GK BH 1986/338
GK BH 1986/338
1986.08.01.
Nem hagyható jóvá az az egyezség, amelyben az egyik fél – a jogszabály kijátszásának szándékával – azért vállalja magára az illetékfizetést, hogy az őt megillető illetékmentességre tekintettel a bíróság az illeték kiszabását mellőzze [Ptk. 200. § (2) bek.; Pp. 148. § (2) bek.].
A felperes az alperest 158 712 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni, mert egy áruház terveinek szolgáltatására kötött szerződésnek késedelmesen tett eleget. Az elsőfokú bíróság 1985. előtt május 27-én tartott tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek, amely szerint az alperes 35 000 Ft kötbért kifizet, a felperes ezt követelésének teljes kiegyenlítéséül elfogadja, és a felperes fizeti az eljárási illetéket, valamint a szakértői költségeket.
Az elsőfokú bíróság ezt követően végzést hozott, amellyel az alperest 35 000 Ft kötbér megfizetésére kötelezte, megállapította, hogy a felperes által előlegezett szakértői díjat és költséget az alperes tartozik viselni, az eljárási illeték kiszabását pedig mellőzte.
E végzés indokolása kifejti, hogy a felek egyezséget kötöttek, amelyet a bíróság jóváhagyott. A szakértői költségek viselésére az alperes azért köteles, mert e költséget ő okozta. Az illeték kiszabását a bíróság a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 23. §-ának (2) bekezdése alapján mellőzte.
A végzés ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a per újabb tárgyalásának elrendelését kérte. Érdemi előadások mellett arra hivatkozott, hogy a tárgyaláson megjelent dolgozója nem kapott meghatalmazást a perbeli nyilatkozatok megtételére.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság által felvett tárgyalási jegyzőkönyvben az szerepel ugyan, hogy „a megidézettek megjelentek és eljárási jogosultságukat igazolták”, az iratok között azonban nem található az alperes képviseletében megjelent Á. M. meghatalmazása, holott azt a Pp. 69. §-ának (1) bekezdése értelmében az iratokhoz kellett volna csatolni. Ennek alapján megalapozottnak kell tekinteni az alperesnek azt az előadását, hogy az egyezséget nem arra feljogosított személy kötötte, illetve, hogy az egyezség jóváhagyása jogszabálysértéssel történt.
Az elsőfokú bíróság végzése egyéb vonatkozásokban is téves.
Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyja, akkor nem olyan végzést kell hozni, amely tartalmánál fogva tulajdonképpen marasztaló ítélet, hanem valóban csak az egyezséget kell jóváhagynia.
A tárgyalási jegyzőkönyv szerint az egyezségben a felperes vállalta az általa előlegezett szakértői díj fizetését. Ezzel nincs összhangban az elsőfokú bíróságnak a szakértői díj fizetésére vonatkozó rendelkezése és annak indokolása.
Jogszabálysértő az eljárási illeték kiszabásának mellőzése. Nem világos, hogy a felperes miért vállalta magára az illetékfizetést, de nem lehet kizárni, hogy ez azzal a célzattal történt, hogy végül is az illeték kiszabása az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabály alapján mellőzésre kerüljön. Az ilyen eljárás a jogszabály kijátszása, az ezt célzó egyezség tehát nem hagyható jóvá. Ez következik a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdéséből, amely szerint semmis az a szerződés, amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek, de a Pp. 148. §-ának (2) bekezdéséből is, amely szerint a bíróság csak a jogszabálynak megfelelő egyezséget hagyhatja jóvá. Egyébként is az a fél, aki magára vállalja a másik felet terhelő illetéket, e vállalása alapján arra köteles, hogy az illetéket mint a másik felet terhelő e perköltséget mentessége ellenére fizesse meg.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek értelmében az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ában, illetve 252. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 31 201/1984/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás