GK BH 1986/333
GK BH 1986/333
1986.08.01.
A vállalkozót a gyártmánytervek készítéséért nem illeti meg külön díjazás [3/1980. (I. 19.) ÉV–ÁH sz. r.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen, mert az alperes az általa megrendelt sátoros napellenző szerkezetek építéséért járó vállalkozói díj egy részét, összesen 153 971 Ft összegben nem fizette meg.
A kibocsátott fizetési meghagyásra az alperes ellentmondást terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperes az árajánlatában meghatározott ártól eltérő számlát állított ki, az árváltoztatást pedig indokolatlannak tartja. Hivatkozott arra is, hogy a felperes helytelen árképzéssel alakította ki a számlázott díjakat.
A felperes előkészítő iratában előadta, hogy az alperes két bölcsőde céljára napellenzők készítését rendelte meg. Hivatkozott arra, hogy az árajánlatban fenntartotta az árváltoztatás jogát. Keresetét felemelte további 8900 Ft összeggel, mert az alperes a napellenzők ponyvaszerelési munkáit sem fizette ki annak ellenére, hogy a szerelésre külön megállapodást kötöttek.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vélemény szerint az egyik napellenző berendezés elkészítésének ellenértéke 287 336 Ft, tervezési díja pedig 12 091 Ft. A másik napellenző berendezés elkészítésének ellenértéke 223 308 Ft, a tervezési díja 15 315 Ft. A szakértő szerint tehát a felperes perbeli tevékenységének ellenértéke összesen 538 050 Ft, így a már kifizetett számlaösszeg levonásával a felperes jogos követelése 96 794 Ft. Előadta továbbá a szakértő, hogy a perbeli munkákhoz készített tervek nem típustervek voltak, azokat egyébként a tanácsi tervező vállalat módosította. A tárgyaláson az alperes arra hivatkozott, hogy szerinte típustervek alapján készült a perbeli munka, így a felszámított tervezői költségek a felperest nem illetik meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 96 794 Ft-nak és ezen összeg után 1984. február 1-jétől a kifizetés napjáig számított évi 20%-os késedelmi kamatnak a megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a perbeli munkák díja tekintetében megállapodás nem jött létre a felek között, és azt sem lehetett megállapítani, hogy a szerződés ráutaló magatartással létrejött volna. Így a jogos követelés összegének megállapításához az alperesnél jelentkező vagyoni előny értéke nyújtott számítási alapot. A bíróság elfogadta ítélkezése alapjául a szakértő véleményét. Nem volt elfogadható az az alperesi álláspont, hogy a perbeli szerkezet típusterv alapján készült. Erre vonatkozóan a szakértő – helyszíni szemle útján is vizsgálatot végzett, és megállapította, hogy a perbeli munka nem országos típustervek szerint készült, és a szerkezetet a felperes helyszíni felmérés alapján készített tervek szerint valósította meg. Ennek alapján a szakértői vizsgálat figyelembevételével a bíróság indokoltnak tartotta a szabad árformába tartozó vasszerkezeti munkák után a járulékos tervezési költségek felszámítását. Az alperes nem bizonyította azt az állítását hogy a felperes árképzése jogszabálysértő lenne.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a felperessel megállapodást kötött a perbeli munkák díjára vonatkozóan, ezzel kapcsolatban közölte az elvégzett számítások eredményét. Véleménye szerint a szerződés ráutaló magatartás útján ennek megfelelően létrejött, a felperes az elfogadott árakat a helyszíni szerelés befejezését követően változtatta meg. Számítása szerint részéről túlfizetés is történt 20 250 Ft összegben. Kitért arra, hogy a szakértői számítás nem reális. A felperes ugyanis terméket nem állított elő – megrendelése alapján más vállalkozó készítette el a vasszerkezetet –, hanem csak helyszíni szerelést végzett. Tevékenységét tehát az építőipari munkákra vonatkozó árképzési szabályok szerint kell elszámolni. A felperes nem jogosult „másodszori termelői ár” kialakítására. Arra is hivatkozott, hogy az egyik bölcsődénél a felperes kétszeresen számolta el a kézi gépek díját, egyszer a vasszerkezet alapárában, másodszor pedig külön tételként. Végül hivatkozott arra, hogy a felperes az árajánlatában nem jelezte a tervezéssel kapcsolatos díjigényét. Amennyiben a szerződés létrejötte nem volna megállapítható, abban az esetben az általa összeállított számítás szerint 416 007 Ft a felperesi munkák ellenértéke. Ehhez képest az alperesi túlfizetés összege 25 248 Ft. Bejelentette, hogy az ÉVM közgazdasági főosztályától állásfoglalást kért, és annak csatolt másolatából szerinte megállapítható, hogy a fellebbezésében kifejtett álláspontja helyes, a felperesi árkialakítási mód és a számításba vett ártényezők tartalma és mértéke nem felel meg a jogszabályok előírásainak.
A fellebbezésre a felperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli munkára írásos megállapodást nem kötöttek. Tévesnek minősítette azt az alperesi álláspontot, mely szerint a napellenzők előállítási költsége magában foglalná a szerelési díjat is. Hivatkozott arra, hogy a vasszerkezet elkészítéséhez alvállalkozót vett igénybe, de a tervezést, illetőleg a szerkesztést az egyéni körülmények figyelembevételével el kellett végezni. Szerinte az alperes tévedésben van az árképzést illetően, mert a perbeli munkára nem az ÉKN-normák vonatkoznak, hanem az önköltség típusú árképzés szabályai.
A fellebbezési tárgyaláson a szakértő kérdésre előadta, hogy a perbeli esetben úgynevezett kooperációs termékgyártás történt, amelynél szerinte nem kizárt a termékár alapján különféle járulékok felszámítása. A kooperáció részleteire azonban a szakértő felvilágosítást, illetőleg adatot szolgáltatni nem tudott. Előadta a szakértő, hogy a tervezési díjat azért találta felszámíthatónak, mert a felperes készítette a közreműködője részére a gyártmánytervet. A saját számításaira vonatkozóan kifejtette, hogy azt az ármaximáló rendelkezések figyelembevételével készítette, a terméket szabad áron kalkulálva. Az alperes fellebbezésében szereplő számításra vonatkozóan a szakértő kifejtette, hogy azt a görgőkosarakkal kapcsolatos 8000 Ft-os összegű számítási hibától eltekintve helyesnek tartja, amennyiben a kooperációs termékgyártás miatt, illetőleg a tervezésért a felperesnek nem jár külön díjazás.
A fellebbezés alapos.
A fellebbezési eljárás során megállapítást nyert, hogy a felperes a perbeli munkavégzés kapcsán nem végzett olyan tervezési tevékenységet, amelyért külön díjat számíthatna fel. A jogszabályok alkalmazása során kialakult általános gyakorlat szerint a gyártmánytervek készítése a vállalkozó feladatát képezi, nincs ugyanis olyan jogszabály, amely ezt megengedné, következésképpen a szóban levő tevékenység ellenértékét a vállalkozónak járó díj más tétele fedezi. A felperes által beépített szerkezeteket készítő közreműködőnek magának kellett volna a gyártmányterveket elkészítenie. Annak a ténynek a következményei, hogy a gyártmánytervek elkészítésére a felperes közreműködője nem vállalkozott, vagy nem képes, és ezért azt helyette a felperesnek kellett kidolgoznia, a megrendelőre nem háríthatók át. A helyszíni felmérés díját pedig az alperes kifizette.
Amint azt a szakértő a fellebbezési tárgyaláson is előadta, a felperes az ún. kooperációs termékgyártásra tekintettel a közreműködője által legyártott és helyszínre szállított szerkezetek ellenértékét anyagárként tekintve, a különböző vállalkozói pótlékok felszámításával készítette el a perbeli munkák számláját. Ez olyan árképzési eljárás, amelyre a 3/1980. (I. 19.) ÉV–ÁH sz. rendelet rendelkezései nem adnak lehetőséget, márpedig a felperes szolgáltatására nézve ez a jogszabály az irányadó. Ennek folytán a kooperációs termékgyártás címén felszámított díjhányadra vonatkozó követelés is megalapozatlan.
A szakértő közreműködésével a fellebbezési eljárás során megállapítást nyert, hogy a fenti díjtételek leszámításával a felperes jogos követelése 431 408 Ft. Ehhez képest pedig az alperes részéről még túlfizetés is jelentkezik, az alperes azonban viszontkeresetet nem indított.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 634/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás