MK BH 1986/340
MK BH 1986/340
1986.08.01.
Ha a dolgozó munkakörének betöltéséhez meghatározott élő idegen nyelv rendszeres használata nélkülözhetetlen, a dolgozó a nyelvtudási pótlékra akkor is jogosult, ha a kollektív szerződés ezzel ellentétesen rendelkezik [1967. évi II. törvény 2. § (2) bek.; 20/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 7. § (2) bek.; 1/1982. (III. 12.) ÁBMH sz. rend. 2. §, 5. §].
A felperest műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörben foglalkoztatja az alperes. A felperes munkaköri kötelezettsége teljesítése körében a KGST Szénbányászati Állandó Kormánybizottság javára a nemzetközi együttműködést bonyolítja a KGST Titkársággal, a KGST Szabványügyi Intézettel, valamint a hat KGST-tagországgal. E munkavégzéshez az orosz nyelv ismerete és rendszeres használata szükséges, mivel a KGST hivatalos nyelve az orosz.
A felperes a nyelvpótlék iránti igényét bejelentette az alpereshez, annak elutasító állásfoglalása ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz élt kérelemmel.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával az eljárást megszüntette. Határozata indokolása szerint megállapította, hogy az igény elbírálása kizárólag a munkáltató jogkörébe tartozik. A felperes által hivatkozott 1/1982. (III. 12.) ÁBMH rendelkezés előírja ugyan a nyelvtudási pótlékban való részesítést, de csak azokban a munkakörökben, amelyekben a kollektív szerződés rendelkezése szerint az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen a munkavégzéshez. Az alperes hatályos kollektív szerződésének rendelkezése szerint a vállalatnál nincs olyan munkakör, amelyben az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen. Azokban a munkakörökben pedig, amelyekben az idegen nyelv ismerete előnyös, azt a dolgozó személyi bérbesorolásánál kell figyelembe venni. Mivel az alapbér emelése, valamint a személyi bérbesorolás kizárólag a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, ezért e jogosultság megtagadása miatt a felperes a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 5. §-a értelmében munkaügyi vitát nem kezdeményezhet.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel élt a munkaügyi bírósághoz. A döntőbizottság határozatának megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy nyelvpótlékra jogosult, kérte továbbá, hogy a bíróság az alperest 1984. május 1-jétől kezdődően havi 7250 forint munkabére 15%-át kitevő havi 1087 forint nyelvpótlék folyósításának megfizetésére kötelezze.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az idegennyelv-tudás anyagi elismeréséről szóló 1/1982. (III. 12.) ÁBMH számú rendelkezés 2. §-ának (1) bekezdése értelmében akkor kell nyelvtudási pótlékban részesíteni a dolgozót, ha olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott élő idegen nyelvek rendszeres használata a kollektív szerződés rendelkezése szerint nélkülözhetetlen. A jogszabályi rendelkezés folytán az alperes jogosan vonta ezt a kérdést a kollektív szerződés szabályozási körébe, és a vitás ügyekben a kollektív szerződés idevonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperes kollektív szerződésére figyelemmel a felperes igénye alaptalan, mert a kollektív szerződés rendelkezése értelmében az alperesnél nincs olyan munkakör, amelyben az idegen nyelv rendszeres használata nélkülözhetetlen.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló periratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes munkaköri feladatainak teljesítéséhez az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, a tárgyalás (fordítás, telex stb.) hivatalos nyelve az orosz. Az 1/1982. (III. 12.) ÁBMH számú rendelkezés 2. §-ának (1) bekezdése értelmében nyelvtudási pótlékban kell részesíteni azt a dolgozót, aki olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett meghatározott élő idegen nyelvek rendszeres használata a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabályzat szerint nélkülözhetetlen.
A (2) bekezdés rendelkezése szerint nyelvtudási pótlékban lehet részesíteni azt a dolgozót, akinek az (1) bekezdés szerint megjelölt munkakörben a magyar nyelv mellett a meghatározott idegen nyelvek használata a munkakör ellátásához hasznos. Az 5. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a pótlékot minden használt idegen nyelvért – legfeljebb azonban három idegen nyelv használatáért az alapbér 45%-át meg nem haladóan – külön-külön kell megállapítani és fizetni.
A felhívott jogszabályi rendelkezésekből következően a vállalati kollektív szerződésben (vagy munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekhez az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, és rendelkezni kell arról is, hogy mely esetekben kell és lehet nyelvpótlékot fizetni a dolgozók részére.
Az alperes kollektív szerződése téves rendelkezést tartalmaz, mert kétséget kizáróan bizonyított, hogy az alperesnél van olyan munkakör, amelyhez az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, s a kollektív szerződésnek ez a téves rendelkezése nemcsak a felperest, hanem más dolgozót is hátrányosan érint.
A jogszabály a munkáltatóra bízza azoknak a munkaköröknek a kollektív szerződésben történő tételes felsorolását, amelyekben az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, továbbá azt is, hogy mely esetekben kell és lehet nyelvpótlékot fizetni.
Az 1967. évi II. törvény 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésükkel összhangban kell gyakorolni.
Az alperes a felhívott jogszabályi rendelkezéseket sértő módon járt el, amikor a kollektív szerződésében a nyelvpótlékra jogosult személyeket figyelmen kívül hagyta, s ezzel a pótlékra való jogosultságukat is kizárta.
A nyelvtudási pótlék mértékének meghatározásánál a szóban levő rendelkezés 5. §-ának (1) bekezdéséhez fűződő táblázat adatait kell figyelembe venni.
Ehhez mérten a felperes a havi alapbére 15%-ának megfelelő összegben kérte a havi nyelvtudási pótlék megállapítását. Igénye túlzottnak nem tekinthető, mivel felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik.
A munkaügyi bíróság az eljárása során helyesen állapította meg, hogy a felperes munkaköre ellátásához az orosz nyelv ismerete és használata nélkülözhetetlen. Tévedett azonban akkor, amikor a kollektív szerződés idevonatkozó rendelkezésére figyelemmel a felperes keresetét elutasította. Helytállóan akkor járt volna el, ha a felperes keresetének helyt ad, s egyúttal a 20/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel jelzi, hogy az alperes a kollektív szerződésében helytelenül rendelkezett. (M. törv. I. 10 274/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás