• Tartalom

GK BH 1986/339

GK BH 1986/339

1986.08.01.
A végrehajtási eljárásban megállapított teljesítési határidő nem tekinthető kötbérterhes póthatáridőnek [1979. évi 18. sz. tvr. (Vht. 9. §, 10. §, 95. §, 103. § (1) és (2) bek.].

Egy budapesti társasház beázási hibái miatt indult perben az I. r. alperes generálkivitelezőt és a II. r. alperes alvállalkozót a bíróság jogerős ítélettel arra kötelezte, hogy a hibákat 1982. október 15. napjáig szüntessék meg.
Az alperesek ezt a határidőt elmulasztották, és a kijavításra 1983. augusztus 15-i kötbérterhes póthatáridőt vállaltak, a javítást azonban e határidő alatt sem végezték el.
A felperes keresetet terjesztett elő, melyben a bíróság által megállapított 1982. október 15-i kijavítási határidő elmulasztása miatt 1 363 000 Ft késedelmi kötbér megítélését kérte, továbbá azt, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket megfelelő póthatáridőn belül kijavításra és az általuk felajánlott kijavítási póthatáridő megszegése miatt időközben ugyancsak a maximális mértékben esedékessé vált további 1 363 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére.
A felek között vita merült fel a kötbéralap tekintetében is. Ezért az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, és a bizonyítás eredményeképpen megállapította, hogy a szolgáltatás hibás részének az értéke 2 991 309 Ft, tehát ez a kötbéralap is. Mivel az 1982. október 15-i határidő elmulasztásában megnyilvánuló szerződésszegését az I. r. alperes nem mentette ki, az elsőfokú bíróság a felperes keresetének az előbb említett kötbéralap után megállapított 239 304 Ft kötbér erejéig helyt adott. Az ezt meghaladó kötbérigényt, valamint a póthatáridő iránti keresetet elutasította. Az elutasító rendelkezés indokolása szerint az 1983. augusztus 15-i póthatáridő elmulasztása miatt nincs helye újabb póthatáridő és újabb kötbérfizetési kötelezettség megállapításának, hanem az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 9. és 10. §-a, illetve 103. §-ának (1) bekezdése értelmében a teljesítést végrehajtási úton kell kikényszeríteni.
Az ítélet elutasító rendelkezése ellen azok hatályon kívül helyezése és újabb eljárás elrendelése érdekében a felperes fellebbezett.
A felperes fellebbezése csak részben alapos, az alábbiak szerint.
Nem vitás az, hogy az alperesek az 1982. október 15-i kijavítási határidő elmulasztását követően vállalták, hogy a kijavítást 1983. augusztus 15. napjáig elvégzik.
Annak folytán, hogy az alperesek a kijavításra vállalt póthatáridőt elmulasztották, a felperesnek a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 21. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében újabb kötbérigénye keletkezett.
Más megítélés alá esik az az eset, ha a bíróság által megállapított határidő (póthatáridő) elmulasztása miatt a jogosult végrehajtási eljárást kezdeményez, és az ennek során megállapított határidőre sem teljesít a kötelezett. Ha a kötelezett a végrehajtási eljárás során a cselekmény elvégzésére megjelölt határidőt mulasztotta el, a jogosult valóban nem fordulhat a bírósághoz keresettel kötbér iránt, hanem az első fokú ítélet indokolásában foglaltak szerint kell eljárnia. A végrehajtás során megállapított teljesítési határidő elmulasztása esetén az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 103. §-ában előírt szankciók (pl. bírság) alkalmazhatók, éspedig a 103. § (2) bekezdésében meghatározott módon. Ha azonban a kötelezett által felajánlott póthatáridő telik el eredménytelenül, a jogosult további kötbérigényt érvényesíthet. Ez következik a már hivatkozott jogszabályon kívül a Ptk. 300. §-ának (3) bekezdéséből is.
Ellenkező esetben a póthatáridő nem töltené be azt a népgazdasági szempontból fontos szerepét, hogy annak elteltéig a szerződésszerű teljesítés megtörténjék, és hogy erre a felet a kötbérfizetési kötelezettség is késztesse. Megfelelő vagyoni következmény hiányában a szerződését megszegő fél, ha a kötbér a legmagasabb mértékét már elérte, vagy a póthatáridő már eltelt, érdektelenné válna kötelezettségének teljesítésében, ami a szerződésfegyelem lazulására vezetne. Mind a jogi, mind a gazdasági szempontok tehát azt indokolják, hogy a póthatáridő elmulasztásához a szerződésszegés következményei fűződjenek, s így a további kötbérfelelősség is fennálljon.
Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben az előbb kifejtettől eltérő álláspontot foglalt el, ezért nem vizsgálta, hogy az 1983 augusztus 15-i póthatáridő elmulasztása az alperesnek (alpereseknek) felróható-e. Márpedig az előbbiekben már felhívott rendelet 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezettet a szerződésszegésért csak akkor nem terheli kötbérfelelősség, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben elvárható. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy őt a felperes akadályozta, ennek tisztázása, a szükséges bizonyítás lefolytatása érdekében az elsőfokú bíróság ítéletét abban a részében, amellyel az 1983. augusztus 15-i póthatáridő elmulasztása miatt érvényesített kötbérigényt elutasította, hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a per újabb tárgyalását rendelte el [Pp. 252. §-ának (3) bekezdése].
Más a helyzet az újabb póthatáridő megállapítása iránti kereset ügyében. A kijavítási határidőt jogerős ítélet megállapította. Ennek elmulasztása esetében a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében nincs helye újabb póthatáridő iránti kereset előterjesztésének, hanem a végrehajtás szabályai szerint kell eljárni. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a póthatáridő megállapítása iránti részében a felperes keresete alaptalan. Ennek a rendelkezésnek a megváltoztatására nincs kellő alap, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet ebben a részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 944/1985. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére