BK BH 1986/346
BK BH 1986/346
1986.09.01.
Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításának szempontjai csecsemő sérelmére elkövetés esetén [Btk. 166. § (2) bek. d) pont].
A megyei bíróság a terheltet különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 7 évi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 7 évi eltiltásra ítélte, és elrendelte a járásbíróság ítéletével kiszabott 10 hónapi – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés végrehajtását is.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a cselekményének elkövetésekor személyiségzavar következtében a beszámítási képességében enyhén korlátozott volt.
A terhelt 1984. július végén, amikor kb. negyedik hónapos terhes volt, győződött meg arról, hogy korábbi nemi kapcsolata következtében terhes lett. Orvoshoz azonban nem fordult, sem a terhesség esetleges megszakítása, sem pedig terhesgondozás végett. E. L-val 1984. július elején ismerkedett meg a terhelt, és szeptember végétől csaknem közvetlenül a szülésig vele nemi kapcsolatot tartott fenn, terhességéről azonban nem tájékoztatta, és ezt az állapotát más ismerősei előtt is letagadta.
A terhelt a vádbeli napon 17 óra után ment haza az albérleti lakására, ahol otthon tartózkodott a lakás tulajdonosa és több más albérlő is.
Éjfél körül a terhelt arra ébredt, hogy fájdalmai vannak, és folyik a magzatvize. Ekkor köntöst vett magára, kiment a fürdőszobában levő WC-re és az erősödő fájdalmak közben a WC-n ülve kb. 20 perc alatt egészséges, kifejlett, életképes 2500 gramm súlyú, 51 cm hosszú fiúgyermeket szült, aki nyöszörgött. A terhelt ekkor elhatározta, hogy megöli a gyermeket, majd a piperepolcról magához vett egy kis méretű körömollót, többszöri kísérletre sikerült elvágni a köldökzsinórt, a gyermeket a földre tette és egy törölközőbe csavarta. Miután rövid idő múlva a méhlepény eltávozott, a terhelt a gyermeket bevitte a szobába, a földre tette, és körömollóval kilencszer a szívtájon, egy-egy alkalommal pedig a homlok bal oldalán, a bal állkapocsszöglet területén és a nyakán megszúrta.
A szívtájéki szúrások közül négy a mellüregbe hatolt, egy a bal tüdőállományban, három a szívburokban végződött, ezek közül egy behatolt a jobb oldali szívkamrába is. A további öt szívtájéki szúrásból négy mély bőrsérülés volt. A nyakszúrás a gerincig hatolt, míg a homlok és az állkapocsszöglet szúrása folytán felszínes bőrsérülés történt. A szúrások közül legalább négy önmagában is életveszélyes állapotot eredményezett.
A gyermek a szüléstől számított negyedórán belül sérüléses és vérzéses sokk következtében meghalt.
A terhelt a gyermeket egy reklámtáskába göngyölte, és betétté az ágyneműtartóba, ezután lefeküdt, reggel pedig dolgozni ment, majd délután találkozott E. L-val, és miután ismét kibékültek, visszaköltözött hozzájuk. A terhelt egy alkalommal, az okmányaiért visszament az albérleti lakásába.
A gyermek holttestét az elkövetéstől számított 6 hét elteltével a lakás tulajdonosa találta meg, aki erről értesítette a rendőrséget.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a terhelt cselekményét emberölés bűntettének minősítette, a kiszabott szabadságvesztést és a közügyektől eltiltást 4 évre enyhítette, megállapította, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján a tényállást – egyebek mellett – a következők szerint helyesbítette, illetve egészítette ki.
Mellőzte annak megállapítását, hogy a terhelt a körömollóval többszöri kísérletre vágta el a köldökzsinórt.
Megállapította, hogy a tizennyolcadik életévét alig meghaladott életkorú terhelt az egyedül történő szülés során felfokozott lelkiállapotban volt, amely nem kóros, hanem éplélektani eredetű pánikreakciót váltott ki nála, és a cselekményét ebben az állapotban követte el, a részleges emlékezetzavar, illetve az események részleteire való nem emlékezése ennek az állapotnak a következménye volt.
A kiegészített tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy tévedett az elsőfokú bíróság a különös kegyetlenséggel való elkövetés megállapításakor.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben a szúrások számából következtetés adódik a különös kegyetlenséggel való elkövetésre, azonban a szúrások ereje (négy szúrás volt életveszélyes és közepes erőtől származó, a többi kis erővel történt) összefüggésben értékelendő a terheltnek az elkövetéskor fennálló lelkiállapotával, a terhelt tudattartalmának vizsgálatakor. Ezekből a körülményekből és abból, hogy a terhelt a cselekményt közvetlenül a szülést követő pánikállapotban követte el, valamint abból, hogy beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt, a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra jutott: nincs következtetési adat arra, hogy a terhelt tudata az elkövetés idején a végrehajtás különös kegyetlenségét átfogta.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának a megállapítása szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság indokolatlanul tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a terhelt – a tárgyaláson előterjesztett védekezése szerint – a cselekmény egyes részleteire nem emlékezett. Nem vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt emlékezete az eljárás előrehaladásával arányosan romlott, egyre több részlettel kapcsolatban nyilatkozott akként, hogy azokra nem emlékszik.
A legelső nyomozási meghallgatásakor a terhelt még azzal védekezett, hogy a cselekményt nem ő, hanem egy név szerint is megjelölt más személy követte el, aki be is számolt neki a cselekményéről. Még ugyanezen a napon, a gyanúsítottként történt kihallgatása során már részletes, beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a csecsemőt a körömollóval szúrta meg több alkalommal, a tárgyaláson viszont már akként nyilatkozott, hogy csak következtetett arra, hogy ollóval szúrta meg a gyermeket. Ekkor azt is elmondta, hogy a nyomozás során nem tudták, hogy a körömolló volt az elkövetés eszköze, ezt ő tárta fel.
A gyanúsítottként történő első kihallgatása alkalmával a terhelt részletesen elmondta a szülés előzményeit, a szülés lefolyását, majd az azt követően történteket, és részletesen beszámolt a rajta volt ruházati tárgyak jellegzetességeiről, annak a törölközőnek a színéről és méretéről, amelybe a csecsemőt begöngyölte. A vallomásában foglaltak helyességét az eljárás egyéb adatai is alátámasztották. Ilyen körülmények mellett a terhelt részleges emlékezetkiesésre történő hivatkozásának elfogadása téves.
Tévesen értelmezte a Legfelsőbb Bíróság a szakértőknek azt a megállapítását is, amely a pánikhelyzetben történt elkövetéssel kapcsolatos. A nyomozás során beszerzett és az elmeorvos szakértői szakvéleményhez csatolt pszichológus szakértői szakvélemény szerint elképzelhető, hogy a terhelt lelkileg pánikhelyzetbe került, és az érzelmi sivársága felszabadíthatta erős agresszióját, amelyet a megszületett csecsemőn töltött ki. A másodfokú tárgyaláson meghallgatott elmeorvos szakértő hangsúlyozta, hogy nem kóros, hanem éplélektani reakcióról van szó, és előadta azt is, hogy a terhelt „személyiségzavara csak érzelmi elváltozást jelent, értelmi fejletlenséget nem”. A terheltnél megállapított személyiségzavar tehát az érzelmi, és nem az értelmi szférát érinti.
Az a tény pedig, hogy az elkövetés módját az elkövető tudata átfogja-e, az értelmi szférába tartozó kérdés.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltak szerint „a szúrások számából következtetés adódik a különös kegyetlenséggel történt elkövetésre, azonban a szúrások ereje (négy szúrás volt életveszélyes és közepes erőtől származó, a többi kis erővel történt) összefüggésben értékelendő a terheltnek az elkövetéskori lelki állapotával, a terhelt tudattartalmának vizsgálatakor”. A szúrások erejének a minősítés körében történt értékelésekor azonban a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges tényt, hogy a sértett újszülött volt, akinél sokkal kisebb erő is elegendő halált eredményező sérülések okozásához. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve kiemeli, hogy a sértett életkorát és fizikai állapotát is értékelni kell az elkövetés konkrét körülményeinek vizsgálatánál. A sértett egyéni sajátosságai tehát a minősítést is befolyásolhatják. Ennek a jelentősége az ügyben nyilvánvaló, mivel a sértett nyakára leadott kis erejű szúrás is a gerincig hatolt.
Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a terhelt a csecsemőjét rendkívül embertelen, gátlástalan módon, az emberi mivoltából kivetkőzve ölte meg oly módon, amely az öléssel általában együtt járó kegyetlenséget, kíméletlenséget lényegesen meghaladta, és a terhelt tudata át is fogta a végrehajtás különösen kegyetlen módját, mivel – az Elnökségi Tanács álláspontja szerint – olyan tényező nem állapítható meg, amely arra adna következtetési alapot, hogy a terhelt ne tudta volna, mit és hogyan cselekszik.
A terhelt magatartása tehát a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének d) pontja szerint minősülő, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét valósítja meg.
A megváltozott minősítésre is tekintettel a Legfelsőbb Bíróság által kiszabott büntetés törvénysértően enyhe. Az eljárt bíróságok által helyesen megjelölt bűnösségi körülményeket értékelve, az enyhítő körülmények súlyára figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa is úgy látta, hogy a törvényben meghatározott büntetési tétel legkisebb mértéke a büntetés kiszabásánál irányadó elvekhez képest túl szigorú, ezért a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a) pontját alkalmazhatónak találta.
Ezért a terheltet 6 évi szabadságvesztésre ítélte és 5 évre a közügyektől eltiltotta.
(Eln. Tan. B. törv. 374/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás