MK BH 1986/344
MK BH 1986/344
1986.08.01.
I. Ha a munkáltató téves adatközlése alapján a dolgozónak a ténylegesen járónál alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, a munkáltató köteles a dolgozó ebből eredő, társadalombiztosítási úton nem orvosolható kárát megtéríteni [1967. évi II. törvény 62. §].
II. Ha a dolgozó a kártérítési igényének érvényesítésében akadályozva volt, igényét az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt [1967. évi II. törvény 5. §].
A felperes a nyugdíjazását megelőzően az alkalmazottja volt az alperesnek, illetve jogelődjének. A társadalombiztosítási szerv 1976. január 1-jétől kezdődően havi 3713 forint öregségi nyugdíjat állapított meg a részére. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megállapításánál nem vették figyelembe az 1975. február 20-án 1974. évi részesedés címén kifizetett 13 571 forintot, mert ezt a kifizetést az alperes által a nyugdíj megállapítása végett közölt munkabéradatok nem foglalták magukban.
A felperes 1983 tavaszán a háza padlásán végzett lomtalanítás során olyan okiratot talált, amely igazolta e kifizetés megtörténtét. A társadalombiztosítási szervhez fordult, amely az okirat alapján a korábbi határozatát 1983. június 8-án módosította, és a felperes nyugdíjának összegét 1982. november 1-jétől kezdődően havi 4055 forintban állapította meg.
Ezek után a felperes 1983. október 17-én az alperesnél kártérítési igényt jelentett be, és kérte az 1976. január 1-jétől 1982. október 31-ig terjedő időre havi 342 forint nyugdíjkülönbözetet, 82 hónapra összesen 28 044 forint megfizetését. Mivel ez elől az alperes elzárkózott, ugyanilyen tárgyú kérelemmel fordult a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amely a határozatával a kárigényét elutasította.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A kereseti kérelme tartalmában azonos volt a döntőbizottság előtt érvényesített kárigényével.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperes 1974. évi részesedését az alperes közölte a társadalombiztosítási szervvel, tehát a felperesnek nem okozott kárt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokolásában – eltérően a munkaügyi bíróság ítéletének indokaitól – tényként azt állapította meg, hogy az alperes a felperes által vitatott részesedést és prémiumot valóban nem jelentette be nyugdíjalapul. Ily módon a felperesnek 1976-ban kára keletkezett. A felperes a kifizetést igazoló okiratot 1983. január havában találta meg, kárigényét az alperesnek azonban csak 1983. október 17-én jelentette be. Igénye tehát az Mt. 5. §-ának (2) bekezdése értelmében elévült, mert az igényét az annak érvényesítését akadályozó ok megszűnésétől számított hat hónap eltelte után érvényesítette.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adatai alapján megállapítható, hogy az alperes az 1975. évben részesedés és prémium címén kifizetett 13 571 forint összeget a nyugdíjmegállapító eljárás során nem közölte a társadalombiztosítás szervével, és ennek következtében a felperes részére 1976-ban a neki járónál 342 forinttal alacsonyabb összegű nyugdíjat állapítottak meg. A felperes 1983 tavaszán találta meg az okiratot, amellyel hiteltérdemlően igazolni tudta az említett kifizetés megtörténtét. Ennek alapján a társadalombiztosítási szerv 1983. június 8-án a nyugdíja összegét módosító határozatot hozott. A helyes összegre azonban – a jogszabályoknak megfelelően – csak 1982. november 1-jétől emelte fel a felperes nyugdíját. Ennek következtében a felperesnek 28 044 forint kára keletkezett, mert az alperes mulasztása következtében 82 hónapon keresztül a részére járónál alacsonyabb összegű nyugdíjat kapott.
A felperes kára tehát 1976-ban keletkezett, de csak 1983 június havában került abba a helyzetbe, hogy az alperessel szemben kártérítési igényt érvényesíthessen, mert csak ekkor szerzett tudomást a társadalombiztosítási szerv határozatából arról, hogy az 1982. november 1. előtt keletkezett kára társadalombiztosítási úton nem orvosolható. Kárigényét az alperesnek 1983. október 17-én jelentette be.
Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. A (2) bekezdés szerint, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt.
A felperes az alperessel szembeni kárigényét 1983. június haváig menthető okból nem tudta érvényesíteni, az ettől számított hat hónapon belül pedig érvényesítette, így az elévülés következményei nem alkalmazhatók vele szemben. A másodfokú bíróság ítéletének ezzel ellentétes döntése törvénysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest 28 044 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezte. (M. törv. I. 10 264/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás