GK BH 1986/335
GK BH 1986/335
1986.08.01.
A gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy tájékozódjék minden olyan várható költség felől, amely az általa forgalomba hozott termék árképzésénél figyelembe jöhet. Ha ezt elmulasztotta, nem hivatkozhat arra, hogy valamely költség felmerültéről csak a termék értékesítése után kapott értesítést, s ebből eredő kárát másra nem háríthatja át [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 477. § (3) bek., 479. § (3) bek., 513. § (2) bek.; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 25. § (1) bek., 47. § (3) bek.].
A megbízó alperes 1984. február 29-én padlóburkoló csempék beszerzésére importbizományi szerződést kötött a felperes bizományossal. A szerződés lebonyolítása során az alperes szállítmánybiztosítási szerződés megkötésével bízta meg a felperest, aki március 22-én a megbízást elfogadta, és garantálta, hogy az első negyedévben beérkező szállítmányok is biztosítás alá esnek. A felperes 1984. március 27-én kelt biztosítási ajánlatát az Állami Biztosító április 5-én – 201 088 Ft biztosítási díj ellenében – elfogadta azzal, hogy a biztosítási fedezet az ajánlat beérkezési napjától érvényes. A visszaigazolt szállítmánybiztosítási ajánlatot a felperes június 6-án küldte meg az alperesnek, és egyben kérte a biztosítási összeg átutalását, melytől az alperes elzárkózott. A külkereskedelmi szerződés teljesítéseképpen 1984. április végétől június 6-ig az alpereshez az áru 60%-a megérkezett. Az alperes a termékek eladási árába a biztosítási díjat nem építette be.
A felperes keresetében 201 088 Ft és ennek 1984. november 2-től évi 20% kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes késedelmesen tájékoztatta a biztosítási szerződés megkötéséről, ezért szerződés hiányában a biztosítási díjat nem tudta bekalkulálni a termék árába.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. A perben felvett bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperes megbízó március 22-én bizonyosságot szerzett arról, hogy a hónap folyamán a szállítmány biztosítása megtörténik. Saját kockázatára cselekedett tehát, amikor nem tudakolta meg a biztosítás összegét, és azt az árba nem építette be. Ezért a biztosítási díjat mint a bizományi szerződéssel kapcsolatos költséget a módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 25. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes köteles megfizetni – fizetési késedelme miatt – annak kamataival együtt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Megismételte azt a korábbi álláspontját, hogy a felperes súlyos ügyviteli mulasztást követett el azzal, hogy a biztosítási szerződés megkötésről nem időben tájékoztatta, így megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a díjat az árba bekalkulálja. Bizonyítási indítványt terjesztett elő arra nézve, hogy a felperes a biztosító által visszaigazolt szerződést mely időpontban kapta kézhez.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és okszerűen jutott az abból levont jogi következtetésre. A fellebbezés elbírálása azonban szükségessé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges kérdésekre rámutasson.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek jogviszonyára elsődlegesen az 54/1978. (XII. 7.) MT, valamint a 21/1981. (VII. 17.) MT sz. rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet szabályai az irányadók.
A felperes az importbizományi szerződésre tekintettel egy újabb – most már nem külkereskedelmi, hanem – belföldi biztosítási szerződés megkötését vállalta. A hivatkozott rendelet 47. §-ának (3) bekezdése értelmében e szerződésből eredő jogvita eldöntésére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A felperes a biztosítási szerződés megkötésével a bizományi szerződést teljesítette, ezért a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, a 479. §-ának (3) bekezdése alapján a megbízó alperes köteles a biztosítási díjat megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy mulasztást követett el a felperes akkor, amikor a szerződés megkötéséről őt nem időben értesítette. A bizományosnak ezt a kötelezettségét ugyanis a Ptk. 477. §-ának (3) bekezdése előírja. Az alperes tehát a felperes mulasztásából eredő kárát kívánta beszámítás kifogásként érvényesíteni a felperes követelésével szemben. Ehhez azonban a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes jogellenes magatartása és a bekövetkezett kár közti okozati összefüggést bizonyítani kellett volna. Ez az összefüggés azonban nem állapítható meg.
Az alperes – amint az a bizonyítási eljárásból egyértelműen kitűnik – már 1984 márciusában megbizonyosodott arról, hogy a felperes a biztosítási szerződést megkötötte, ami egyben azt is jelenti, hogy az alperes jogosult lett volna a termék árába a biztosítási díjat beépíteni. Ennek elmulasztása nem hozható okozati összefüggésbe a felperes magatartásával. A gazdálkodó szervezetektől ugyanis elvárható, hogy tájékozódjanak azoknak a költségeknek a várható mértékéről, amelyeket az árba be kívánnak építeni. Ennek szükségességét az alperes dolgozói is tudták, ezt bizonyítja az alperesi ügyintéző, G. B.-né tanúvallomása is, aki többször kereste telefonon a felperest annak tisztázása céljából, hogy megtörtént-e a szállítmánybiztosítás. Addig, míg az összes árképző tényező nem volt ismert az alperes előtt, az importterméket nem értékesíthette volna. Az alperes azonban abban az alaptalan feltételezésben, hogy a felperes a biztosítási szerződést netán mégsem kötötte meg, a biztosítási összeg beépítése nélkül értékesítette a terméket, sőt, azt az értesülés időpontjában meglevő áruk árába sem kalkulálta be. Ilyen körülmények között a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében kárának – mint önokozta kárnak – áthárítására nincsen törvényes lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság mellőzte az alperes bizonyítási indítványának foganatosítását, tekintettel arra, hogy a felperes ügyviteli mulasztása egyértelműen megállapítható volt; az alperesre kedvezőbb határozat hozatalát viszont a további bizonyítás sem eredményezhette. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. 1. 30 862/1985. s.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás