GK BH 1986/332
GK BH 1986/332
1986.08.01.
Az ún. visszáruzás, vagyis szerződés teljesítésére átadott termék visszavétele és ellenértékének visszafizetése nem szükségképpen minőségi kifogás következménye. Ebben a felek szabadon megállapodhatnak, hiszen a szerződést közös akarattal felbonthatják. Amennyiben azonban a visszáruzásban való megállapodás csak a termék ideiglenes visszavételére irányul, a bíróságnak vizsgálnia kell a megállapodás érvényességét [Ptk. 319. § (3) bek., 234–239. §].
A peres felek 1983. november 4-én szerződést kötöttek, melyben az alperes faaprítékkal használható tüzelőberendezések szállítását, a felperes pedig azok átvételét vállalta. Megállapodtak abban is, hogy a felperes kizárólagos jogot kap a berendezések forgalmazására, és ezért átveszi az alperes által 1983–86. években gyártandó összes berendezést. Az alperes 1983-ban 100 berendezést adott át, melynek ellenértékét a felperes kifizette. A felek által az alperesnél 1984. február 17-én felvett jegyzőkönyv szerint 6 berendezés hibásnak bizonyult. Az alperes vállalta ezeknek 1984. február 24-ig történő kijavítását. A felperes 1984. március 5-i levelében arra hivatkozva, hogy a berendezések a garantált paramétereket nem teljesítik, 29 db ÁTB 65-ös és 10 db ÁTB 130-as berendezés visszavételét kérte. Ezt követően a felek szóban megállapodtak abban, hogy az alperes a megjelölt berendezéseket visszaveszi. Ennek lebonyolításaként 1984. március 13-án tárolási nyilatkozatot írtak alá, amely szerint az alperes tulajdonát képező 39 berendezést a felperes tárolja az alperes részére 1984. december 31-ig. Ezzel egyidejűleg a felperes visszárujegyet állított ki a 39 db berendezésről, amit a felek aláírtak. Ugyanakkor visszárujegyet állított ki a felperes további 39 db ÁTB 130-as és 5 db ÁTB 200-as berendezésről is, amit a felek ugyancsak aláírtak. A felperes még aznap kelt levelében a szerződést – a berendezések kellékhibáira hivatkozva – felmondta. Az alperes 1984. március 21-i telexlevelében közölte a felperessel, hogy a második visszárujegy aláírása a részéről tévedésből történt, mert megbízottai csak 39 db berendezés átvétele ügyében járhattak el.
Ezután a felperes a két visszárujegyen szereplő berendezések ellenértéke fejében 25 240 000 Ft-ot számlázott az alperesnek. Mivel az alperes a számlát nem fizette ki, követelését fizetési meghagyás útján érvényesítette.
Az alperes ellentmondással élt, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy 39 db berendezés visszavételében a felperessel megállapodott, arra hivatkozott azonban, hogy ez a visszavétel csak ideiglenes volt, csupán arra az időre szólt, amíg a berendezéseket megvizsgálja, illetve a szükséges javításokat elvégzi. Az Állami Energetika és Energiabiztonság-technikai Felügyelet által készített szakvélemény szerint azonban a berendezések hibátlanok. A második visszárujegyen szereplő 44 db berendezésre viszont nem terjedt ki a felek szóbeli megállapodása. E nyilatkozat aláírására ugyanis a felperes megtévesztő magatartása folytán került sor.
Az ügyben eljárt bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az 1984. március 14-i levelében hibás teljesítésre hivatkozva állt el a szerződéstől, a minőségi hiba fennállását azonban a bíróság felhívása ellenére sem bizonyította. Bejelentette ugyan, hogy igényét nem a hibás teljesítésre, hanem arra alapítja, hogy az alperessel megállapodott a perbeli berendezések visszáruzásában, az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint azonban nincsen lehetőség arra, hogy a kereskedelmi szerv a terméket – a kifogásolás után – a gyártó vállalatnak „vissza eladja”.
Az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróság indokolatlanul kifogásolta azt, hogy a felperes kereseti követelését nem szavatossági igényre, hanem arra alapította, hogy a perbeli berendezések visszáruzásában a felek megegyeztek. A visszáruzás a kereskedelmi gyakorlatban elfogadott eljárás, és lényegében a szerződés felbontását [Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése] jelenti. Amennyiben a felek megegyeztek a visszáruzásban, a teljesített szolgáltatások visszajárnak. A visszaszolgáltatási kötelezettség teljesítését pedig szükség esetén peres úton is ki lehet kényszeríteni. A felperes tehát olyan jogcímet jelölt meg követelésének alapjául, amely az érdemi vizsgálatra alkalmas. Ezt nem érintette az, hogy mi volt a visszáruzás előzménye, vagyis hogy a felek milyen indokból, szavatossági hiba miatt vagy egyéb meggondolásból egyeztek meg a visszáruzásban. Alaptalanul kért tehát az elsőfokú bíróság kellékhibák fennállását igazoló bizonyítékokat a felperestől. Nem vizsgálta viszont, hogy a felperes által állított megegyezés a visszáruzás kérdésében valóban létrejött-e, illetve nem tisztázta annak pontos tartalmát. A tényállás kellő felderítése nélkül az elsőfokú bíróság ítélete az érdemi felülbírálásra nem alkalmas, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban – szükség esetén tanúbizonyítás felvételével – vizsgálnia kell az elsőfokú bíróságnak – valamennyi berendezés vonatkozásában – azt, hogy megállapodtak-e a felek visszáruzás kérdésében, illetve mi volt megállapodásuk valódi tartalma.
Az alperes az első visszárujegyen szereplő 39 db berendezés tekintetében a visszavételben való megegyezést nem vitatta, viszont azt állította, hogy a visszavétel csak ideiglenesen történt. Ezért fel kell deríteni a visszaáruzásra vonatkozó megegyezés pontos tartalmát. Amennyiben a bizonyítás eredményeként az lenne megállapítható, hogy a felek akarata nem irányult a szerződés részbeni felbontására, hanem – ahogyan azt az alperes állította – a visszáruzás ideiglenesen, csupán abból a célból történt, hogy a kijavítás ideje alatt a berendezés az alperes készletében jelentkezzék, vizsgálni kell azt is, hogy a feleknek ilyen tartalmú megállapodása érvényes-e (Ptk. 234–239. §). Mivel a második visszárujegyen szereplő 44 db berendezés tekintetében az alperes tagadta a megállapodás létrejöttét, tisztázni kell, vajon a szóbeli megállapodás kiterjedt-e ezekre a berendezésekre is, illetve a visszárujegy aláírása milyen körülmények között történt, kellő alappal hivatkozik-e az alperes megtévesztésre.
A tényállás alapos és körültekintő felderítése után lesz csak az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy érdemben helyes döntést hozzon. (Legf. Bír. G. törv. I. 30 659/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás