BK BH 1986/311
BK BH 1986/311
1986.08.01.
A bűncselekmény elhárítására képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopás téves megállapítása [Btk. 316. § (2) bek. j) pont; Sztv. 105. § (1) bek. b) pont].
A katonai bíróság a IV. r. vádlottat lopás vétsége [Btk. 316. § (2) bek. j) pont] miatt 1 évre próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás szerint az I. r.–IV. r. vádlottak az esti órákban az egyik étteremben szórakoztak, ahol megismerkedtek Sz. I.-vel, és annak feleségével, a sértettel. Az étteremből 23 óra körül távoztak, majd egy vendéglőhöz mentek, ahol a III. r. és a IV. r. vádlottak vodkát vásároltak, s azt a társaság tagjai a közelben levő padon ülve elfogyasztották. Eközben Sz. I.-nek a vádlottakkal nézeteltérése támadt, és eltávozott. A vádlottak ezután a közepes mértékben ittas sértettel megállapodtak, hogy vele valamennyien közösülni fognak. Amikor pedig az I. r. vádlott a közösülés céljából a sértettet a padtól 5-6 m-re kísérte, a IV. r. vádlott a sértettnek a pad mellé tett táskájából 10 forintot kivett, és azt eltulajdonította.
A vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Téves ugyanis a bűnösség megállapítása azon az alapon, hogy a vádlott a sértett elhárításra képtelen állapotát használta ki annak érdekében, hogy tőle a 10 forintot elvegye [Btk. 316. § (2) bek. j) pont].
Az irányadó tényállás szerint a sértett nem volt olyan állapotban, amely a bűncselekmény elhárítására képtelenné tette volna. Kétségtelenül ittas volt, de nem olyan fokban, hogy ettől a saját tárgyait őrizni, illetve azokat megvédeni képtelen lett volna. A tulajdonában levő táskát a földre tette, ahol őrizetlenül maradt. Amikor pedig 5-6 méterre eltávolodott, azt már nem láthatta, és a figyelme is másra irányult. A IV. r. vádlott eközben vette ki a sértett táskájából a 10 forintot, tehát nem a sértett elhárításra képtelen állapotát használta ki a pénz elvételénél, hanem azt a sértett távolléte s az tette lehetővé, hogy a táskáját őrizetlenül hagyta.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a bűncselekmény elhárításra képtelen állapotot kihasználva elkövetettként a lopás akkor minősül, ha ez az állapot az akadálya a testen vagy testközelben elhelyezett dolgok elvétele elleni védekezésnek. A sértettnél – a kifejtettekre figyelemmel – ilyen állapot nem volt megállapítható. Mivel más minősítő körülmény sem áll fenn, a IV. r. vádlott tényállásban írt cselekménye az értékre figyelemmel nem bűncselekmény, hanem csak az 1968. évi I. törvény (Sztv.) 105. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző szabálysértést valósít meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért őt az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pont)a alapján felmentette.
A IV. r. vádlott által megvalósított szabálysértést a Legfelsőbb Bíróság a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján elbírálta, és őt tulajdon elleni szabálysértés miatt az 1968. évi I. törvény 16. és 17. §-aira figyelemmel 500 forint pénzbírsággal sújtotta. (Legf. Bír. Katf. III. 35/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás