BK BH 1986/357
BK BH 1986/357
1986.09.01.
A súlyos fokú alkoholbetegségben szenvedő közveszélyes munkakerülő terhelttel szemben a büntetés vagy intézkedés megválasztásának szempontjai (Btk. 266., 75., 76. §).
A városi bíróság a terheltet közveszélyes munkakerülés vétsége miatt 1 év 6 hónapi szigorított javító-nevelő munkára ítélte.
A tényállás lényege szerint a büntetlen előéletű terhelt – 35 éves életkora és munkaképes volta ellenére – állandó munkaviszonyt nem létesített, megélhetését elsősorban idős anyja biztosította havi 2050 forintos járadékából. A terhelt életmódját a munkátlanság, a csavargás és az italozás jellemezte, és esetenkénti alkalmi keresményeit is italozási szenvedélyének kielégítésére fordította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint a terhelt alkoholista életmódjára és az ezzel összefüggő egészségi állapotára vonatkozóan lényeges tények felderítetlenségére tekintettel megalapozatlan tényállás alapján nem dönthető el, hogy az adott esetben büntetés vagy intézkedés alkalmazása indokolt-e.
A törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető- és Katonai Kollégiumának 113. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a szigorított javító-nevelő munkát általában azokkal a közveszélyes munkakerülőkkel szemben kell kiszabni, akiknek a rendszeres munkára neveléséhez hosszabb idő szükséges, és nem indokolt a személyes szabadságuk teljes elvonása. Az idézett állásfoglalás azonban ugyanakkor arra is rámutat, hogy a súlyos fokú alkoholbetegségben szenvedő elkövetők esetében az alkoholisták kényszergyógyítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van elsőbbsége.
Ezen utóbbi álláspont abból a felismerésből fakad, hogy a nagymértékű alkoholfüggőségre visszavezethető munkakerülő életmód esetén a társadalomvédelmi célok legeredményesebben többnyire az elkövető – büntetőjogi következményeként előírt – kényszergyógyításával érhetők el.
Minthogy ebben a körben a megalapozott döntéshez – a Legfelsőbb Bíróság BK 103. számú állásfoglalásában rögzítettekből is kitűnően – megfelelő adatokra van szükség, ezért a kényszergyógyítás (Btk. 75. és 76. §) elrendelése szempontjából jelentős körülményeket már a nyomozás során fel kell tárni.
Amennyiben pedig erre a megkívánt módon nem kerül sor, e vonatkozásban a felderítési kötelezettség a bíróságra hárul.
A jelen ügyben beszerzett alkohológiai orvos szakértői vélemény szerint a terhelt idült alkoholizmusban szenved, s egészsége további károsodásának megakadályozása érdekében gyógykezelésének elrendelése orvosilag indokolt és szükséges.
Ehhez képest pedig mindenekelőtt tisztázást igényelt volna, hogy a terhelt az alkoholizmusából eredően korábban részesült-e kórházi gyógykezelésben és milyen eredménnyel. Bár az elmeorvos szakértői vélemény arra utal, hogy a terhelt ez ideig nem volt alkoholelvonó kezelésen, ezzel szemben a tárgyaláson becsatolt kórházi zárójelentés adataiból az állapítható meg, hogy a nevezettet az alkoholizmusával összefüggő pszichofiziológiai panaszok miatt már ápolták.
Mindezen túlmenően nem került sor az igazságügyi orvos szakértőnek arra a lényeges körülményre történő megnyilatkoztatására, [I. sz. Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 1. számú Módszertani levelének 5/d. pontja] hogy a terhelt nem szenved-e olyan betegségben, amelynél fogva a munkaterápiás kezelési forma nem alkalmazható, illetőleg alkalmazásától eredmény nem várható, jóllehet ez a körülmény – az egyéb kezelési formák várható elégtelen voltára tekintettel – az említett kezelés elrendelhetőségének egészségügyi feltétele.
A jelen ügyben pedig csupán a terhelt alkoholista életmódjára és az ezzel összefüggő egészségi állapotára vonatkozó adatok teljesebb felderítése – és ennek keretében a BK 103. számú állásfoglalásban rögzített követelményeknek megfelelően elmeorvos szakértői vélemény beszerzése – mellett lehetett volna megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adott esetben a társadalom védelme és az ehhez kapcsolódó szempontok hatékonyságának biztosítása érdekében büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására van-e szükség.
A Legfelsőbb Bíróság tehát a városi bíróság ítéletét – a megalapozatlanság megállapítása mellett – hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a városi bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 154/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás