BK BH 1986/3
BK BH 1986/3
1986.01.01.
Járművezetéstől való végleges eltiltás mellékbüntetés kiszabásának szempontjai [Btk. 59. § (1) bek., 187. § (1) bek.; Bk. 107. sz.].
A városi bíróság a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt – a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás utólagos elrendelése esetén fogházban végrehajtandó – 4 hónapi szabadságvesztésre és 6 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a terheltet a járásbíróság első ízben gondatlanságból elkövetett közlekedési vétség és a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt 5 hónai szabadságvesztésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra, másodízben pedig szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette miatt 4 évi szabadságvesztésre és 3 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A két ítélettel kiszabott büntetéseket utóbb a járásbíróság összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés mértékét 4 év 2 hónapi szabadságvesztésben állapította meg.
A terhelt szabadulását követően személygépkocsi vezetésére szóló jogosítványt szerzett, és a baleset időpontjában érvényes vezetői jogosítvánnyal rendelkezett.
A terhelt személygépkocsiját tompított fényszóró használata mellett mintegy 60 km/óra sebességgel vezette, figyelmetlensége miatt lehaladt a menetirány szerinti jobb oldali útpadkára, majd ekkor a gépkocsit hirtelen balra kormányozta, és ennek következtében áttért a bal oldali forgalmi sávba, majd az úttestről lehaladva egy villanyoszlopnak ütközve állt meg. A baleset következtében a gépkocsiban ülő sértett a harmadik háti csigolya elmozdulás nélküli törését szenvedte el.
A jármű vezetésekor és az ütközés pillanatában a terhelt vérében – alkoholos befolyásoltságot még nem eredményező és a biztonságos vezetési képességet károsan nem befolyásoló – 0,34 ezrelékes alkoholszint volt.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Határozatának indokolásában azonban rámutatott arra, hogy a felülbírált ítéletnek a szabadságvesztés tartamára és a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés idejére vonatkozó rendelkezései kirívóan enyhék, azonban a Be. 241. §-ának (1) bekezdése szerint súlyosítási tilalom érvényesülése folytán e törvénysértés kiküszöbölésére nem kerülhetett sor.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt korábban már két ízben szabadságvesztés büntetésre volt ítélve közlekedési bűncselekmények elkövetése miatt. A második esetben rendkívül súlyos kimenetelű – egy ember halálát, ugyanakkor több személy súlyos sérülését is eredményező – balesetet okozott, miközben a cselekménye elkövetésekor közepes-súlyos fok határán levő alkoholos befolyásoltság állapotában vezette gépkocsiját. A most tárgyalt ügyben is az állapítható meg, hogy a közúti balesetet a terhelt figyelmetlensége okozta, nem hagyható azonban figyelmen kívül az a körülmény, hogy a terhelt ebben az esetben is tudatosan megszegte a járművezetőkre vonatkozó alkoholfogyasztási tilalmat, a vezetés előtt szeszes italt fogyasztott.
Ezek a körülmények, valamint a vádlott egész életvitele személyének nagyobb fokú társadalomra veszélyességére utal. Cselekményének tárgyi súlya is jelentősebb, s csak a szerencsés véletlennel magyarázható a súlyosabb következmény elmaradása.
A tárgyi és alanyi tényezők helyes értékelése a terhelttel szemben – kizárólag a jelentős időmúlásra figyelemmel – a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyása mellett az alkalmazottnál lényegesen súlyosabb szabadságvesztés kiszabását indokolta volna. A Legfelsőbb Bíróság ezért a terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékét egy évre súlyosította.
A terhelt közlekedési előélete és a közlekedés fokozott biztonságához fűződő érdek miatt ugyancsak alapos a törvényességi óvás a járművezetéstől eltiltás tartamára és hatókörére vonatkozó részében is.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 107. számú állásfoglalása szerint végleges hatállyal a járművezetéstől az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. Ilyennek tekinthető az a közlekedési bűncselekményt elkövető, aki a jármű biztonságos vezetésére életkoránál, betegségénél vagy személyisége valamely tartós korlátozottságánál fogva képtelen.
Alkalmatlannak tekinthető továbbá az az elkövető is, akinél súlyos fokú és állandósult jellemhiba, kifogásolható életvezetési stílus észlelhető (idült alkoholizmus, ittas járművezetés miatti korábbi, többszörös elítéltetés stb.).
Az eljárás során pályaalkalmassági vizsgálatot végeztek a terhelten, és ennek eredményeképpen kialakult igazságügyi közlekedés-pszichológusi szakérői vélemény szerint a nevezett pszichológiai okokból a járművezetésre alkalmatlan személy.
Önmagában már ez a körülmény is indokolttá tette volna az említett mellékbüntetés teljeskörű – minden járműre kiterjedő – és végleges hatályú alkalmazását a közlekedésbiztonsági szempontok, valamint a társadalmi elvárások maradéktalan érvényesülése érdekében.
Ezen túlmenően részleteiben elemezve a terhelt által elkövetett közlekedési bűncselekményeket – különösen az azoknál szerepet játszó szándékos mozzanatokat – kitűnik, hogy a nevezettnél az emberi felelőtlenséget igazoló olyan állandósult jellemhiba is megállapítható, amely a fenti szakértői véleményen túlmutatóan, morális okokra visszavezethetően is igazolja alkalmatlanságát a közlekedésben való részvételre.
Végül az utolsó balesetnél – a rendkívül széles úttesten – a terhelt olyan jelentős vezetéstechnikai hibát is elkövetett, amely szinte önmagában is alkalmas a fenti megállapítások helyességének megerősítésére.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a mellékbüntetés kiszabására vonatkozó részükben is törvénysértők, ezért a határozatok említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezve a terheltet a járművezetéstől végleges hatályú eltiltásra ítélte. (B. törv. IV. 541/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás