GK BH 1986/378
GK BH 1986/378
1986.09.01.
Ha a szolgáltatás tervezői és kivitelezői mulasztások miatt hibás, a vállalkozók saját hibáik kijavítási költségeit maguk kötelesek viselni. Kármegosztásnak csak akkor van helye, ha a hibát mindkét vállalkozó szerződésszegése okozta (Ptk. 310., 344. §).
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás lefolytatását követően hozott határozatot a felperes lakóépületének hibái miatt indított perben. Ezt az épületet a II. r. alperes tervei alapján az I. r. alperes kivitelezte.
Az elsőfokú bíróság a csempeleválással és hangáthallási hibákkal kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkezett.
Kötelezte az I. r. alperest, hogy a csempeleválási hibákat, illetve annak okait 60 nap alatt szüntesse meg. Az ezzel kapcsolatos költségeket a kivitelező és a tervező között akként osztotta meg, hogy 80%-ot az I. r. alperes, 20%-ot pedig a II. r. alperes köteles viselni.
A hangáthallási hibákkal kapcsolatban a II. r. alperest kijavítási terv elkészítésére, az I. r. alperest a hibák kijavítására kötelezte. Az ezzel kapcsolatos költségek viselése tekintetében úgy rendelkezett, hogy az I. r. alperes 10%-ot, a II. r. alperes pedig 90%-ot köteles viselni.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes keresete a lefolytatott szakértői bizonyítás adataira tekintettel megalapozott. A bíróság részletesen ismertette a szakértői véleményben megállapított kivitelezési és tervezési hibákat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alpereseket szavatossági és kártérítési felelősség terheli.
Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a csempeleválási hibák keletkezésében nagyobb mértékben hatottak közre a kivitelezési hibák és kisebb arányban a tervezési hibák. Ezért osztotta meg a csempehibák kijavításával felmerülő kárjellegű költségeket a kivitelezőre terhesebben 80–20 %-os arányban.
Ami a hangáthallási hibákat illeti, a szakértői vélemény alapján a bíróság megállapította, hogy egyes lakásokban a zajszint a szabványban előírt mértéket meghaladja. A szakvéleményt úgy értékelte, hogy ez elsősorban tervezési, másodsorban és kisebb mértékben kivitelezési mulasztás következménye. Tervezési hibának minősítette, hogy a tervező a szerelőakna és a lakás szobája közé egyrétegű ún. RGL falat tervezett, ami nem biztosít megfelelő hangszigetelést. Ugyancsak tervezési hibának tekintette az ablakok megválasztását és azt, hogy a tervező az erkélylemez alsó felületének hangelnyelését nem oldotta meg. Kivitelezői hibának minősítette a bíróság a fűtési csővezetékek átvezetési hibáit. A hibákat és azok közrehatásának arányát vizsgálva a bíróság úgy találta, hogy a kijavítással felmerülő költségek túlnyomó részét a tervezőnek kell viselnie.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása, a kereset elutasítása érdekében a II. r. alperes fellebbezett. Mind a csempe-, mind pedig a hangáthallási hiba tekintetében tagadta a hibás teljesítést. A szakértői véleménnyel szemben arra hivatkozott, hogy a csempeleválásnak nem oka az RGL gipszválaszfal tervezése, illetve az a körülmény, hogy nem írta elő vízhatlan bevonat elkészítését a burkolás előtt. Álláspontja szerint az előbb említett válaszfal az előírt technológia megtartása esetén vízhatlan bevonat alkalmazása nélkül is megfelelő megoldás, még vizes helyiségben is. A szakszerűen végzett munka mellett ez a válaszfal alkalmas arra, hogy csempeburkolatot helyezzenek el rajta. A tervező véleménye szerint a hiba oka csak az lehet, hogy a kivitelező eltért az előírt ragasztott csempézéstől és habarcságyazatú csempeburkolatot készített.
A hangáthallási hibákkal kapcsolatban arra alapította a fellebbezését, hogy a szomszédos lakások WC-tartályának töltési zaja az elzárószelepek beszabályozásával megfelelően csökkenthető. A beszabályozást valamennyi lakásban el kell végezni, és ezzel a probléma megoldódik.
Ami az utcáról beszűrődő közlekedési zajt illeti, arra hivatkozott, hogy a szakértő által végzett mérések nem voltak megfelelőek, helyesen végzendő mérések esetén az eredmény alig lépi túl a megengedett mértéket.
Az ablakok tömítetlenségének a fellebbező állítása szerint nem tervezési, hanem gyártási, illetve elhelyezési hiba az oka. A tervező nem vonható felelősségre azért, hogy az adott típusú ablakokat választotta ki, ugyanis a tervezés időszakában csak erre volt lehetősége. A még alkalmazható műanyag ablakok költsége lényegesen magasabb lett volna, és tovább emelte volna a lakások árát. Az erkélyek alsó felületének hangelnyelő anyaggal való burkolásával kapcsolatban azt adta elő, hogy ez rendkívül drága, luxusmegoldás, amit ugyancsak nem alkalmazhatott.
A II. r. alperes fellebbezése részben és annyiban alapos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem hozható megalapozott döntés a hangáthallási hibák miatti felelősség kérdésében. A csempehibákkal kapcsolatos marasztaló rendelkezés elleni fellebbezés azonban nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson a szakértőt ismételten meghallgatta, aki a csempehibákkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy gipsz válaszfalak alkalmazása esetén a válaszfalak fürdőszoba felőli oldalán vízzáró, illetve vízhatlan bevonatot kell készíteni. Csak így akadályozható meg, hogy a páralecsapódás következtében a csempék ne váljanak le. A szakértő szerint valószínűsíthető, hogy a kivitelező nem a tervben előírt ragasztót alkalmazta, de álláspontja szerint a vízhatlan bevonat pótlására az előírt ragasztó sem lett volna alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság a szakértői véleményt ebben a részében aggálytalannak találta. A fellebbezési tárgyaláson tett szakértői nyilatkozat, az első fokú eljárás során előterjesztett írásbeli szakvélemény és a szakértőnek az első fokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy a csempeleválások oka – amint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – nemcsak kivitelezési, hanem részben tervezési eredetű. Ennek folytán szavatossági felelősség terheli a II. r. alperest, illetve fennáll a Ptk. 310. §-a szerinti kártérítési felelőssége is. Az elsőfokú bíróság által megállapított felelősségi arányt – amely szerint a csempeleválási hibák kárjellegű költségét 80%-ban az I. r. alperes köteles viselni – az I. r. alperes nem vitatta. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elkövetett tervezési hibák legalább 20%-os arányban vezettek a meghibásodáshoz, hatottak közre abban, hogy kijavítási költségek merülnek fel. Miután azonban az I. r. alperes a kárviselés arányát nem sérelmezte, a fellebbezés korlátai között eljárva a Legfelsőbb Bíróság a csempeleválással kapcsolatos tervezői kárviselés vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A hangáthallási hibákkal kapcsolatos felelősség kérdésében a per eddigi anyaga a megalapozott érdemi döntésre nem alkalmas. Ebben a kérdésben a szakértői vélemény sem szolgáltatott kellő alapot az összes vitás kérdésben való döntéshez, abból a felelősség arányára nem vonható le megalapozott következtetés.
A szakvélemény alapján az tényként állapítható meg, hogy a hangáthallás tekintetében a szolgáltató hibás, és ezért részben a tervező is felelős. Arra vonatkozóan azonban, hogy a hiba mennyiben tervezési, illetve kivitelezési eredetű, és hogy a kijavítással felmerülő kárjellegű költségeket az alperesek milyen arányban tartoznak viselni, a tényállás nem tekinthető tisztázottnak. A jelenleg rendelkezésre álló adatok nem szolgáltatnak kellő alapot annak megállapításához, hogy a tervező kártérítési felelőssége a zajosság miatt majdnem 100%-os mértékű. A szakértői vélemény szerint ugyanis a berendezések beszabályozásával, a nyílászárók megfelelő tömítésével a zajforrásokat részben meg lehet szüntetni. Márpedig ezek a munkák kizárólag a kivitelező szolgáltatásával kapcsolatosak, ezekért a hibákért a tervezőt felelősség nem terheli. A most említett munkák költségei a kivitelezőt terhelő szavatossági költségek, amelyeket a tervezőnek még részben sem kell viselnie.
Amennyiben a felperes által kifogásolt zajosság okai egymástól elhatárolható kivitelezési, illetve tervezési hibák, az alperesek az abszolút és oszthatatlan jellegű szavatossági felelősségük folytán a saját hibáik kijavításával kapcsolatos költségeket maguk kötelesek viselni, illetve a Ptk. 310. §-a értelmében az ilyen hibák miatti kárt is meg kell téríteniük. Ez utóbbi rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha tervezési hiba miatt javítási költség (kár) merül fel. Kármegosztás alkalmazása akkor indokolt, ha egy meghatározott hiba részben kivitelezési, részben tervezési hiba következménye, vagy ha a kivitelező mulasztott a tervezési hiba felismerése terén. Ilyen esetben a Ptk. 344. §-ában foglaltak szem előtt tartásával vizsgálni kell a közrehatás arányát, és meg kell határozni, hogy milyen tényekből, körülményekből jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a károkozók ebben az arányban kötelesek a kárt viselni.
Az elsőfokú bíróság által megállapított kárviselési arány a jelenlegi szakértői vélemény alapján azért sem látszik megalapozottnak, mert a szakértői véleményből nem következik az, hogy a zajosság alapvetően tervezési hiba következménye. A szakértői vélemény alapján a tervezőnek az róható fel, hogy a szerelőakna és a garzonlakás szobája között egyrétegű RGL válaszfalat tervezett be, illetve hogy nem oldotta meg az erkélyek alsó felületén a hang elnyelését. Nem állapítható meg azonban, hogy ezek a hibák mennyiben hatottak közre abban, hogy a zajszint meghaladja a műszaki előírásokban előírt mértéket. A szakértő is egyetértett a tervezővel abban, hogy hangelnyelő burkolat készítése többletköltséggel járt volna. Mivel a felperes nem volt jelen a tárgyaláson, nem lehetett tisztázni, hogy a GKT 76/1973. sz. állásfoglalás értelmében értéknövelő jellegűnek minősülő és a megrendelőt terhelő költség viselésére vállalkozik-e.
Az előbb ismertetett kérdések tisztázása érdekében a bizonyítási eljárás jelentős terjedelmű kiegészítése szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a perköltségek viselésére is kiterjedően – a hangáthallási hibákkal kapcsolatos részében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a per újabb tárgyalását rendelte el. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 875/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás