PK BH 1986/326
PK BH 1986/326
1986.08.01.
A biztosítónak a kötelező gépjármű-biztosítási jogviszony alapján fennálló megtérítési kötelezettségét nem lehet kiterjeszteni a hozzátartozó abból eredő kárára, hogy a baleset folytán az üzemben tartó halálával az eltartóját vesztette el. [Ptk. 559. § (1) bek.; 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek.]
A perbeni Lada 1200 típusú személygépkocsi tulajdonosa és üzemben tartója néhai Zs. Cs.-né, a kiskorú felperes anyja volt. A gépkocsival 1984. július 12-én közúti baleset történt, amelyért a felelősség kizárólag B. S.-t, a gépkocsi vezetőjét terhelte. A nevezett a gépkocsit Zs. Cs.-né engedélye alapján vezette. A baleset következtében Zs. Cs.-né és B. S. a helyszínen meghaltak.
A felperes 1976. augusztus 1-jén született, tanuló, eltartásáról haláláig Zs. Cs.-né gondoskodott, ettől kezdődően pedig apja, Zs. Cs. gondozásában van.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 14 301 Ft vagyoni kár és 1984. július 12. napjától kezdődően havi 3000 Ft kártérítési járadék megfizetésére. Előadta, hogy anyja halála miatt részben azzal érte őt kár, hogy a korábban anyja által nyújtott tartást elvesztette. Az általa igényelt kártérítési járadék egy része az elmaradt tartást pótló járadék, más része pedig egyéb jogcímen előterjesztett járadékigény.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a perbeli gépkocsira fennálló felelősségbiztosítási szerződés alapján nem köteles a felperes által igényelt kárt megtéríteni, mert az olyan saját kárnak minősül, amelyet az üzemben tartó maga tartozik viselni.
Az elsőfokú bíróság a tartást pótló járadék jogalapja tekintetében közbenső ítéletet hozott, és megállapította, hogy az alperes Zs. Cs.-né felelősségbiztosítása alapján az üzemben tartó halála folytán elmaradt tartás vonatkozásában kártérítési felelősséggel tartozik.
A bíróság az ítélet indokolásában utalt a módosított 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet 2. §-a (1) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre amely szerint a biztosító a felelősségbiztosítás alapján azokat a károkat téríti meg, amelyekért a gépjármű üzemben tartója e minőségben a magyar jog szerint felelősséggel tartozik. Az üzemben tartó pedig felelős azért a kárért is, amelyet hozzátartozója szenved el a baleset következtében.
A hozzátartozó – az ítélet további indokolása szerint – szenvedhet kárt annak folytán is, hogy az üzemben tartó halála miatt elesik az eltartója által nyújtott tartástól. Rámutatott a bíróság arra is: az eltartó elvesztése folytán keletkezett kár nem szerepel azok között, amelyeket az alperes a módosított 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet 2. §-ának (4) bekezdése értelmében a felelősségbiztosítás alapján nem köteles megtéríteni.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében utalt a módosított 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra és a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdésében írtakra. Kifejtette, hogy e rendelkezésekből következően az üzemben tartó mint biztosított felelősségbiztosítás alapján saját kárának megtérítését nem követelheti. Álláspontja szerint (az adott esetben) saját kár az ún. tartást pótló járadék is. Ez a járadékost a közvetlen károsult, a baleseti sérült, illetőleg a baleset következtében meghalt személy jogán illeti meg. A Ptk. 358. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a tartást pótló járadékot csak akkor lehet követelni, ha a baleset áldozata nem maga a biztosított, hanem olyan harmadik személy, akinek életben maradása esetén kártérítési követelése lenne (a biztosított üzemben tartóval szemben). A perbeli esetben viszont a baleset áldozata a balesetet okozó gépjármű üzemben tartója, a kötelező felelősségbiztosítás biztosítottja, tehát nem olyan kívülálló személy, akinek a veszélyes üzem működtetőjével szemben a Ptk. 345. §-a alapján kártérítési követelése lehetne. A kötelező felelősségbiztosítás tehát erre nem terjed ki.
Mindezekre tekintettel az alperes kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetet utasítsa el.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a pert másodfokú elbírálásra a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, abból azonban téves jogi következtetésre jutott.
a) A Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése szerint a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse öt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.
A módosított 42/1970. (X. 27.) Korm. számú rendelet fentebb már idézett 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az Állami Biztosító felelősségbiztosítás alapján azokat a károkat téríti meg, amelyekért a gépjármű üzemben tartója e minőségben a magyar jog szerint felelősséggel tartozik. E rendelkezésekből következően olyan esetben, amikor gépjármű balesetet okoz, az Állami Biztosítónak a kötelező felelősségbiztosítás alapján fennálló kötelezettsége szempontjából azt kell vizsgálni: olyan kárról van-e szó, amelyért a gépjármű üzemben tartója e minőségében a magyar jog szerint felelősséggel tartozik.
Az üzemben tartónak azonban nem kártérítési jogcímen áll fenn tartási kötelezettsége a hozzátartozójával (pl. gyermekével) szemben, hanem a családjogi szabályok alapján, a Csjt. rendelkezései szerint. Az ilyen kötelezettségek teljesítése alól pedig az Állami Biztosító nem köteles a biztosítottat mentesíteni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a biztosítónak a felelősségbiztosítási jogviszony alapján fennálló megtérítési kötelezettségét nem lehet kiterjeszteni a hozzátartozó abból eredő kárára, hogy a baleset folytán az üzemben tartó halálával az eltartóját vesztette el.
b) A Ptk. 358. §-ának (1) bekezdése szerint tartást pótló járadékot nem a károkozónak, hanem a károsultnak (a balesetet szenvedettnek) a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója kérhet. A baleset következtében elhalt személy által eltartottak tehát akkor igényelhetnek tartást pótló járadékot, ha maga az elhalt személy is olyan károsultnak minősül, aki más személlyel szemben kártérítést követelhetne.
A jelen esetben azonban nincs olyan személy, akivel szemben Zs. Cs.-né kártérítési igénnyel léphetne fel, lévén ő maga a kárt okozó gépjármű üzemben tartója. Zs. Cs.-nénak legfeljebb a gépkocsit a balesetkor vezető B. S.-ral szemben lehetne ilyen követelése a Ptk. 339. §-a alapján (amennyiben a nevezett vétkessége megállapítható lenne). Ez azonban a jelen per eldöntése szempontjából közömbös, mert kétségtelen, hogy B. S. nem volt üzemben tartó biztosított, s így a B. S.-nak esetleg felróható magatartás folytán felmerült kárért az Állami Biztosító helytállási kötelezettségének kérdése fel sem merülhet.
Zs. Cs.-né tehát egy személyben károsult és (mint üzemben tartó) a kárért felelős személy is: vagyis olyan saját kárról van szó, amelyre a felelősségbiztosítás nem nyújt fedezetet.
A kifejtettekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság amikor a tartást pótló járadék jogalapja tekintetében az alperes felelősségét megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a tartást pótló járadék vonatkozásában előterjesztett keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf. III. 20 614/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás