GK BH 1986/379
GK BH 1986/379
1986.09.01.
I. Az átrakást végző vasúti fuvarozó a küldeménynek az átrakás előtti, mérlegelt súlyával köteles elszámolni [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 53. cikk 2. §].
II. A vasúti fuvarozót szóródás címén is csak abban az esetben illeti meg az 1% megengedett súlyveszteség, ha az a küldemény tulajdonságánál fogva, szükségszerűen következik be [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 1. § b) pont, 2. § c) pont].
A felperes a módosított keresetében 19 970 Ft és ennek 1984. augusztus 10. napjától járó kamatai, valamint az átutalt összeg után 539 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni a vasúti fuvarozó alperest. Előadta, hogy külkereskedelmi szerződés alapján Ferrocromot importált a Szovjetunióból. Az árut szállítmányozási szerződés keretében az alperes Záhony határállomáson magyar vagonokba rakta át, és belföldi fuvarozási szerződéssel továbbította a címzettekhez. A kiszolgáltatás előtt felvett vasúti kárjegyzőkönyv szerint azonban az átrakott küldeményekben összesen 1320 kg hiányt állapítottak meg. A hiányra tekintettel felszólamlással éltek, melyre azonban a vasút a kereset benyújtásáig nem válaszolt. A peres eljárás során az alperes 11 988 Ft-ot átutalt a felperesnek, 424 kg áru ellenértékének kiegyenlítése elől azonban elzárkózott, a vasutat megillető 1%-os kálóra hivatkozással.
A felperes álláspontja szerint az áru természete és jellege alapján a káló felszámításának nincs alapja, az alperes a megállapított súlyhoz képest hiánnyal szolgáltatta ki az árut, ezért kártérítési felelőssége fennáll.
Az elsőfokú bíróság az alperest a leszállított keresetnek megfelelően marasztalta, mert a nem vitás tényállás szerint az átrakó állomáson mérlegelt súlyhoz képest hiányt állapítottak meg a kiszolgáltatáskor. A bíróság álláspontja szerint a VÁSZ 54. cikke 2. §-ának c) pontja a perbeli küldeményre nem alkalmazható mert az áru természeténél fogva nem szenved súlyveszteséget, és az elszóródás csak fuvarozási rendellenesség következménye lehet.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a leszállított kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a perbeli esetben csak látszólagos súlyeltérésről van szó, mely a kocsi felirati és valós súlykülönbözetére, valamint bizonyos fokig a mérlegek közti eltérésre vezethető vissza. Ennek ellenére a peren kívüli eljárásban 896 kg áru ellenértékét már megtérítette, ezt meghaladóan a felperesi követelés megalapozatlan.
A VÁSZ 54. cikke 2. §-ának c) pontja alapján a súly 1%-a mint fuvarozási káló minden olyan esetben megilleti a vasutat, amikor az áru fuvarozás tartama alatt súlyveszteséget szenvedhet. Ez a káló a fuvarozási távolságra tekintet nélkül is felszámítható, egyébként a fuvarozói felelősség alóli mentesítő körülményként nemcsak a beszáradást, hanem az elszóródást is felsorolja a VÁSZ 54 cikke 1. §-ának b) pontja. Az ömlesztett árunál az elszóródás veszélye különösen fennáll.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga, a becsatolt bizonyítékok és a fellebbezési tárgyalás alapján az alábbi tényállást állapította meg:
A Szovjetunióban egy széles nyomtávú vasúti kocsiban 70 000 kg bevallott súlyban adták fel a perbeli küldeményt Záhony rendeltetési állomásra. Itt az SZMGSZ fuvarozás véget ért. A küldeményt Záhony állomásra való érkezését követően, de még a széles nyomtávú vagonban az alperes mérlegelte, és a nettó súlyt 70 700 kg-ban állapította meg. E mérlegelés adatait és eredményét az SZMGSZ fuvarlevélre rávezette. Az a tény, hogy az alperes a záhonyi mérlegelés során 700 kg többletet állapított meg, az alperes felelősségére annyiban hat ki, hogy elszámolási kötelezettsége ez utóbbi mennyiség szerint alakul.
Az alperes a felperes diszpozíciójának megfelelően a Ferrocromot három belföldi vasúti kocsiba helyezte, azokat hivatalosan mérlegelte, 28 500 kg, 26 800 kg és 15 600 kg, összesen: 70 900 kg súlyban. E vagonok közül a felsorolás szerint első a záhonyi feladáskori mérlegelés szerinti súlyban, azaz 28 500 kg-ban megérkezett. A másik két küldeményben állapították meg az 1320 kg hiányt.
A fentiekben már említés történt arról, hogy az alperes elszámolási kötelezettségét a 70 700 kg képezi, mivel a szovjet szállító bevallásához viszonyított többlet nem írható a fuvarozó alperes javára. Minthogy azonban fogalmilag kizárt, hogy egy adott küldemény az átrakás kapcsán súlyában növekedjék, a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a záhonyi feladások alkalmával 70 700 kg ferrocromnál több nem kerülhetett a vagonokba. Kétségtelen, hogy a hivatalos mérlegelési adatok ennek ellentmondanak, továbbá hogy a bírói gyakorlat áltatában a hivatalos vasúti mérlegelések eredményét veszi alapul, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szabad bizonyítási rendszer keretén belül még a hivatalos vasúti mérlegelés adatai is meg ne lennének dönthetők. A perbeli esetben a már említett 200 kg vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság az említett ok miatt megdöntöttnek tekintette a záhonyi mérlegeléskori adatokat, nevezetesen azért, mert az adott küldemény a fuvarozás és az átrakások során súlyában nem növekedhet.
Az alperes a VÁSZ 53. cikkének 2. §-a értelmében felelős azért a kárért, amely a küldemény teljes vagy részleges elveszése folytán a felvételtől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt keletkezett. Nem alapozza meg azonban az alperes felelősségét a formális tényállás, ahhoz hozzátartozik az a tartalmi elem is, hogy részleges elveszésnél valamilyen formában árufogyatkozás kimutatható legyen. Az alperes 200 kg erejéig való mentesítése éppen azon alapszik, hogy a perbeli esetben ebben a terjedelemben árufogyatkozás nem bizonyított, illetve az ellenkezője igen, hogy árufogyatkozás nem keletkezett.
A fentieket összevetve végül is megállapítható, hogy az alperes terhére csupán 1120 kg hiány mutatható ki, aminek értéke 27 115 Ft. Mivel azonban az alperes 11 988 Ft-ot a felperesnek már megtérített, az alperest 15 127 Ft-ban és kamataiban kellett marasztalni.
A perben felvetődött, hogy az alperest a Ferrocrom-küldemények után szóródás címén megilleti az 1%-os káló. A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek ezt az álláspontját nem fogadta el, mert semmiféle adat sincs arra nézve, hogy a küldemény természeténél fogva, szükségszerűen ilyen alapon súlyveszteséget szenvedne, ha egyébként az alperes által rendelkezésre bocsátott vasúti kocsik hibátlanok.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest a fent megállapított összeg és kamatai megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. (Legf Bír. Gf. III. 30 979/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás