GK BH 1986/336
GK BH 1986/336
1986.08.01.
I. Ha a szállító fuvarozó közbenjöttével a rendeltetési állomáson teljesít és ezáltal a fuvarozás alatti kárveszélyt is ő viseli, az átvevő nem köteles a fuvarozó elleni igény érvényesítésére [7/1978. (II. 1) MT sz. r. 14. § (1) és (2) bek., 1. sz. melléklet 3. és 5. pont; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 65. cikk 4. §].
II. Ha azért nincs helye a keresetindításnak, mert a jogosult előzőleg nem élt peren kívüli felszólamlással, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetőleg a pert meg kell szüntetni [Pp. 130. § (1) bek. c) pont, 157. § a) pont; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 65. cikk 4. §].
Az I. r. alperes a felperessel megkötött szállítási szerződés alapján 1983. szeptember 19-én hivatalos mérlegeléssel 26 640 kg cukrot adott fel vasúti fuvarozásra, 29 db raklapon egységrakományként. A rendeltetési állomáson felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv szerint a küldemény sérüléssel érkezett meg, és ezzel a felperesnek 1562 Ft kára keletkezett, melynek megtérítése elől az I. r. alperes elzárkózott.
A felperes a keresetében a fenti összeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, mert a teljesítési hely a rendeltetési állomás volt, és az I. r. alperes bizonyítottan hibásan teljesített.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte azzal védekezve, hogy a kárért a vasúti fuvarozó felelős, ezért kérte annak II. r. alperesként történő perbe vonását és közvetlen marasztalását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben, az I. r. alperes keresetét pedig a II. r. alperessel szemben elutasította. Az ítélet indokolása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a kár fuvarozás során következett be, amelyért a felelősség a fuvarozót terheli. Vele szemben azonban sem felszólamlással, sem az elévülési időn belül keresettel nem élt a felperes, mulasztásának következményei pedig nem háríthatók át az I. r. alperesre.
A felperes fellebbezett az ítélet ellen, és annak megváltoztatásával az I. r. alperes marasztalását kérte, lényegében megismételve az első fokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a fuvarozóval szembeni igényt a szállító vállalatnak kellett volna érvényesítenie.
A fellebbezés alapos.
A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a teljesítés helye – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – a megrendelő telephelye, illetőleg a megrendelő által megjelölt hely; fuvarozó közbenjöttével vasúton vagy vízen történő szállítás esetén pedig a rendeltetési állomás. A 14. § (1) és (2) bekezdése értelmében fuvarozó közbenjöttével történt szállítás esetén az átvevő köteles a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket a jogszabályban előírt időben és módon megtenni, ennek elmulasztása esetén nem követelheti azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felelős azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. Azokat az intézkedéseket, amelyeket az átvevőnek kell megtennie a küldemény átvétele során, a hivatkozott MT sz. rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza. Ennek I/3. pontja szerint, ha az átvevő kárt (hiányt, sérülést) fedez fel, a fuvarozótól haladéktalanul kármegállapítási jegyzőkönyvet kell kérnie. Az I/5. pont értelmében pedig, ha az átvevő az igényt a fuvarozóval szemben nem maga érvényesíti, köteles a kármegállapítási jegyzőkönyvet és az igény érvényesítéséhez szükséges más okiratokat a szállítónak 8 napon belül megküldeni. A perbeli esetben az átvevő kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet szerzett be, és ezt a fuvarokmányokkal és az engedményező nyilatkozattal együtt megküldte a feladónak, egyben felhívta az I. r. alperest a hibás teljesítéssel okozott kár, illetve vételár visszafizetésére. Az I. r. alperes azonban a vasúti fuvarozóval szemben a külön jogszabályban megállapított időn belül felszólamlást nem nyújtott be, és enélkül az igény keresettel nem érvényesíthető (VÁSZ 65. cikk 4. §). Egyébként a keresetét is olyan időben terjesztette elő, amikor az a kiszolgáltatási időhöz képest már elévült.
Az idézett jogszabályi rendelkezéseket összevetve megállapítható hogy az esetben, ha a szállító a rendeltetési állomáson teljesít, és ezáltal a fuvarozás alatti kárveszélyt is ő viseli, az átvevő nem köteles a fuvarozóval szembeni igény érvényesítésére. A perbeli esetben a felperes nem követett el olyan mulasztást, mely elzárta volna a feladó I. r. alperest a fuvarozás során bekövetkezett kártérítési igény eredményes előterjesztésétől. Az I. r. alperes a rendeltetési állomáson hibásan teljesített, ezért köteles a kereseti összeget a felperesnek megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az I. r. alperest kötelezte a kereseti összeg és kamatai megfizetésére.
A II. r. alperessel szemben a pert megszüntette, mert a VÁSZ 65. cikkének 4. §-a szerint fuvarozási szerződés alapján kereseti jogot csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosult peren kívül felszólamlással élt, és azt a vasút egészben vagy részben elutasította, vagy arra 60 napon belül nem válaszolt, illetőleg fizetést nem teljesített. A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint ezért a keresetlevelet már idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, ennek hiányában pedig nem a kereset elutasítására, hanem a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a per megszüntetésére kerülhet sor. (Legf. Bír. Gf. III. 30 433/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás