felfüggesztette, majd a végrehajtási lapot és a felfüggesztő végzést megküldte a végrehajtónak, aki a végrehajtási eljárást befejezettnek tekintette.
A végrehajtást kérő felperesnek e végzés elleni fellebbezésére a másodfokú bíróság az 1984. december 6-án hozott végzésével az első fokú végzést megváltoztatta és a végrehajtás felfüggesztését mellőzte. Indokolása szerint a végrehajtás felfüggesztése a R. 9. §-ának (4) bekezdése alapján nem foghat helyt, mert a bíróság a pert a végrehajtás alapjául szolgáló határozat meghozatala előtt e jogszabályi rendelkezés alapján korábban egy ízben már felfüggesztette. Figyelemmel arra, hogy a végrehajtást kérő az elszámolás megejtésére a R. 10. §-ának (4) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő megnyíltát igazolta, a másodfokú bíróság a per tárgyalását folytatta, s az ügyet érdemben elbírálta. Ebből következik, hogy a végrehajtási eljárás során az eljárás másodszori felfüggesztésének jogszabályi alapja nincs. Ellenkező esetben az elszámolást jogszerűen igénylő végrehajtást kérő nem juthatna hozzá a javára megítélt összeghez.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A R. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolás alatt álló gazdálkodó szerv ellen követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ez a rendelkezés a jogerős ítélettel megállapított követelésekre is vonatkozik. A felszámolási eljárás egyben egyetemleges végrehajtás is, amelynek keretében a teljes adósi vagyon értékesítését követően a lehetőségekhez mérten, meghatározott sorrendben kielégítik az adós hitelezőit. Ez a szabály a hitelezők egyenlő elbírálásának, a követelések osztályba sorolásának és az osztályokon belüli arányos kielégítésének az elvét biztosítja.
A másodfokú bíróság a hivatkozott jogszabályt figyelmen kívül hagyva tévesen mellőzte a végrehajtás felfüggesztését, amelynek folytán a felszámolás alatt álló adós (alperes) ellen egyedi végrehajtási eljárás folytatására az említett §-sal, illetőleg a R. 14–16. §-aival ellentétben, vagyis jogszabálysértéssel nyílt mód. A R. 10. §-ának (4) bekezdése értelmében a felfüggesztett per folytatása akkor lehetséges, ha a felszámoló a követelést nem ismeri el. A bíróságnak ilyen esetben lehetősége van a vitás követelés fennállásáról döntenie annak érdekében, hogy ha követelés alapos, az a felszámolás keretében figyelembe vehető lehessen. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a bíróság által megítélt követelés az egyéb követelésekhez viszonyítva előbbre kerül, és arra egyedi végrehajtás is folytatható.
Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felszámolási eljárásra tekintettel a végrehajtási lap kiállítását a Vht. 14. §-ának (1) bekezdése alapján megtagadja. Minthogy ezt elmulasztotta, vagyis a végrehajtási lapot kiállította, azzal egyidejűleg a megindított végrehajtást fel kellett függesztenie. A végrehajtásnak ez a felfüggesztése nem másodszori felfüggesztés, a másodfokú bíróság ugyanis korábban nem a végrehajtást, hanem a per tárgyalását függesztette fel. A R. 9. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek pedig – a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben – éppen az a helyes értelme, hogy a felszámolási eljárás tartama alatt minden végrehajtást fel kell függeszteni. Ez az értelmezés a fentebb kifejtett indokokkal összhangban a R. 14–16. §-aiban foglalt rendelkezésekből kifejezetten következik.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (P. törv. II. 20 779/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás