PK BH 1986/325
PK BH 1986/325
1986.08.01.
A kölcsönszerződés teljesítése az adós által általában a kölcsönösszeg visszafizetésével történik. Történhet azonban a kölcsöntartozás rendezése úgy is, hogy a felek a hitelező kölcsönkövetelését más címen fennálló követeléssé változtatják át. Ilyen esetben viszont a felek közötti jogviszony tartalmára, az ebből eredő jogokra és kötelezettségre már a módosított szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók. [Ptk. 523. § (1) bek., 200. § (1) bek., 240. § (1) bek., 228. § (1) bek.]
Az 1983. január 11-én elhalálozott örökhagyó néhai házastársa és az I. r. felperes testvérek voltak. Az I. r. felperes kezdetben az örökhagyó házastársáról, majd annak halála után az örökhagyóról betegsége esetén rendszeresen gondoskodott, háztartását vezette.
Az örökhagyó 1982-ben 35 000 forint vételárért ingatlant vásárolt. A szerződéskötéskor az örökhagyó 3500 forint vételárelőlegét fizetett ki, a fennmaradó 31 500 forint vételár kifizetésére az OTP részletfizetést engedélyezett. A részletfizetési kötelezettség teljesítése előtt az örökhagyó az I. r. felperestől 24 552 forint kölcsönt vett fel, és vételár címén az OTP-nek kifizette.
Az örökhagyó 1982. január 27-én készült „elismervénynek” nevezett okiratban elismerte, hogy az I. r. felperestől az ingatlan megvásárlására 24 550 forint kölcsönt kapott. Az okirat szerint amennyiben a kölcsön visszafizetését megelőzően meghalna, akkor a felvett kölcsön erejéig az ingatlan tulajdonjoga az I. r. felperest illeti meg. Az örökhagyó a nyilatkozatát aláírta és a nyilatkozaton két tanú, valamint az I. r. felperes aláírása is megtalálható.
A közjegyző az örökhagyó hagyatékát – az ingatlant és 32 890 forintra értékelt ingóságokat – törvényes öröklés jogcímén az alpereseknek adta át.
Az I. r. felperes a kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan 24 552/350 000 tulajdoni részét az örökhagyó 1982. január 27-én készült nyilatkozata alapján megszerezte. Az I. r. felperes a tulajdonjog megállapítására irányuló kereseti kérelmét a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésére, és a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdésére alapította. Az I. r. felperes a tulajdoni igényen túlmenően 43 252 forint, a II. és III. r. felperesek pedig 4000 forint hagyatéki tartozás megfizetése iránt érvényesítettek követelést.
Az I., a III., a IV. és az V. r. alperesek az I. r. felperes tulajdonjog megállapítására irányuló kereseti kérelme elutasítását kérték, egyébként azonban elismerték az ingatlanvásárláshoz nyújtott kölcsön, az örökhagyó eltemetésével kapcsolatos költségek megtérítésére irányuló kereseti kérelem megalapozottságát. A II. r. alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte.
Az első fokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen 67 804 forint főkövetelés, és 3300 forint perköltség megfizetésére kötelezte az I. r. felperes javára, a II. és III. r. felperesek javára pedig az alpereseket 4000 forint és összesen 700 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az alpereseket terhelő illeték összegét 4068 forintban állapította meg. Az első fokú ítélet azt is tartalmazza, hogy az alperesek a felperesekkel szemben fennálló tartozásukért az örökhagyó hagyatékának tárgyaival és azoknak hasznaival felelnek. Az első fokú ítélet indokolása szerint az örökhagyó 1982. január 27-én készült nyilatkozata végrendeletnek nem minősül, és az I. r. felperes az ingatlanvásárláshoz nyújtott kölcsönt csak mint hagyatéki terhet érvényesítheti. A Ptk. 677. §-ának (1) bekezdése szerint hagyatéki teherként számolta el az első fokú bíróság az örökhagyó eltemetésének költségeit 13 742 forintban, az I. r. felperes által kifizetett 570 forint biztosítási díjat, és 2440 forint áruvásárlási kölcsönt, az ingatlanvásárláshoz nyújtott 24 552 forint kölcsönt, valamint az I. r. felperes által végzett ápolás, gondozás címén 26 500 forintot. A II. és III. r. felperes kereseti kérelmét mint hagyatéki hitelezői igényt ugyancsak bizonyítottnak tekintette.
Az első fokú ítélet ellen az I. r. felperes fellebbezett, kérte az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását és az örökhagyó nyilatkozatára figyelemmel a hagyatékban levő ingatlanon tulajdonjoga megállapítását.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett részét pedig helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az örökhagyó és az I. r. felperes között 1982. január 27-én létrejött megállapodás adásvételi szerződésnek nem minősül, mert nem tartalmazza az ellenszolgáltatást, hiányoznak továbbá az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez nélkülözhetetlen adatok is. Érvényes adásvételi szerződés hiányában az I. r. felperes csak kötelmi jogi igényt érvényesíthetett.
A jogerős ítéletnek az I. r. felperes tulajdoni igényét elbíráló része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 523. §-ának (1) bekezdéséből következik, hogy az adós a kölcsönösszeget tartozik visszafizetni, tehát nem teljesíthet úgy, hogy a kölcsönösszegen vásárolt vagyontárgyat adja át a hitelezőnek. A hitelező azonban elfogadhatja az ilyen teljesítést is. A kölcsöntartozás rendezése tehát úgy is történhet, hogy a felek hitelező kölcsönkövetelését más címen fennálló követeléssé változtatják át. Következik ez a Ptk. 200. §-a (1) bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, amely szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A pénz vagy más helyettesíthető dolog tulajdonba adása – mint kölcsönszerződésre jellemző szolgáltatás – más szerződéstípusra jellemző szolgáltatással vagy pedig egyéb nem nevesített szolgáltatással fonódhat össze.
A Ptk. 240. §-a (1) bekezdése szerint is a felek – ha jogszabály kivételt nem tesz – közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.
Ez a rendelkezés nem tesz különbséget aszerint, hogy az átváltoztatott követelés, illetőleg tartozás milyen szerződéstípus alapján áll fenn.
Az átváltoztatást követően, az átváltoztatás által érintett körben, tehát az átváltoztatott jogcímszolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony tartalmára, az ebből eredő jogokra és kötelezettségekre már a módosított szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók.
Természetesen a szerződések érvénytelenségére vonatkozó rendelkezések mindig figyelembe jönnek.
A fentiekből következik, hogy az örökhagyó és a felperes között létrejött megállapodásban a kölcsönszerződés tipikus elemei az adásvételi szerződés elemeivel keverednek. A megállapodás szerint, ha a felperes az örökhagyó életében nem kapja vissza a kölcsönösszeget, a kölcsön felhasználásával vásárolt ingatlan tulajdonjoga a felvett kölcsönösszegnek megfelelő arányban a felperest illeti. A törvényességi óvás helyesen emeli ki, hogy az okiratból kitűnik a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás, a szerződő felek azonosítható módon rögzítették a szerződés tárgyát képező ingatlant is, és egyértelműen megállapítható a tulajdonjog átruházására irányuló akarat, melynek feltétele, hogy az örökhagyó halálakor a kölcsöntartozás fennálljon. A feltétel olyan jövőbeni, bizonytalan eseményre irányult, amelynek bekövetkeztével áll be a halálesetre szóló jognyilatkozat hatálya, tehát a Ptk. 228. §-a (1) bekezdésében foglalt felfüggesztő feltételről van szó.
A megállapodás a tulajdonátruházáshoz megkívánt követelményeknek megfelel, az a feltétel pedig, amelyhez az örökhagyó a felperes tulajdonszerzését kötötte, bekövetkezett, és ennek következtében állt be a felperes tulajdonszerzésének a hatálya is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az óvással érintett körben a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Az I. r. felperes tulajdonszerzését a per tárgyát képező ingatlannal kapcsolatban a vételár és a kölcsönösszeg arányában megállapította. Ennek megfelelően a kölcsön összegével csökkentette a pénzbeli marasztalás összegét és határozott a fellebbezési eljárási költség viseléséről. (P. törv. II. 20 787/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás