GK BH 1986/334
GK BH 1986/334
1986.08.01.
Hibás az a terv, amely gazdaságtalan kivitelezést irányoz elő, és ezért a tervezővállalat szavatossági felelősséggel tartozik. Ebből következik, hogy a gazdaságos megoldást tartalmazó átdolgozásért nem tarthat igényt díjazásra [Ptk. 306. § (1) bek., 408. §].
A felek tervezési szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta egy üzemi meliorációs kiviteli terv „K–3” ütemének elkészítését. A kikötött tervezési díj 1 764 207 Ft volt. A felperes az előkészítő munkák elhúzódása miatt határidő-módosítást kért, az alperes ehhez hozzájárult. Eszerint 1983. szeptember 30-ára módosult a határidő. A tervdokumentáció ismertetésére 1983. május 12-én került sor. Az erről készült emlékeztető szerint a csatornák nyomvonalával kapcsolatosan az alperes részéről észrevételek merültek fel, és szükséges volt annak felülvizsgálata. A felperesnek emiatt egy teljesen új kiviteli tervdokumentáció alternatíváit kellett elkészítenie. A felperes ezt követően megkezdte az észak-déli főcsatorna vonalának tanulmányszintű kidolgozását, négy változatot készített el. E munkáért külön díjazást kért. Az alperes a további díj fizetését nem vállalta. 1983. szeptember 21-én az alperes a tervezési alternatívák közül a negyedik változatot fogadta el, a teljesen átdolgozott és leszállított tervdokumentációkért azonban további díjat nem volt hajlandó fizetni. A felperes ezért fizetési meghagyás kibocsátása iránt benyújtott kérelmében 101 600 Ft és ennek 1983. október 20-tól járó kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes arra hivatkozott, hogy a tervezési munka ellenértékeként 1 284 368 Ft-ot megfizetett, a hibás terv kijavítására ugyan megrendelést küldött, de igazgatói szinten történt megállapodás szerint az áttervezést díjtalanul kellett elvégezni.
Az elsőfokú bíróság annak a kérdésnek a tisztázása céljából, hogy az eredeti terv alkalmas volt-e a meliorációs munkák elvégzésére, másrészt, hogy kizárólag az alperes későbbi megrendelése alapján volt-e szükség új tervek készítésére, valamint, hogy milyen mértékű díjazás illeti meg a felperest, szakértőt rendelt ki.
A szakértői vélemény szerint az eredeti kiviteli tervdokumentáció alkalmas volt a meliorációs munkák elvégzésére, minthogy azonban egy teljesen új megoldás merült fel, mely a tervdokumentáció teljes átdolgozását vonta maga után, részletes és több alternatívára kiterjedő vizsgálatokra volt szükség. Ezek meghaladták a komplex üzemi meliorációs kiviteli terv kereteit, ennek következtében kiegészítő tanulmánytervi vizsgálatokat kellett elvégezni. Ennek tervezési díja a felperest megilleti. A munka elvégzéséhez szükséges volt az alperes által vitatott 114 óra mérnöknap, 78 szerkesztői munkanap és 81 rajzolói munkanap.
Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az eredeti tanulmányterv nem szorult kiegészítésre, az új megoldást keresve bízta meg az alperes a felperest a tervdokumentáció átdolgozására. Ezért a tervezőt a korábbi tervezői díjon felül az áttervezés díja – ezzel ellentétes szóbeli megállapodás ellenére – megilleti.
Az elsőfokú bíróság a fenti indokok alapján ítéletében az alperest kötelezte arra, hogy fizessen meg a felperesnek 101 600 Ft-ot, valamint ennek 1983. október 20-tól járó évi 15%-os kamatát.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
Felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy az alperest kötelezze a bíróság 1983. október 20. napjától 1983. december 31-ig évi 15, míg 1984. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20% kamat megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésének indokai szerint a felperes már 1983. május 12-én tudta, hogy a belvízben elvezetett csatorna tervezett nyomvonala hibás, ennek ellenére a tervdokumentációt a hibás nyomvonallal készítette el. Utalt arra is, hogy a szakértő véleménye téves, mert a gazdaságos nyomvonal tervezésénél nem kellett „tudományos” munkát végezni, a felperes csak mindennapos rutintervezést végzett. A K–3 ütemre vonatkozó számlaösszeg csökkentése pedig mindenképpen indokolt, mert a felperes a csatorna perrel érintett szakaszával kapcsolatban szükségtelen munkát végzett.
Az alperes fellebbezése alapos, a felperesé alaptalan.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy 1981. évben készült az a tanulmányterv, amely alapul szolgált a perbeli vállalkozási feladat meghatározásához. Ez a tanulmányterv 56 000 hektárnyi terület kialakításáról szólt, de ahhoz annak idején 25 000-es léptékű térképeket használtak fel, amelyek a domborzati viszonyokat kevésbé pontosan határozták meg. Az alperes és a hatóságok is az eredeti tervváltozatot fogadták el, és csak később merült fel az az igény, hogy a csatorna kevésbé mély vezetése érdekében más nyomvonalakat jelöljenek ki. Az alperes ezen igényének megfelelően készült az a négy változatú tanulmány, amelynek a díját igényli. Ebből a negyedik változat valósult meg, amely az érintett vízgazdálkodási társulatnak az előbbi tervhez képest 3 millió forintos megtakarítást eredményezett. Előadta még, hogy az egész kiviteli tervet át kellett dolgoznia, de méltányosságból csak a tanulmányterv díját igényli.
A per anyagából megállapítható, hogy a Ptk. 408. §-ában szabályozott tervezési szerződés alapján a felperes műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére vállalkozott. A felperessel szemben támasztott követelmény a jogszabályból folyóan tehát az, hogy a terv műszakilag és gazdaságilag is megfeleljen a követelményeknek. A tervező feladatát képezi ezért a műszaki-gazdasági tervezéssel kapcsolatosan az ezt közvetlenül szolgáló különféle felmérések elvégzése, az adatfelvétel, a helykijelöléssel kapcsolatos tervek elkészítése is. A tervező köteles meghatározni a megrendelő által közölt tervezési feladat és a rendelkezésre bocsátott adatok alapján a tervezési részfeladatokat is. A megrendelő feladata csak a kidolgozandó műszaki terv tartalma iránti igény megjelölése és az ehhez szükséges adatok közlése. A továbbiakban azonban a szaktudással rendelkező tervezőt terheli a kezdeményezés kötelezettsége a konkrét tervezési munkák megvalósításához szükséges részletesebb adatok beszerzése tekintetében, valamint feladata a leggazdaságosabban megvalósítható tervváltozat elkészítése.
Az a körülmény tehát, hogy a tervező egy, az adott ár szempontjából nem kellően pontos, 25 000-es léptékű térkép felhasználásával készítette el a terveket, és emiatt merült fel az alperes részéről a csatorna kevésbé mély elvezetése, valamint a gazdaságosság érdekében más nyomvonal kijelölése, illetőleg vált szükségessé a további tanulmánytervek elkészítése, a szerződés hibás teljesítésének következményeit vonja maga után. A tervezett megoldásnak ugyanis olyannak kell lennie, hogy az a legkisebb költséggel megvalósítható legyen. A felperes pedig maga adta elő, hogy az új változat a vízgazdálkodási társulatnak 3 millió forintos megtakarítást eredményezett. Ezekből következik, hogy az eredeti terv hibás volt. Az a körülmény pedig, hogy az eredeti tervváltozatot az alperes elfogadta a fentieket nem befolyásolja, hiszen a beruházó általában nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. A megrendelő által megjelölt szükséglet alapján az esetleges variánsok felvázolásával a beruházási koncepciót a tervezőnek kell kialakítania, és a dokumentáció kidolgozása előtt ezeket a megrendelővel ismertetnie kell.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes hibásan teljesített, és a tervdokumentáció emiatt szorult átdolgozásra. Az átdolgozásért nem illeti meg díjazás, mert azt a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alapján a saját költségére volt köteles elvégezni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 647/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás