PK BH 1986/323
PK BH 1986/323
1986.08.01.
Az a körülmény, hogy a közös alkotói tevékenységre tekintettel az újítás előterjesztőinek résztevékenysége kapcsolódik egymáshoz, és nem választható pontosan szét, nem jelenti azt, hogy az előterjesztők egyikének vagy másikának munkaköri kötelessége a többi előterjesztő vonatkozásában is kizárja a megoldás újítássá minősítését. A kidolgozott műszaki megoldást a közös alkotói tevékenységre tekintettel a maga egészében, részeire bontás nélkül kell elbírálni, de azt, hogy a megoldás a maga egészében tekintve jelentős alkotói tevékenységnek minősül-e, csak azoknak az előterjesztőknek a vonatkozásában kell vizsgálni, akiknek az ilyen jellegű megoldások kidolgozása munkaköri kötelessége volt. [Ptk. 86. §; 10/1983. (V. 12.) Mt. sz. r. 25. § (2) bek.; 38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 2. § (1) bek., 6. § (2) bek.].
I. A felperesek 1983. február 29-én az alperes vállalathoz újítási javaslatot nyújtottak be „A nagyhengersori csövek minőségének javítása a körkemencénél alkalmazott módosításokkal” címen. Az alperes az újítási javaslatot saját üzemében hasznosította. A felperesek keresetükben 1 269 500 forint újítási díj megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a megoldás kidolgozása a felpereseknek munkaköri kötelessége volt, és az újítási javaslatuk nem tekinthető jelentős alkotói tevékenységnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesek keresetét.
Ítéletének az indokolása szerint a javaslat lényege az volt, hogy a körkemencében felmelegíteni kívánt bugák elhelyezését megváltoztatva, azok egyenletes felmelegítését érjék el, ami által jobb terméket – csöveket – lehet gyártani. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes ezt a megoldást a gyakorlatban alkalmazta, az alkalmazást követő időszakban a csőgyártás hasznos eredménye emelkedett.
Az elsőfokú bíróság elsősorban azt vizsgálta a perben, hogy a perbeli újítás előterjesztőinek munkaköri kötelességei közé tartozik-e, és ha igen, jelentős alkotó teljesítménynek minősül-e. Megállapítása szerint az I–IV. r. felpereseknek és a VI. r. felperesnek munkaköri kötelessége volt ilyen jellegű műszaki megoldás kidolgozása. Az V. r. felperesnek ez nem volt kötelessége, a VII. r. nyugdíjas kohómérnöknek pedig nincsen a munkaköri kötelessége megbatározva. Az újítókat alkotócsoportnak tekintve túlnyomórészt munkaköri kötelességük volt a technológiával kapcsolatos fejlesztési munka elvégzése. Nem volt szétválasztható az újításban a felperesek tevékenysége. Az elsőfokú bíróság ezért egységesen állapította meg, hogy az újítás előterjesztőinek beosztására és szakmai képzettségére tekintettel, az újításban kidolgozott megoldásuk nem tekinthető jelentős alkotói tevékenységnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek. Kérték az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, az alperesnek keresetük szerinti marasztalását. Vitatták az első fokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy az újítás a felpereseknek túlnyomó részben munkaköri kötelessége volt. Szakértői bizonyítást indítványoztak annak tisztázása végett, hogy az újítási javaslatuk jelentős alkotói tevékenységnek minősül-e.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A fellebbezési eljárásban benyújtott előkészítő iratában elismerte, hogy a perbeli újítás viszonylag új műszaki megoldás. Továbbra sem ismerte azonban el azt, hogy jelentős alkotói teljesítménynek minősül. Vitatta a hasznos eredmény összegszerűségét is.
II. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
1. A felperesek az újítási javaslatot a 10/1983. (V. 12.) MT számú rendelet hatálybalépése, 1983. július 1. napja előtt adták át az alperesnek, ezért a rendelet 25. §-ának (2) bekezdése értelmében az átadás időpontjában hatályban volt 38/1974. (X. 30.) MT számú rendeletet (R.) kell a jogvita elbírálásánál alkalmazni.
A R. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében újítás az a műszaki, illetőleg munka- vagy üzemszervezési megoldás,
a) amely viszonylag új,
b) hasznosítása a vállalat részére hasznos eredménnyel jár,
c) nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé vagy munkaköri kötelessége ugyan, de jelentős alkotó teljesítménynek minősül.
d) nem eredményez fogyasztói érdeket sértő minőségromlást.
A per első és másodfokú tárgyalásának az adatai alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperesek munkaköri kötelességét illetően az első fokú ítéletben megállapított tényállást részben kiegészíti és helyesbíti az alábbiak szerint.
B. J. I. r. felperes okleveles kohómérnök, a gyártmányfejlesztési kutatóintézet vezetője. Az intézet az alperes vállalaton belül működik, feladatai közé tartozik a gyártmány- és gyártásfejlesztés, valamint a technológiai és műszaki információ.
K. F. II. r. felperes okleveles kohómérnök, az említett intézet vezetőhelyettese, akinek kiemelt feladata is volt az alperes vállalat gyártmányfejlesztési, kísérleti-kutatási feladatainak eredményes végrehajtása.
Z. I. III. r. felperes okleveles kohómérnök, a középnagy hengersor üzemvezetője. A munkaköri leírása értelmében feladatkörébe tartozott: együttműködni a termelést segítő, gyorsító, könnyítő technológia teremtésében, javaslatot tenni a termelést akadályozó, vállalati szintű nehézségek elhárítására.
T. I. IV. r. felperes általános gépész üzemmérnök, a középhengersor főművezetője.
T. I. V. r. felperes kohóipari technikus, a nagyhengersor főforrasztára.
F. R. VI. r. felperes villamos üzemmérnök, az üzemfenntartási osztály vezetője.
K. E. VII. r. felperes nyugdíjas kohómérnök munkaköre a fellebbezési eljárásban csatolt, határozott időre szóló munkaszerződés szerint: műszerész.
A fellebbezési eljárásban nem volt vitatott a felek között az, hogy az újítási javaslat viszonylag új műszaki megoldást foglal magában.
A R. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti jelentős alkotói tevékenység megállapíthatósága szempontjából mindegyik előterjesztő vonatkozásában személyenként kell eldönteni azt, hogy az újítás szerinti megoldás kidolgozása munkaköri kötelességének körében történt-e. Az a körülmény, hogy a közös alkotói tevékenységre tekintettel az újítás előterjesztőinek résztevékenysége kapcsolódik egymáshoz és nem választható pontosan szét, nem jelenti azt, hogy az előterjesztők egyikének vagy másikának munkaköri kötelessége a többi előterjesztő vonatkozásában is kizárja a megoldás újítássá minősítését. A kidolgozott műszaki megoldást a közös alkotói tevékenységre tekintettel a maga egészében, részeire bontás nélkül kell elbírálni, de azt, hogy a megoldás a maga egészében tekintve jelentős alkotói tevékenységnek minősül-e, csak azoknak az elterjesztőknek a vonatkozásában kell vizsgálni, akiknek az ilyen jellegű megoldások kidolgozása munkaköri kötelessége volt.
Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy a munkaköri kötelesség a felperesek túlnyomó részénél megállapítható. A per eddigi adatai szerint az I-III. r. felperesek vonatkozásában áll fenn munkaköri kötelesség. Az I-III. r. felperesek ugyanis vezető beosztású dolgozók. Ezért az ő munkaköri kötelességük mindazokkal a feladatokkal kapcsolatban fennáll, amelyek az irányításuk alatt álló szervezeti egység feladatkörébe tartoznak. Az I-III. r. felperes irányítása alatt levő szervezeti egységek fentebb ismertetett feladatkörét figyelembe véve a nevezettek munkaköri kötelessége fennáll.
Az V. és VII. r. felperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete szerint sem állapítható meg a munkaköri kötelezettség. A IV. és VI. r. felperest illetően pedig az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a munkaköri kötelezettséget. A IV. és a VI. r. felperesek magasabb fokú műszaki képzettséggel rendelkeznek. A munkaköri kötelesség vizsgálatánál azonban nem a dolgozó szakmai végzettsége, hanem a vállalatnál a javaslat benyújtásakor ténylegesen betöltött munkaköre a döntő. A IV. és VI. r. felperesek ténylegesen betöltött munkaköréhez viszonyítva munkaköri kötelezettségük a per eddigi adatai alapján nem állapítható meg. Nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe pusztán azért, mert a ténylegesen betöltött munkakörükhöz képest magasabb képzettséggel rendelkeznek.
2. A kifejtettekből következően az I–III. r. felperesek vonatkozásában kell vizsgálni azt, hogy az újítási javaslat jelentős alkotói tevékenységnek minősül-e.
A javaslat lényegét illetően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ténymegállapítását azzal egészíti ki, hogy a felperesek újítási javaslata szerint a bugák elhelyezésének megváltoztatása mellett az érzékelők helyzetét módosítva, automatikus vezérlésre kell átalakítani a külső körgyűrűívre történő öntecsberakás jelenleg kézi vezérlését.
Az eljárás eddigi adatai alapján nem állapítható meg, hogy a perbeli újítás jelentős alkotói tevékenység. Ennek bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaköri kötelezettség tekintetében érintett felpereseket terheli, akik egyébként állításuknak az alátámasztására a szakértői bizonyítást ajánlották fel. Ennek a körülménynek a megítéléséhez kohómérnöki szakértelem szükséges, ezért a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése értelmében indokolt szakértői bizonyítás lefolytatása.
A szakértői bizonyítás adataival kiegészítendő tényállás alapján kell az I–II. és III. r. felperesek vonatkozásában dönteni a jogalap körébe tartozó arról a kérdésről, hogy a perbeli újítás jelentős alkotói teljesítménynek minősül-e.
Az újítási díj összegszerűsége szempontjából jelentősége van annak – az ugyancsak szakértői bizonyítás keretébe tartozó kérdésnek –, hogy az újítás műszaki-szellemi színvonala átlagos, átlag feletti vagy átlag alatti.
3. A per eddigi adatai szerint az újítás hasznos eredménye pénzben mérhető. Az elsőfokú bíróság azonban – eltérő jogi álláspontja következtében – nem folytatott le bizonyítást, és nem állapított meg tényállást abban a kérdésben, hogy a perbeli újításnak a hasznosítás első éve alatt mi volt a hasznos eredménye [R. 6. § (2) bekezdés].
A jogalap vonatkozásában a R. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében annak van jelentősége, hogy az újítás hasznos eredménnyel járt-e. Az adott esetben bizonyított, hogy a perbeli megoldás hasznos eredménnyel járt. A követelés összegszerűségének körébe tartozik viszont az, hogy az újítás hasznos eredménye milyen mértékű.
4. A kifejtettek értelmében a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű kiegészítésére van szükség, a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
a) A per újabb tárgyalása során a fentebb kifejtett szempontok szerint kell a bizonyítást kiegészíteni abban a kérdésben, hogy az újítási javaslat az I–III. r. felperesek vonatkozásában jelentős alkotói teljesítménynek minősül-e.
b) Bizonyítást kell lefolytatni és tényállást megállapítani arra, hogy mi volt az újítás hasznos eredménye, és attól függően, hogy a felperesek közül kiket illet meg az újítói jog. Az alkalmazandó díjkulcsot a perbeli újítás műszaki-szellemi színvonala, gazdasági jelentősége és az egyéb körülmények mérlegelésével kell megállapítani.
Mindennek felderítése és megállapítása után dönthet majd az elsőfokú bíróság megalapozottan a kereseti követelésről.
A fellebbezési eljárásban felmerült perköltséget a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján megállapította, ennek viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 550/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás