PK BH 1986/366
PK BH 1986/366
1986.09.01.
A lakásügyi hatóság a lakáscseréhez kért hozzájárulást megtagadhatja, ha lakáscsere folytán a bérlő és a vele együttlakó személyek lényegesen rosszabb lakáskörülmények közé jutnának; nincs a döntésre kiható jelentősége annak, hogy a felek a lakások közötti értékkülönbségre tekintettel milyen összegű pénzbeli térítésben állapodtak meg [1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 82. § (2) bek., b) pontja].
A felperesek bérlői voltak egy lakószobából, konyhából és eredetileg éléskamrából álló, 36 m² alapterületű tanácsi lakásnak, melyet részükre 1984 februárjában utalt ki a lakásügyi hatóság. A felperesek az éléskamrából fürdőszobát és WC-t alakítottak ki.
T. J. és családja (felesége és ez utóbbi első házasságából született gyermek) korábban egy szoba-konyhás, tanácsi bérlakásban laktak. Többszöri kérelmükre és sürgetésükre, az általuk csatolt orvosi igazolásokra figyelemmel a lakásügyi hatóság 1982. július 2-án kiutalta részükre a két szoba, hall, konyha, éléskamra, előszoba, fürdőszoba és WC helyiségekből álló, 48 m2 alapterületű komfortos tanácsi bérlakást.
T. J. és felesége 1984. július 23-án lakáscsere szerződést kötöttek a felperesekkel a két lakás elcseréléséről. A szerződés megkötésekor megállapodtak abban is, hogy a felperesek 110 000 forintot fizetnek a lakás átadáskor T. J. részére.
A felek a lakáscsere szerződést az államigazgatási szervhez a hozzájárulás megadása végett benyújtották, de a cserét a lakásügyi hatóság határozatának meghozatala előtt – 1984. augusztus elején – lebonyolították, és a felperesek a 110 000 forintot T. J. részére kifizették.
Az első fokon eljáró államigazgatási szerv az 1984. augusztus 8-án kelt határozatával a lakáscseréhez kért hozzájárulást megtagadta. A döntés indokaként arra hivatkozott, hogy a cserelakás T-ék jogos lakásigénye mértékének alsó határát nem éri el, a lakáscsere folytán a család lényegesen rosszabb lakáskörülmények közé jutna [1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 82. §-a (2) bekezdésének b) pontja].
A másodfokú államigazgatási szerv alperes az 1984. szeptember 21-én hozott határozattal az első fokú lakásügyi hatóság határozata elleni fellebbezést elutasította.
A felperesek keresetükben a lakáscseréhez való hozzájárulást megtagadó államigazgatási határozat felülvizsgálatát kérték. Előadták, hogy T-ék szorgalmazták a lakáscserét, a nevezettek a részükre már kifizetett 110 000 forintot visszafizetni nem tudják. A felek a lakáscserét ténylegesen lebonyolították, így a hozzájárulás megtagadása indokolatlan.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes felülvizsgált határozatát hatályon kívül helyezte, és az államigazgatási szervet új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 82. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából a lényegesen rosszabb lakáskörülmények vizsgálata nem szorítkozhat kizárólag a felajánlott cserelakás nagyságára. Figyelembe kell venni azt is, hogy a felperesek 110 000 forintot fizettek ki T. J. részére, s ez az összeg „bőségesen” kiegyenlíti az egyébként valóban rosszabb minőségű lakás hátrányait, továbbá T-ék a felvett 110 000 forintot nem képesek visszafizetni. Mindezeket mérlegelve a bíróság úgy látta, hogy jogszabálysértő a cseréhez kért hozzájárulást megtagadó határozat.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – annak indokaira utalva – helybenhagyta, és kötelezte az alperest 500 forint fellebbezési eljárási költség fizetésére.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 90. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a bérlő a lakását – írásban megkötött szerződéssel – másik lakásra cserélheti. Az állami lakásra vonatkozó lakáscsere-szerződés akkor érvényes, ha ahhoz a lakással rendelkező szerv hozzájárult.
Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 82. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a lakásügyi hatóság a lakáscseréhez kért hozzájárulást megtagadhatja, ha a lakáscsere folytán a bérlő és a vele együtt lakó személyek lényegesen rosszabb lakáskörülmények közé jutnának.
A lakáscsere-szerződés alapján a T. család mindössze egy lakószobából, konyhából és (kamrából kialakított) fürdőhelyiségből álló lakáshoz jutna, amely a háromtagú család jogos lakásigénye mértékének alsó határát sem éri el [R. 10. §-ának (2) bekezdése]. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy T-éknek 1982 júliusában éppen azért utalta ki a lakásügyi hatóság a jobb minőségű lakást, mert mindkét házastárs állandó orvosi kezelés alatt álló rokkantnyugdíjas, a gondozásukban élő kk. gyermek pedig fogyatékos.
Mindezekből pedig – az elsőfokú bíróság által tartott helyszíni szemle megállapításait is figyelembe véve – az következik, hogy T. J. és családja a lakáscsere folytán lényegesen rosszabb lakáskörülmények közé jutna. Nem jogszabálysértő tehát a lakásügyi hatóságnak a lakáscseréhez kért hozzájárulást megtagadó határozata.
Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a lényegesen rosszabb lakáskörülmények vizsgálata során azt is mérlegelni kellene, hogy T. J. milyen összegű készpénzt kapott a lakáscsere folytán. A jogszabály idevágó rendelkezése ugyanis kizárólag annak vizsgálatát írja elő, hogy a lakáscsere folytán a bérlő és vele együtt lakó személyek milyen lakáskörülmények közé jutnak. Ebből pedig az is következik: nincs a döntésre kiható jelentősége annak sem, hogy T. J. és felesége a részükre kifizetett 110 000 forintot esetleg nem tudják nyomban a felpereseknek visszafizetni. Amikor a felperesek a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére a lakáscserét a lakásügyi hatóság hozzájárulása (a lakás kiutalás) előtt lebonyolították s az értékkiegyenlítést kifizették, ezt saját veszélyükre tették.
A kifejtett okokból a keresetnek helyt adó jogerős ítélet törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. (P. törv. III. 20 849/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás