PK BH 1986/370
PK BH 1986/370
1986.09.01.
A pártfogó ügyvédi tevékenység ellátására kirendelt ügyvédi munkaközösséget az általa képviselt fél pervesztése esetén is díjazás illeti meg [3/1984. (V. 27.) IM sz. r.].
A bíróság a peres felek 1965-ben kötött házasságát 1982-ben felbontotta, az 1966-ban született leánygyermeket az alperesi anyánál helyezte el, a felperest pedig törvényes mértékű gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. E perben a házastársi közös vagyon megosztására nem került sor.
A bíróság az ezt követően a házastársi közös vagyon megosztása és annak keretében a felek házas ingatlana használatának rendezése, valamint az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránt indult perben az alperest teljes személyes költségmentességben részesítette, és részére pártfogó ügyvédet rendelt ki.
Az alperes viszontkeresettel élt, és az ingatlan fele részére tulajdonjogának a megállapítását, valamint azt kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a közös lakás kizárólagos használatára.
Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárást befejező ítéletével a házastársi vagyonközösséget megszüntetve – egyebek mellett – megállapította, hogy az alperes a felperes tulajdonában álló D-i, Cédrus utca 16. szám alatti ingatlan 1/5 részére tulajdonjogot szerzett. Egyben az ingatlan közös tulajdonát úgy szüntette meg, hogy az alperes ingatlanilletőségét a felperes tulajdonába adta, és a vagyonmérleg eredményéhez képest a felperest az alperes javára 4874 forint megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá az ingatlan megosztott használatát, az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet pedig elutasította, és úgy határozott, hogy mindkét fél maga viseli a saját költségét. Az alperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd díját 800 forintban állapította meg azzal, hogy ezt a költséget az állam viseli. A perköltségre vonatkozó rendelkezés indokolása szerint a felek részben pernyertesek, részben pervesztesek lettek, az előlegezett költségek összege között számottevő különbség nincs, ezért egymással szemben eljárási költségekre nem jogosultak [Pp. 81. § (1) bek.]. A pártfogó ügyvéd díjának megállapításáról és e költség viseléséről a 3/1984. (V. 27.) IM számú rendelet 2. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján rendelkezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek az ingatlan használati megosztásával kapcsolatos rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperest fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor mellőzte az első fokú ítéletnek a pártfogó ügyvéd munkadíja megállapítására vonatkozó rendelkezését. A jogerős ítélet idevonatkozó indokolása szerint a pártfogó ügyvédet az ellenféllel szemben illeti meg perköltség, de az állam vagy a fél terhére munkadíj megállapításának akkor sincs helye, ha az ügyvéd az ellenérdekű féltől nem kap költséget.
A jogerős ítéletnek a pártfogó ügyvéd díjára vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a pártfogó ügyvéd díjazásáról szóló 3/1984. (V. 27.) IM számú rendelet alkalmazását mellőzve, az alperes pártfogó ügyvédjének nem állapított meg díjat, és nem rendelkezett annak az állam által történő viseléséről.
Az említett jogszabály 1. §-a szerint ugyanis a pártfogó ügyvédi tevékenység ellátására kirendelt ügyvédi munkaközösséget (a továbbiakban: pártfogó ügyvéd) díjazás illeti meg. A 2. § (1) bekezdése értelmében pervesztés esetén a párfogó ügyvéd díját – feltéve, hogy a bíróság az ellenérdekű felet a jogszabályban meghatározott mértékű díj megfizetésére nem kötelezte – az állam viseli. Az államot terhelő pártfogó ügyvédi díja módosított 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendelet (a továbbiakban: R.) szerint megállapítható munkadíj ötven százaléka, de peres eljárásban legfeljebb ezer forint, továbbá a pártfogó ügyvédnek a 3. § szerint megállapított készkiadásai [2. § (2) bek.]. A 3. § szerint az államot terhelő készkiadások megállapítására a büntetőeljárás során kirendelt védő díjáról és költségeiről szóló, módosított 1/1974. (II. 15.) IM számú rendelet 3-4. §-a megfelelően irányadó. A R.-nek a munkadíj emelésére, valamint a költségátalányra vonatkozó rendelkezései a pártfogó ügyvédi díj megállapításánál nem alkalmazhatók [2. § (2) bek.].
Az idézett jogszabály rendelkezésének indoka az, hogy az ügyvédi munkaközösség, amelyet a bíróság a költségmentességben részesített fél képviseletének ellátására pártfogó ügyvédként kirendelt, abban az esetben se kerüljön hátrányos helyzetbe, ha az általa képviselt fél pervesztes lett, s erre tekintettel a képviselettel járó díj és a képviselet során szükségképpen felmerült készkiadás megfizetésére az ellenérdekű felet nem lehet kötelezni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletének a pártfogó ügyvéd díja megállapításának mellőzésére vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az első fokú ítélet idevonatkozó rendelkezését pedig helybenhagyta, és a pártfogó ügyvéd fellebbezési eljárási díját a 3/1984. (V. 27.) IM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította. (P. törv. II. 20 054/1985. szám)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás