PK BH 1986/365
PK BH 1986/365
1986.09.01.
Az ügyfél nem köteles arra, hogy az államigazgatási hatóság által igazolt adatok helyességét ellenőrizze. Ezért a téves adatszolgáltatás miatt a fél által az államigazgatási szerv ellen indított kártérítési perben a közölt adatok ellenőrzésének elmulasztása miatt a fél terhére kármegosztásra nem kerülhet sor [Ptk. 349., 339. §].
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás lényege a következő.
A V.-i Földhivatal határozatával a v-i ÁFÉSZ D. Mezőgazdasági Szakcsoport felperes közös betétjében felvett és tételesen felsorolt külterületi és zártkerti ingatlanokat állami tulajdonba vette az 1961. évi VI. tv. 4. §-ának (2) bekezdésében és a végrehajtása tárgyában kiadott 7/1962. (III. 13.) Korm. számú rendelet 9. §-a (4) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján. Az ingatlanok egy vállalat kezelésébe kerültek.
A V.-i Földhivatal 1978-ban végezte az egységes ingatlan-nyilvántartás szerkesztését, amelynek során 7,5 ha területre vonatkozóan a vállalat kezelői jogának feltüntetése elmaradt. Ezekre a területekre vonatkozóan a földhivatal a felperes részére egy jegyzék kíséretében olyan hiteles tulajdoni lap másolatot adott ki, amelyen a felperes tulajdonjogát tüntették fel. A területre előírt művelési kötelezettségre tekintettel a felperes a területet a kertbarát szakcsoport részére adta át hasznosításra. A hasznosítás keretében – többek között – 1982. február 23-án a szakcsoport haszonbérleti szerződést kötött Gy. Zs. v.-i lakossal is, akinek haszonbérbe adott 4540 m2 területű ingatlant. A haszonbérleti szerződés 20 évre szólt, és az ÁFÉSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy ezen az időn belül felmondási jogát nem gyakorolja, kivéve ha a haszonbérlő művelési kötelezettségének nem tesz eleget.
Gy. Zs. haszonbérlő a haszonbérbe adott területet megművelte, azon különböző beruházásokat végzett, a betemetett kutat használhatóvá tette, és engedély alapján gyümölcstároló épületet létesített, valamint gyümölcsfákat és gyümölcsbokrokat telepített.
1983-ban a vállalat képviselője észlelte, hogy a kezelésében levő területen idegen személyek mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. 1983. július 11-én a vállalat, a felperes és a földhivatal képviselői egyeztetést tartottak. Ekkor a vállalat bejelentette igényét a területek használatára. Ezt követően a felperes azoknak a haszonbérlőknek, akik ezt elfogadták, saját földjeiből csereingatlant adott. Gy. Zs. részére csereingatlant nem adott, mert a nevezett már jelentős beruházásokat végzett a perbeli ingatlanon, és a felajánlott ingatlant nem fogadta el. A felperes ezért a Gy. Zs.-val kötött haszonbérleti szerződést 1983. december 31-i hatállyal kénytelen volt felmondani. Gy. Zs. a haszonbérleti szerződés felmondása miatt kártérítési pert indított a felperessel szemben, mely perbe a felperes pernyertessége érdekében az alperes megyei földhivatal beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperest 37 562 forint kártérítés és 5100 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 750 forint fellebbezési költség megfizetésére is kötelezte.
A felperes keresetében 43 412 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 349. §-a alapján arra hivatkozással, hogy az alperes téves adatszolgáltatása miatt keletkezett az a kára, amelynek megfizetésére a bírósági ítéletek alapján köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 43 412 forintot.
A bíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes az 1981. évi I. törvény 3. §-ának (3) bekezdése szerint és a Legfelsőbb Bíróság 42. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtettekhez képest államigazgatási jogkörben járt el az új tulajdoni lap másolatok kiadásakor. Az alperes tehát nem egyszerűen olyan adminisztrációs hibát vétett, amely kívül esik a közhatalom gyakorlása során kifejtett intézkedő tevékenység körén, hanem olyan adatot igazolt tévesen, amely egyben az ügyfelet érintő jog megállapítását is jelenti. Ez a tevékenység államigazgatási jellegű tevékenység, így a felek közötti jogvitára a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.
Az ítélet indokolása szerint az új tulajdoni lapok és a kísérőjegyzék kézhezvétele után a felperesben semmiféle kétség nem merülhetett fel a földhivatal tájékoztatását illetően, ezért a közlést követően nem volt kötelessége a területek beazonosítása végett a földhivatalnál eljárást kezdeményezni. Azt követően pedig, hogy a felperes tulajdonosi minősége kétségessé vált, a felperes a földhivatal ügyintézőinek bevonásával mindent megtett a kár elhárítására és megelőzésére. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy látta, hogy a felperes a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésének második fordulatában megkívánt követelményeknek eleget tett, tehát az alperes a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a Ptk. 355. §-ának (2) bekezdése szerinti kárt. A bíróság a kár összegét 43 412 forintban határozta meg, és annak megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és alkalmazzon kármegosztást, mert a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperesnek ugyanis lehetősége volt arra, hogy az alperes által kézbesített tulajdoni lap másolatok adatait a régi adatokkal egyeztesse. Azzal, hogy ezt elmulasztotta, maga is okozója volt a kárnak, tehát kármegosztásra van alap.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított döntése is. Helytálló az okfejtése, hogy a perbeli esetben az alperes államigazgatási jogkörben járt el, tehát a felek közötti jogvitára a Ptk. 349. §-ának rendelkezései az irányadók. A perbeli adatok helyes mérlegelésével jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy a felperes a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, tehát az alperes kártérítési felelőssége az említett jogszabály és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis az ügyfél nem köteles arra, hogy az államigazgatási hatóság által igazolt adatok helyességét ellenőrizze. Ha pedig ilyen magatartást nem lehet elvárni tőle, akkor az ellenőrzés elmaradása sem lehet alapja a kármegosztásnak. Mindezekre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest a felperes teljes kárának megfizetésére kötelezte. Helyesen állapította meg a kártérítés összegét is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján, utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is helyes indokai alapján helybenhagyta. (Pf. III. 21 043/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás