PK BH 1986/319
PK BH 1986/319
1986.08.01.
Az ún. utaló magatartásokért való helytállási kötelezettség címén nem állapítható meg kártérítési kötelezettség, ha a károsultnak számolnia kellett a károsodással, s ezért nem önhibáján kívül érte károsodás [Ptk. 6. §].
A felperes évek óta csirkekeltetéssel és előneveléssel foglalkozik mellékfoglalkozásként. A 700 db tojóállományát a nagyobb tojáshozam elérése érdekében tojó II. típusú táppal etette. A szükséges takarmányt az alperes sz-i takarmányboltjából vásárolta meg évek óta. A felperes 1983. március 30-án – szerdai napon – felkereste ezt a boltot, hogy a közelgő ünnepekre tekintettel öt mázsa tojó II. tápot vásároljon. A bolt vezetője közölte, hogy a kért táp jelenleg nincs, de megrendelte, és a vállalat a szállítást visszaigazolta. Közölte, hogy „csütörtökön, tehát másnap jöjjön a boltba érdeklődni, mert leltár lesz, de péntekre megrendelte a tápot és meglesz”.
A felperes április 1-jén reggel és délben is felkereste az üzletet, majd az üzletvezető tájékoztatásának megfelelően még záróra előtt is visszatért a boltba, a kívánt áru azonban még ekkor sem érkezett meg. A felperes ezért kukoricadarát vásárolt az állomány etetésének biztosítására. Ugyanakkor záróra előtt két boltba is elment, a kívánt tápot azonban ezekből a boltokból sem tudta beszerezni.
A felperes végül is – többszöri érdeklődés után – csak április 8-án tudta a speciális tápot megvásárolni.
A kukoricadara kisebb tápértéket tartalmaz, mint a tojó I. típusú táp, így a takarmány-összetétel megváltoztatása a tojáshozam jelentős csökkenését eredményezte.
A felperes keresetében 28 000 Ft kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Azt adta elő, hogy az alperes üzletvezetőjének ígéretében bízva nem gondoskodott más helyről a megfelelő táp beszerzéséről, ezért kényszerült alacsonyabb tápértékű takarmány megvásárlására, amelynek következtében a tojáshozam csökkenése miatt kár érte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a kártérítés jogalapja kérdésében közbenső ítéletet hozott. Álláspontja szerint az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítő felelősséggel tartozik.
A másodfokú bíróság a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy vizsgálja: keletkezett-e a felperesnek kára, és megállapítható-e a felperes önhibája a károsodás bekövetkeztében.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság további bizonyítást foganatosított, szakértőt hallgatott meg a kár összegének a megállapítására, majd ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 25 854 Ft-ot, ennek 1983. május 1. napjától járó kamatát, valamint 5780 Ft perköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a korábban kialakított jogi álláspontját tartotta fenn, s az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján találta megállapíthatónak.
Az ítélet ellen az alperes és a megyei főügyészség nyújtott be fellebbezést. Mindkét fellebbezés az ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét 10 000 Ft-ra leszállította. Elutasította az ezt meghaladó keresetet, és leszállította a felperes részére fizetendő perköltség összegét.
A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 6. §-a alapján megállapítható, mivel megvalósult az említett jogszabályban felsorolt valamennyi tényállási elem. A károsult felperes és a károkozó alperes magatartásának értékeléseként arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a felmerült kár egy részének megtérítésére köteles.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság helyesen azt vizsgálta, nem állapítható-e meg az alperes részéről olyan szándékos magatartás, amely a jóhiszemű felperest alapos okkal olyan magatartásra (nemtevésre) indította, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte (Ptk. 6. §). Tévedett azonban, mikor arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli esetben megvalósult a jogszabály által megkívánt valamennyi tényállási elem.
A nem vitás peradatok szerint a felperes tojóállománya 700 db volt, s a nagyobb tojáshozamot speciális táp adagolása biztosította. A felperes személyesen azt adta elő, hogy a kérdéses időszakban három napra való tartaléka volt, ezért kényszerült – a többnapos ünnepre tekintettel – alacsonyabb tápértékű kukoricadarát vásárolni április 1-jén. Azt is előadta, hogy ezen a napon két boltból is megkísérelte a kívánt tápot megvásárolni, ilyen táp azonban a környező üzletekben sem állott rendelkezésre.
A Ptk. 6. §-a – mint a kár áthárításának kivételes szabálya – megkívánja, hogy a károsodó alapos okkal, önhibától mentesen járjon el, ezért e § nem szolgálhat a károsodó mulasztásából eredő hátrányok elhárítására.
A felperes nemtevése nem volt önhibától mentes, mint ahogy ezt a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában ki is fejtette. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a felperes az általános elvárhatósági mércén túl megtehette volna, hogy máshonnan megkísérli a tápot beszerezni, vagy nagyobb tartalékot biztosít az állománynak. A felperes akkor hivatkozhatott volna arra, hogy őt önhibáján kívül érte károsodás, ha az állomány nagyságára és a tojó II. táp szavatossági idejére tekintettel olyan tartalékot biztosít, amely elegendő az állomány folyamatos ellátására. A felperes évek óta jelentős mennyiségű állomány tartásáról gondoskodik, ezért számolnia kellett volna az időszakos ellátási, szállítási nehézségekkel, amelyek áthidalhatók megfelelő mennyiségű takarmány megvásárlása és tárolása esetén.
Nem állapítható meg, hogy a károsodó alapos okkal, jóhiszeműen és önhibáján kívül járt el, ha a károsultnak – akár jelentéktelen mértékben is – számolnia kellett a károsodással.
Az, hogy a felperes a jelentős állatállomány ellátására mindössze három napra való takarmányt tartalékolt, és nem kísérelte meg más helységekből a kívánt tápot beszerezni, olyan magatartás (mulasztás), amelyre tekintettel a károsodását a Ptk. 6. §-a alkalmazhatóságának szempontjából nem lehet önhibáján kívül keletkezett károsodásnak tekinteni, hanem saját termelési kockázata körébe tartozik, ezért a szóban levő törvényhely alapján nem igényelhet kártérítést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése].
Az alperes a másodfokú eljárásban költséget nem igényelt, ezért a perköltség tárgyában nem kellett rendelkezni. (P. törv. I. 20 289/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás