PK BH 1986/369
PK BH 1986/369
1986.09.01.
Vízitársulat érdekeltségi területének megállapítása az érdekeltségi hozzájárulást kivető államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során [63/1981. (XII. 6.) MT sz. r. 1. § 19. pontja, 1977. évi 28. sz. tvr. 1. § (1) bek., 3. § (2)-(3) bek. 4. § (3) bek., 5. §, 41/1977. (XI. 3.) MT sz. r. 4. § (1) bek. Pp. 177. § (1) és (3) bek.].
A P.-i Vízitársulat 1983. augusztus 12-én az 1984. évre 432 064 Ft érdekeltségi hozzájárulás fizetésére hívta fel a felperest. A felperes ez ellen kifogást nyújtott be, amelyet az illetékes tanács vb. pénzügyi osztálya elutasított.
Az első fokú államigazgatási határozatot a fellebbezés folytán eljárt másodfokú államigazgatási szerv alperes helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a vízitársulat érdekeltségi területének megállapításánál nem az üzem egyéni gazdasági mérlegelése, hanem az a döntő, hogy a társulati közcélú vízi munka a kérdéses ingatlannal kapcsolatban valamilyen vízgazdálkodási funkciót ellát-e vagy sem. Ilyen funkció a vitatott esetben az erdőterületről lefolyó vizek kártétel nélküli továbbvezetése. Ehhez képest a felperes erdőterülete a vízitársulat érdekeltségi körébe vonható, s így a felperest érdekeltségi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége terheli.
A felperes keresetében a jogerős államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy erdőterületei nagy kiterjedésű zárt medencékkel tarkított területen vannak, amelyből a csapadékvíz nem folyik ki, részben természeti adottság következtében, részben pedig azért, mert az altalaj a csapadékvizet elnyeli. Ehhez képest az erdők a vízitársulat érdekeltségi területén kívül esnek, s így a felperes érdekeltségi hozzájárulás fizetésére nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az első fokú államigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában utalt a 41/1977. (XI. 3.) MT sz. rendelet (R.) 4. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint nem vonható be az érdekeltségi területbe annak az ingatlana, akinek a területén a társulati vízilétesítmények (vízimunkák) rendeltetésszerű vízügyi műszaki hatása folytán haszon nem jelentkezik, illetőleg annak elmaradásából kár nem származik. A megyei bíróság megállapította, hogy az érintett erdőterületen vízilétesítmény és társulati vízimunka nincsen. Ebből következik, hogy a terület nem vonható be az érdekeltségi területbe, így a felperes nem köteles érdekeltségi hozzájárulást fizetni.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1977. évi 28. számú törvényerejű rendelet (Tvr.) rendelkezik a vízgazdálkodási társulatokról. A Tvr. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a vízgazdálkodási társulat az érdekelt jogi személyek és állampolgárok bevonásával helyi közcélú vízgazdálkodási feladatok szervezett ellátásáról gondoskodik. A társulat a helyi közcélú vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő üzemi vízrendezési, talajvédelmi és mezőgazdasági vízhasznosítási tevékenységet is folytat.
A Tvr. 3. §-ának (2) bekezdése azt a területet vonja be a társulat érdekeltségi területébe, amelyre a helyi közcélú vízgazdálkodási feladat ellátása során megvalósuló vízilétesítmény műszaki hatása kiterjed. A (3) bekezdés szerint a társulat közcélú feladataiban érdekelt az érdekeltségi területen ingatlant ténylegesen használó minden jogi személy és állampolgár.
A jogerős ítélet az R. 4. §-ának (1) bekezdésére való utalással azért állapította meg a felperes érdekeltségének hiányát, mert erdőterületein a vízitársulat vízilétesítményt nem emelt, illetőleg közcélú vízrendezési feladatot nem látott el, és azt sem tartotta megállapíthatónak, hogy a vízitársulat munkájának az erdőterület vízviszonyainak a rendezésére bármilyen kihatása lenne, s ott haszon jelentkezne.
Az elsőfokú bíróság ezzel szemben döntése meghozatalánál abból indult ki, hogy az illetékes vízügyi igazgatóság szakvéleménye szerint a felperes erdőterületén a vízitársulat vízgazdálkodási funkciót lát el.
A döntéseik meghozatalánál a bíróságok azonban nem tisztázták a per elbírálásához elengedhetetlenül szükséges adatokat.
Annak elbírálásánál, hogy a felperes erdőterületei teljes egészében vagy részben a vízitársulat érdekeltségi területébe tartoznak-e és a felperes érdekeltségi hozzájárulás fizetésére kötelezhető-e, elsősorban azt kellett volna felderíteni, hogy a P.-i Vízitársulat konkrétan milyen feladat ellátására alakult, és milyen területen, milyen vízügyi feladatok ellátását vállalta. Ennek ismeretében lehet ugyanis vizsgálódást folytatni abban a kérdésben, hogy ezek az adott feladatok érintik-e egyáltalán az erdőgazdaság területét és vízellátását. Ehhez nélkülözhetetlen a vízitársulat alapszabályának ismerete. A Tvr. 4. §-a (3) bekezdésének rendelkezései szerint a társulat megalakulásakor meg kell alkotni a társulat alapszabályát, és az alapszabály jóváhagyása után a társulatot a törzskönyvbe be kell jegyezni. Az 5. § szerint a társulat alapszabálya a társulati érdekeltségi viszonyok rendjének, a társulat szervezetének és működésének az alapokmánya, amelyben – egyebek között – meg kell határozni a társulat feladatait, érdekeltségi területét és tevékenységi körét.
Az eljárt bíróságok az alapszabályt nem szerezték be. E mulasztást nem pótolja az, hogy az alapszabály kivonatát a felperes a törvényességi eljárásban csatolta. Az ügyben megalapozott döntés meghozatala csak az alapszabály teljes szövegének ismeretében lehetséges.
Az alapszabály beszerzése után vizsgálni kell, hogy megfelel-e a valóságnak a felperesnek az az állítása, hogy erdőterületei vízügyi szempontból zárt egységet alkotnak, és nincs a területről olyan vízelfolyás, amelynek rendezése akár az erdőterületen kívül is szükséges lenne. Fel kell deríteni a perbeli terület vízgazdálkodási helyzetét és vízellátottságát, azt hogy a vízgyűjtő területnek hol vannak a határai. Tisztázni kell, hogy az erdőgazdaság területén lévő vizek medrének tisztítása, lefolyása, a partok fenyegetettsége stb. igényel-e beavatkozást.
Ezeknek a körülményeknek a megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, ezért az erdőgazdaság vízügyi helyzetének feltárásához a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján vízügyi és a szükséghez képest mezőgazdasági szakértőt kell kirendelni. A feleket a szakértő kirendelése tárgyában szükség esetén meg kell hallgatni, és a kirendelésnél egyetértő javaslatukat lehetőleg figyelembe kell venni [Pp. 177. § (3) bekezdés]. Csak megalapozott szakértői vélemény ismeretében lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes erdőterületei mennyiben tartoznak a vízitársulat érdekeltségi körébe, és így a felperes kötelezhető-e érdekeltségi hozzájárulás fizetésére. Ezeknek az adatoknak a hiányában nem lehet megalapozott döntést hozni.
A felperes a perben arra is hivatkozott, hogy az államigazgatási hatóság által beszerzett szakvéleményt a vízügyi hatóság, tehát az ügy mikénti elbírálásában érdekelt szerv adta. Éppen e kifogásra figyelemmel a bíróságok nem mellőzhették volna a perben olyan szakértő kirendelését, akinek érdekeltségével szemben aggály nem merül fel.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, valamint az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 21 099/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás