BK BH 1986/312
BK BH 1986/312
1986.08.01.
I. Pénzhamisítás helyett csalás megállapítása nyerőautomatába bedobott fémkorongok esetén [Btk. 318. § (1) bek., 304. § (1) bek. a) pont].
II. Pénzhamisításnál a forgalomban levő pénz utánzásának értelmezése [Btk. 304. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt 1 évi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott rendszeresen játszott a város egyes szórakozóhelyein elhelyezett ún. pénznyerő automatákon. Az automaták régebbi kiadású, jelenleg is forgalomban levő fém 10 forintos érmékkel működtethetők. A nyerési esély általában csekély, a játékosok többsége veszített. Az automaták bedobónyílása befogad minden olyan tárgyat, amely átmérőjénél, vastagságánál fogva – pár tizedmilliméter eltéréssel – a résnek megfelel. A gép a bedobott tárgyak súlyát nem méri, a megfelelő átmérőjű és vastagságú tárgy a gépet működésbe hozza. Ezt a játékosok hamar felfedezték, és több ízben is előfordult, hogy a játék során a 10 forintos érmét „helyettesítő” tárgyakat használtak.
A vádlott az egyik játék során nyert, és ekkor 10 forintosok helyett több esztergált, sajtolt és középen kifúrt fémkorongot kapott. Mivel anyagi gondjai voltak, elhatározta, hogy hasonló korongokat készít, és azok felhasználásával próbál nyereséghez jutni.
Az apja lakatosműhelyében összesen 2850 darab olyan fémkorongot készített, melynek súlya, vastagsága és átmérője megfelelt a fém tízforintos érme hasonló tulajdonságainak, és azokból összesen 2041 darabot használt fel a játék során. Ezáltal az üzemeltetőnek összesen 20 410 forint kárt okozott. A házkutatás során a vádlott lakásán további 809 darab fémkorongot találtak.
A vádlott több esetben is nyert kisebb összegeket az említett korongok felhasználásával, azokat azonban nyomban eljátszotta és el is veszítette.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján levont helyes következtetéssel állapította meg a vádlott bűnösségét és nem tévedett a cselekmény jogi minősítése során sem.
Megfelelő érvekkel fejtette ki, hogy a cselekmény nem valósítja meg a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott pénzhamisítás bűntettét, amelyre a vádirat utalt.
Az adott esetben azt kell megvizsgálni, hogy a cselekmény tekinthető-e forgalomban levő pénz utánzásának. A bűncselekményt megvalósító másik tevékenység: a forgalomban levő pénz meghamisítása nyilvánvalóan szóba sem kerülhet, mert a meghamisítás valódi pénz megváltoztatását jelenti.
A forgalomba hozatal céljából történő utánzás más anyagok, tárgyak olyan átalakítása, megváltoztatása, melynek során az elkövető arra törekszik, hogy az átalakított, megváltoztatott tárgy valamely forgalomban levő pénzegység megjelenési formáját vegye fel, mégpedig azért, hogy azt valódi pénzként használhassa, mindenki más előtt pénzként tüntethesse fel. A cselekmény megítélése szempontjából nem az a lényeges, hogy az utánzás hogyan „sikerült”, a létrehozott „termék” mennyire tökéletes, hanem az, hogy az elkövető valóban arra törekedett-e, hogy más tárgyból „pénzt” állítson elő, mégpedig pénzként felhasználás végett.
Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy az adott esetben nem ez történt. A terhelt nem törekedett arra, hogy az általa létrehozott fémkorongok valójában pénznek látsszanak. A forgalomban levő pénzérme átmérőjét, vastagságát és súlyát utánozta csupán, de az ekként létrehozott végtermék senkiben sem keltheti pénz érzetét. Olyan tárgyakat hozott létre – és a szándéka is ez volt –, melyekkel bizonyos szerkezet működésbe hozható.
A „pénz utánzásának” hiányában viszont a cselekmény nem minősíthető pénzhamisítás bűntettének.
A vádlott cselekménye viszont valóban mindenben magán viseli a csalás ismérveit, az elsőfokú bíróság tehát e körben az anyagi büntetőjogi szabályoknak megfelelően járt el. A minősítést is befolyásoló kár összegét is kifogástalanul állapította meg, az ennek indokaként felhozott érvei hibátlanok.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket hibátlanul felismerte, azok nyomatékát azonban nem mindenben értékelte megfelelően.
A vádlott azt követően, hogy az ugyancsak vagyon elleni bűncselekmény miatt kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje letelt, ismételten hasonló motívumból fakadó bűncselekményt követett el. Az elkövetés módja, jellege a cselekményt kiemeli az átlagosak közül, s a cselekmény ezért „kisebb tárgyi súlyúnak” nem tekinthető. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a vádlott berendezkedett a hosszabb ideig tartó elkövetésre, tanújelét adva kitartó bűnözési szándékának.
A büntetés célja ezért végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását igényli. A helyesen felsorolt enyhítő körülményekre tekintettel a szabadságvesztés tartama helyes. A beteg és három kiskorú gyermekről gondoskodó, őszinte beismerő vallomást tevő vádlott esetében hosszabb tartamú szabadságvesztés nem indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte.
A cselekmény jellegére és a vádlott előéletére figyelemmel a közügyektől eltiltás nem mellőzhető. A megfelelő jövedelemmel rendelkező vádlott haszonszerzési céllal követte el a bűncselekményt, s ezért a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a pénzmellékbüntetés kiszabása is kötelező. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítélet megváltoztatása során a vádlottat 2 évre a közügyektől eltiltásra és 2000 forint pénzmellékbüntetésre is elítélte. (Legf. Bír. III. 922/1985. szám)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás