GK BH 1986/373
GK BH 1986/373
1986.09.01.
Az utaló magatartáson alapuló kártérítési igényt nem lehet a jogosult önhibája címén, egymagában azon az alapon jogtalannak minősíteni, hogy az – mint vállalkozó – a szerződés megkötése előtt tevékenykedett a megrendelt szolgáltatás teljesítése érdekében (Ptk. 6. §).
A felperes altervező keresetet indított az alperes tervezővállalat ellen a 850 350 Ft és késedelmi kamatainak megfizetése iránt, mert az alperes egy lakótelep C szakaszára vonatkozó engedélyezési tervdokumentáció ellenértékét nem fizette meg. Előadta keresetében, hogy a létesítmény kivitelezési és engedélyezési terveinek elkészítésére vonatkozó szerződéstervezetét az alperesnek megküldte, az alperes azonban azt „nem igazolta vissza”. Időközben az engedélyezési tervdokumentációt 80%-ban elkészítette, és azt az alperes részére átadta. Az alperes az engedélyezési tervdokumentáció 850 350 Ft-os díját nem utalta át, és ezzel az összeggel jogalap nélkül gazdagodott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által részére 1984. március 5-i keltezéssel elküldött altervezői szerződéstervezetet a beruházásra vonatkozó döntés hiányában nem írta alá. A felperes ennek ellenére a tervekből a megfelelő példányokat – előzetes egyeztetés nélkül – 1984. szeptember 6-án átadta részére. A tervezési díjról kiállított számlát az építtetőnek és megbízottjának az álláspontja alapján nem fizette ki, ezért a nevezetteket perbe hívta. Kifejtette, hogy vagyoni előnyhöz nem jutott, mert a felperes által részére átadott tervrészletek felhasználhatatlanok, nem felelnek meg a jóváhagyott tervezési célnak. A felperes azokat „saját veszélyére” készítette el. Megjegyezte, hogy a tervdokumentációt visszaszolgáltatja a felperes részére.
Az első fokú eljárás során megtartott tárgyaláson az alperes előadta, hogy nem teszi vitássá a felperes által részére megküldött részlettervek felhasználhatóságát. A tárgyaláson az alperes képviselője bemutatta a tervdokumentációt, a felperes pedig úgy nyilatkozott, hogy az az általa elkészített dokumentációval azonos. A tárgyaláson a beruházás lebonyolításával megbízott I. r. beavatkozó a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli beruházás előkészítése folyamatban van, és az alperessel kívánják a szükséges terveket elkészíttetni. A II. r. beavatkozó – a beruházó – a tárgyaláson olyan nyilatkozatot tett, mely szerint a kereset elutasítását azért kéri, mert a peres felek között tervezési szerződés nem jött létre. A beavatkozók a tárgyaláson bejelentették, hogy a náluk levő tervdokumentációkat a felperes részére visszaszolgáltatják.
Az elsőfokú bíróság ezután ítéletet hozott, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a felperestől kapott tervdokumentációkat az eljárás során megtartott tárgyaláson a felperesnek visszaadta. A felperes emellett nem tudott olyan körülményre hivatkozni, hogy a terviratokból az alperesnek vagyoni előnye származott volna. Ehhez képest a jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelése nem megalapozott. Az ítélet indokolásában a bíróság kitért arra, hogy a kereseti tényállásra tekintettel a Ptk. 6. §-ában foglaltak alkalmazása kerülhetett volna szóba. Ennek értelmében a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből önhibáján kívül károsodás érte. Azok a tervezési feladatok azonban, amelyek a kivitelezési és engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére irányultak, nem okoztak a felperesnek olyan kárt, amely őt önhibáján kívül érte volna, ugyanis aláírt szerződés nélkül tevékenykedett. Megjegyezte a bíróság, hogy a szerződéstervezet elkészítésével kapcsolatos költségek nem tekinthetők kárnak, mert a per adatai szerint a szóban forgó épületek tervezése, az erre irányuló szerződés megkötése napirenden van. A felperesnek e vonatkozásban csak akkor keletkeznék kára, ha a szerződéskötésre irányuló tárgyalások eredménytelenül végződnének.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását. Álláspontja szerint az alperes megrendelése és magatartása folytán a szerződés létrejötte is megállapítható, mert egyrészt az írásbeliség a szerződés megkötésének nem érvényességi kelléke, másrészt a perbeli munka maximált árformába tartozik, és így a Ptk. 226. §-ában foglaltakra tekintettel a szerződés a díjban való megállapodás nélkül is létrejön. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 6. §-ában foglaltak alkalmazása körében a bírói gyakorlat szerint nemcsak a szerződéskötés költsége, hanem a szerződés teljesítésére való felkészülés költsége is megítélhető kártérítésként. A tervdokumentációk visszaszolgáltatása szerinte nem jelenti az eredeti állapot visszaállítását, mert a tervkészítés szellemi szolgáltatás, amely kizárólag az alperes számára jelent értéket.
A fellebbezésre az alperes ellenkérelmet nyújtott be, amelyben az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nemcsak szerződés hiányában végzett tervezési munkát, hanem jóváhagyott tervezési cél hiányában készített vázlatos és jelentéktelen tervrészeket, és régebbi tervlapokat küldött el, amelyek alapján a számlát a 80%-os készültségre hivatkozással benyújtotta. Jogalap nélküli gazdagodásáról álláspontja szerint abban az esetben sem lehetne szó, ha a perbeli tervdokumentációkat a felperes nem is kapta volna vissza.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes becsatolta az alperes 1985. január 3-án kelt újabb megrendelését. Az alperes a tárgyaláson előadta, hogy a perbeli munkára vonatkozóan a szerződés azért sem jöhetett létre, mert nem volt döntés arra, hogy milyen típusú épületek és milyen elrendezésben készülnek. A beavatkozók a tárgyaláson előadták, hogy a kivitelezést ez év végén kellene megkezdeni, valamint hogy a teljes vállalkozói díj összege a felek között nem vitás, azt azonban nem ismerik el, hogy az átadott tervek 80%-os készültségi foknak felelnének meg. A II. r. beavatkozó becsatolta az 1985. május 7-én felvett jegyzőkönyv másolatát, amely szerint a felperes két hónapos határidő-hosszabbítást kért.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
A felperesnek azt a tevékenységét, hogy a perbeli terveket elkészítette, nem lehet oly módon értékelni, hogy ennek folytán önhibájából érte volna kár. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Ptk. 6. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása azért nem kerülhet szóba, mert a felperes „aláírt tervezési szerződés nélkül tevékenykedett”. A Ptk. 6. §-ában foglalt – az első fokú ítélet indokolásában ismertetett – rendelkezés alkalmazására éppen azokban az esetekben kerülhet sor, amikor a felek között szerződés nem jön létre; a szerződés megkötése esetében ugyanis fogalmilag kizárt a fenti rendelkezés alkalmazása. Ebben a vonatkozásban tehát a kérdés az, hogy a felperes kellő alappal bízhatott-e a szerződés megkötésében, illetőleg abban, hogy tevékenységére az alperes igényt tart, és hogy az ennek alapján folytatott tevékenysége következtében érte-e kár.
Amint arra az első fokú eljárás során maga az alperes is hivatkozott, az alperes a beavatkozók álláspontjára tekintettel zárkózott el a szerződés megkötésétől annak ellenére, hogy a perbeli tervezési munkát a felperestől megrendelte. A felperes tehát nem alaptalanul kezdte meg a tervezési munkát, arra is tekintettel, hogy tudatában lehetett annak, hogy a tervezéssel érintett lakásépítkezések megvalósításához fontos gazdasági és társadalmi érdek fűződik. Megjegyzendő, hogy az építkezés megkezdésének az év végére tervezett időpontja ismeretében indokolt is volt a tervdokumentáció sürgős elkészítése. Nem fogadható el tehát az az álláspont és magatartás, amely szerint az alperes és a beavatkozók a megrendelés ellenére az elkészített munkák ellenértékét nem hajlandók megtéríteni. A fentiek alapján a Ptk. 6. §-ának alkalmazása indokolt, a felperes jogosan követelheti a tervezési tevékenysége, illetve a szerződéskötés elmaradása folytán keletkezett kárának megtérítését annak kamataival együtt. Az erre vonatkozó igényének kielégítésétől nem lehet eltekinteni arra hivatkozással, hogy később az új megrendelés alapján végzett munka ellenértéke a felperes eddigi követelésének kielégítésére is szolgálna.
Az első fokú eljárás során a bizonyítás nem terjedt ki a felperes követelésének összegszerűségét érintő vizsgálatokra. Az alperes a fellebbezési eljárás során – azon túlmenően, hogy nem ismeri el a felperesi teljesítést 80%-os készültségi fokban – nem is tudott az összegszerűségre vonatkozó álláspontot közölni. Emiatt intézkedni kell annak érdekében, hogy az elsőfokú bíróság a felperest megillető összeg tekintetében folytassa le a bizonyítást, és hozzon megfelelő újabb határozatot.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Gf. V. 30 650/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás