PK BH 1986/281
PK BH 1986/281
1986.07.01.
A lakás kiürítésére irányuló ítéleti rendelkezés nem tekinthető teljesítettnek – kiköltözés estén sem –, ha az adós a végrehajtást kérő birtokba lépését megakadályozza azáltal, hogy a kiürített lakásba harmadik személyek beköltözését teszi lehetővé (1979. évi 18. tvr. 95. §).
A felek házasságát a jogerős ítéletével a bíróság felbontotta, és a közös lakás kizárólagos használatára a lakásból átmenetileg elköltözött felperest jogosította fel. Az alperest kötelezte, hogy a lakást 90 napon belül ürítse ki azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A házasingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes tulajdonában áll a szülők haszonélvezeti jogával terhelten. A telket az alperes a szüleitől kapta ajándékba, és az életközösség fennállása alatt arra a házastársak közösen építkeztek.
Az alperes a kiürítési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a felperes végrehajtás elrendelését kérte. A bíróság az adóst előbb 5000 forint, majd 8000 forint pénzbírsággal sújtotta. Ez utóbbi végzés kézhezvételét követően 1984. november 19. napján kelt levelében az adós bejelentette a végrehajtónak, hogy a lakásból kiköltözött, és kérte a kiszabott bírság elengedését.
A bírósági végrehajtó megállapította, hogy az adós a lakásból kiköltözött, egyben azt is megállapította, hogy az ingatlant a haszonélvezők vették birtokba. E körülményekre tekintettel a bíróság a pénzbírság elengedése iránt előterjesztett kérelmet elutasította.
A végrehajtást kérő 1985. február 13. napján előterjesztett újabb kérelme alapján az adóst 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A végzés indokolása szerint a jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének az adós nem tett eleget; kiköltözött ugyan a lakásból, de ezzel egyidejűleg a szülei költöztek a lakásba. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A megyei bíróság is az adós terhére értékelte szüleinek a lakásba való beköltözését. A végzés indokolása szerint a fellebbezésben hivatkozott körülmények a bírság elengedésének alapjául nem szolgálhatnak. A tulajdonosok és a haszonélvezők közötti vita külön polgári peres eljárás tárgya lehet.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A végrehajtás tárgyául szolgáló ítélet rendelkezése egyértelműen az volt, hogy az elhelyezési jogosultság nélkül a lakás kiürítésére kötelezett adós a lakást a megszabott határidő alatt köteles a jogosult birtokába adni.
A végrehajtási eljárásban tehát a bíróságnak csupán azt kellett vizsgálnia, hogy az adós teljesítése az ítéletben meghatározott módon megtörtént-e, vagy sem. A végrehajtási eljárásban ugyanis a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet nem támadható, annak törvényessége nem vizsgálható.
Ebben a kérdésben tehát az első- és másodfokú bíróság ténybeli és jogi álláspontja helyes volt. Nem lehet kétséges ugyanis, hogy a lakás birtokba adása nem tekinthető teljesítettnek azzal, ha a kötelezett onnan elköltözik ugyan, de a jogosultnak az erről történő előzetes értesítését elmulasztja és a lakást az ingóságaitól kiürített állapotban a jogosultnak nem adja át. Még kevésbé lehet a teljesítést az adós kiköltözésével megtörténtnek tekinteni, ha a birtokba adási kötelezettség elmulasztása mellett a kiköltözésével egyidejűleg a lakásba más személyek beköltözését teszi lehetővé, és ezzel a jogosult birtokba lépését – ha időlegesen is, de – megakadályozza.
Az adott esetben az ingatlan haszonélvezőjének nyilatkozata szerint a lakásból kiköltözött adós a szüleit maga költöztette az általa elhagyott lakásba. Így pedig a birtokba adás elmulasztása és az a többletmagatartás, hogy az adós a jogosultat a későbbi tényleges birtokbavétel lehetőségétől is megkísérelte elzárni, a vele szemben hozott kényszerítő intézkedés alkalmazását törvényessé és megalapozottá teszi. (P. törv. II. 21 019/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás