PK BH 1986/320
PK BH 1986/320
1986.08.01.
Ha a munkavállaló az általa kidolgozott megoldást munkaköri feladatként, munkaviszonyból eredő kötelezettségként hozta létre, az ilyen szolgálati jellegű tevékenységért elsősorban a szolgálati (munka-) viszonyt rendező szerződés szerinti bér, illetőleg díjazás jár, ha pedig a megoldás a jogszabályokban meghatározott feltételeket kielégíti, a szolgálati szellemi alkotásokért járó (pl. újítási vagy találmányi) díj is követelhető [Ptk. 86. §, 87. §].
I. A felperes az egyetem Vadbiológia Kutatóállomásának alkalmazottjaként megoldást dolgozott ki a dámvadak élve való befogásának műveletére. E találmányi megoldásra 1984 márciusában szabadalmi bejelentést tett.
A felperes munkáltatója más gazdálkodó szervekkel, köztük az alperessel együtt, társaságot alakított zárt téri dámvadtartás és tenyésztés terén kutatási eredmények elérésére és hasznosítására. A társaság feladata volt – egyebek között – bizonyos mennyiségű dámvad befogása. A felperes munkáltatójának a társaságon belül megállapított feladatai közé tartozott a szakmai tapasztalatok, kutatási eredmények felhasználásával technológia készítése, a kidolgozott technológia végrehajtásának irányítása és a kutatási eredmények átadása, bevezetése.
A felperes és a (volt) munkáltatója 1984. március 16-án írásba foglalt közös nyilatkozatban megállapították, hogy a felperes megoldása szolgálati találmány, és a bejelentésre a „szabadalmaztatási jog” az egyetemet illeti meg. Az eljárás kidolgozása a felperes munkaköri kötelezettsége volt.
II. A felperes a keresetében 216 000 forintot követelt azon a címen, hogy szellemi alkotását az alperes felhasználta, és ennek 1984-ig elért vagyoni eredményéből a felperest részesedés illeti meg. A keresetét az első fokú eljárás során 126 000 forintra és ennek kamataira szállította le.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kereset jogalapját, utalva a felperesnek a munkaköri kötelezettségére. Az összegszerűséget ugyancsak kifogásolta, és annak figyelembevételét kérte, hogy a felperes a munkájáért már 10 000 forintos díjban részesült.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 105 645 forintot és ennek 1983. július 1-jétől számított törvényes késedelmi kamatát, valamint 5000 forint részperköltséget. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A le nem rótt illetékből a felperest 6600 forint, az alperest 6360 forint megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság a Ptk. 86. és 87. §-ára hivatkozott. Álláspontja szerint a felperes szellemi alkotása az alperesi hasznosítás ideje alatt nem tartozott olyan jogszabályok hatálya alá, amelyre a Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése utal. A megoldás társadalmilag széles körben felhasználható, és alkalmazása az alperesnél hasznos eredménnyel járt. A megoldás új volt és más ismert megoldásokhoz képest előnyös. Az eljárás szerinti módszer tényleges alkalmazásának költségei, illetőleg eredményessége, összehasonlítva „a hagyományos” módszer feltételezett költségeivel és eredményességével, 2 112 906 forint különbözetet mutat. Ebből az összegből – megfelelő korrekció számításával vezethető le az a hasznos eredmény, amelynek 5%-ában látta az elsőfokú bíróság a felperes követelését elfogadhatónak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset teljes elutasítása iránt. Továbbra is fenntartotta a követelés jogalapját támadó álláspontját.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
III. A fellebbezés helytálló.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság a Ptk. 86. és 87. §-ának rendelkezéseire, de a megállapított tényállással kapcsolatban a jogszabályt tévesen alkalmazta. Az ítélet indokolásában ismertetett tényekből, de a felperesnek a volt munkáltatójával együttesen tett nyilatkozatából is megállapítható, hogy a felperes az általa kidolgozott – a perbeli időszakot követően szabadalmazásra bejelentett – megoldást munkaköri feladatként, munkaviszonyból eredő kötelezettségként hozta létre. Az ilyen szolgálati jellegű – tevékenységért elsősorban a szolgálati (munka-) viszonyt rendező szerződés szerinti bér, illetőleg díjazás jár, ha pedig a megoldás a jogszabályokban meghatározott feltételeket kielégíti, a szolgálati szellemi alkotásokért járó (pl. újítási vagy találmányi) díj is követelhető. Az a körülmény, hogy a felperes szellemi alkotásának vagyoni eredménye más gazdálkodó szervnél jelentkezik, nem emeli ki a szellemi alkotást abból a körből, amelyet a szolgálati alkotások díjazásáról szóló jogszabályok rendeznek. A díjkövetelés elbírálására ezért a perbeli esetben a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem irányadó. Az a körülmény pedig, hogy a külön jogszabályok – pl. az újítási vagy a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló jogszabályok – alkalmazásával valamilyen feltétel hiánya a megoldás miatt nem díjazható, nem nyitja meg az utat a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésében lehetővé tett követelés érvényesítéséhez. A munkáltató – elhatározásától függően – egyéb jogcímeken (jutalom, prémium stb.) ösztönözheti a termelésben hasznos eredménnyel járó megoldások kidolgozását és alkalmazását, e címeken azonban a munkavállaló eredményesen díjigényt nem támaszthat.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 253. § (2) bekezdés]. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a mindkét fokon pervesztes felperes az alperes perköltségét, valamint az állam által előlegezett illetéket viselni. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 738/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás