GK BH 1986/283
GK BH 1986/283
1986.07.01.
Jóllehet a gazdálkodó szervezet szerződéses üzemeltetésbe adott egységének üzletvezetője a saját nevében is köthet szerződést, abban az esetben, ha az ilyen egység részéről a más gazdálkodó szervezettől való áruátvétel az üzemeltető gazdálkodó szervezet bélyegzőjének felhasználásával szabályszerűen történt, eltérő körülményre utaló adat hiányában a szerződésnek a gazdálkodó szerveztek közötti létrejöttét kell megállapítani [Ptk. 219. § (2) bek.; 38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. § ].
Az alperes szerződést kötött P. L. magánszeméllyel (a továbbiakban: üzletvezető) az egyik boltegységének szerződéses üzemeltetésére. Az üzletvezető 1983. október havában 19 605 Ft összegben különféle italárut vett át a felperestől, amelynek ellenértékét a termék átadásakor rendelkezésre bocsátott postautalványon kellett megfizetnie. Minthogy erre nem került sor, a felperes felszólította az üzletvezetőt és az alperest is az ellenérték megfizetésére, majd a fizetési meghagyás iránti kérelmében a fenti összeg megfizetését követelte. Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben az alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a felperes az üzletvezetővel kötött megállapodást, és így az ellenértéket is tőle kell követelnie.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az üzletvezető a saját nevében is köthetett adásvételi szerződést, a perbeli esetben pedig a felperesnek az üzletvezetővel kötött megállapodása aggályatlanul bizonyítható volt. A termék átadásakor ugyanis a felperes az üzletvezető részére átadott postautalványon kérte az ellenérték kifizetését, majd a részére felszólító levelet küldött, és az ellenérték részletekben történő fizetésére engedélyt is adott. Jogviszony hiánya miatt az alperessel szemben a kereset alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint önmagában abból a körülményből, hogy az üzletvezető részére a postautalványt átadta, és az ellenérték kifizetését ily módon kérte, nem jelenti az alperes felelősségének kizárását. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt, hogy kik között, milyen tartalommal jött létre a szerződés.
A fellebbezés nem alapos.
A 34/1983. (IX. 22.) MT számú rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet (továbbiakban: R.) 3. §-a a jogszabály módosítását megelőzően úgy rendelkezett, hogy a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és értékesítést, a vendéglátó-ipari termelést és szolgáltatást, a készletgazdálkodást, és dönt az eszközök felhasználásáról. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben több alkalommal kifejtette, hogy a jogszabály fenti rendelkezéséből egyértelműen az következik, hogy a készpénz ellenében történő vásárlásoktól eltekintve minden olyan esetben, amikor az üzletvezető az eladótól különböző áruféleségeket megrendel, és az átvételt szabályszerűen igazolja, úgy a jogviszony a két gazdálkodó szerv között jön létre, mert az üzletvezető ilyen esetekben a bérbeadó gazdálkodó szervezet képviselőjeként jár el, a képviselő útján kötött szerződések esetében pedig a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése értelmében a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté. Minden ilyen esetben tehát a szabályszerű igazolással átvett termék ellenértékét a gazdálkodó szervezetnek kell megfizetnie.
A helyzet a jogszabály módosítása folytán lényegesen megváltozott, mert mód nyílt arra, hogy az üzletvezető a saját nevében is szerződjék. Ezért az 1983. szeptember hó 22. után kötött megállapodások esetében vita esetén – a bíróságoknak mindenkor vizsgálniuk kell, hogy az üzletvezető a saját nevében vagy pedig a gazdálkodó szervezet képviselőjeként kötött-e megállapodást. Ennek eldöntésekor az ügyletkötés körülményeit kell vizsgálni, amelynek során lényeges a szerződést kötő felek nyilatkozata, az áruátvétel körülményei stb. Általában ha a gazdálkodó szervezet bélyegzőjének felhasználásával az áru átvételének szabályszerű igazolása megtörtént, úgy egyéb adat hiányában a jogviszony változatlanul a két gazdálkodó szervezet között jön létre. A jogszabály módosításától függetlenül ugyanis a főszabály változatlanul az, hogy az üzletvezető a bérbeadó gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, és kivétel, amikor a saját nevében köt szerződést. A perbeli esetben azonban aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperes az üzletvezetővel kötött adásvételi szerződést. A felperes ugyanis maga utalt arra, hogy a szerződéses üzletek vezetői részére vagy készpénz ellenében vagy pedig az áruátvétel szabályszerű igazolása esetén adja el az árut, és ilyenkor az ellenértéket a gazdálkodó szervezettől „inkasszálja”. Előadta azt is, hogy az üzletvezetőktől készpénzt ügyviteli nehézségek miatt gyakran nem tud „elfogadni”, ilyen esetekben pedig az üzletvezetők nevére kiállított és a részükre átadott postautalványon kell az ellenértéket megfizetni. Minthogy a perbeli esetben a felperes azért adta át az üzletvezető részére a nevére kiállított utalványt, hogy az ellenértéket ő fizesse meg, majd az ellenérték részletekben történő fizetéséhez is hozzájárult, ez azt jelentette, hogy a felperes az általános szabályoktól eltérően, az üzletvezetővel kötött adásvételi szerződést, ezért az ellenértéket is tőle kell követelnie.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 346/1985. sz., Zala Megyei Bíróság G. 40 190/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás