MK BH 1986/38
MK BH 1986/38
1986.01.01.
Annak a dolgozónak, akinek a munkaidejét havi keretben állapították meg, a havi keret teljesítése utáni napokon végzett munkája túlmunkának minősül. Az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára huszonöt százalékos, a további két órára ötven százalékos, az ezt meghaladó időtartamra pedig száz százalékos pótlék jár [Mt. 37. § (2) bek.; Mt. V. 43. § (1) bek.; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 29. §; MK 74. sz.].
A felperes 1983. november 16-tól dolgozik az alperes alkalmazásában nyugdíjas őr-portásként. Havi munkaidőkerete 191 óra. 12 óra munkavégzés után 24 óra szabadidő illeti meg. A peres felek között 1983. november 16-án létrejött munkaszerződés szerint a felperes órabérét az alperes 17 forintban állapította meg. A felek között 1983. december 31-ig tartó, határozott időre szóló munkaviszony jött létre. A felek 1984. március 12-én az eredeti munkaszerződést 1984. december 31-ig meghosszabbították.
A felperes a kérelmében előadta, hogy rendszeresen túlórázik, túlórapótlékot azonban nem kap, mert az alperes álláspontja szerint a munkaviszonyban álló nyugdíjasok nem jogosultak túlórapótlékra. Annak megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét. A határozat indokolása szerint a munkaszerződés értelmében a felperesnek délutáni és éjszakai műszakpótlék nem fizethető. A megállapított órabér ugyanis a pótlékokat magában foglalja. A nyugdíjas dolgozók tehát csak az általuk teljesített órákért fizetendő órabérre jogosultak.
A felperes a döntőbizottság határozatát a kérelmével azonos tartalmú keresettel támadta meg a munkaügyi bíróságnál. A keresetlevelében arra hivatkozott, hogy azok az őr-portás munkatársai, akik még nem szereztek nyugdíjjogosultságot, az általuk teljesített túlórákért 25-50, illetőleg 100%-os pótlékot kapnak. A döntőbizottság előtti eljárásban nem délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék, hanem túlórapótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ha a havi törvényes munkaidejét már ledolgozta, és ezt követően az adott hónapban még dolgoznia kellett, az e napokon teljesített túlóráiért pótlék is megilleti.
Az alperes a munkaszerződésben foglaltakra hivatkozással kérte a kereset elutasítását. A munkaviszonyban álló nyugdíjasokat ugyanis úgy bérezik, hogy az általuk teljesített havi óraszámot az órabérükkel megszorozzák.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek túlórapótlék címén 2370 forintot fizessen meg.
Ítéletének indokolása szerint az Mt. 37. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaidő – a heti munkaidő tartamának alapulvételével – több heti, havi vagy évi keretben is meghatározható.
Az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdése szerint túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka. Ha pedig a napi munkaidő nincs előzetesen munkanapokra beosztva, a heti, a havi vagy évi munkaidő kereten felül végzett munka minősül túlmunkának.
E jogszabályok nem tesznek különbséget az aktív és a nyugdíjas dolgozók között. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 74. számú állásfoglalásából is következik, hogy a munkaviszonyban álló nyugdíjas mindazokra a járandóságokra jogosult, amelyek azonos feltételek mellet a nem nyugdíjas dolgozókat megilletik.
Elfogadhatatlan az alperesnek az az álláspontja, hogy a munkaszerződés szerint a felperesnek annyi órát kell kifizetnie alapórabérrel, ahány órát a felperes az adott hónapban dolgozott, függetlenül attól, hogy mennyi a havi munkaidő kerete.
Megállapítható, hogy a felperes 1983. november 16-tól 1984. augusztus 31-ig összesen 549,5 túlórát teljesített. Órabére 1983. november 16-tól 1984. július 1-jéig 17 forint volt, 1984. július 1-jétől pedig 18, 50 forint.
A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 29. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a dolgozót a túlmunka idejére rendes munkabére és ezen felül – a (2) bekezdés szabályai szerint – pótlék illeti meg. Az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára 25%, a további két órájára 50%, az ezt meghaladó időtartamra pedig 100% pótlék jár.
Az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka, ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincs, a heti havi vagy évi munkaidő kereten felül végzett munka minősül túlmunkának. A felperes munkaidő beosztása szerint 12 órát dolgozott, és 24 órát pihent. Túlmunkát azért kellett végeznie, mert a 12 órás szolgálatot sűrűbben kellett teljesítenie, a vállalati kollektív szerződésben előírt havi 191 órát a havi munkaidő teljesítménye meghaladta. A felperes vonatkozásában túlmunkának csak a havi 191 órán túl végzett munka minősül. Azért nem számolható el 25 – 50 és 100%-os pótlékkal, mert a túlmunkát nem ugyanazon a napon teljesítette. Mindezek figyelembevételével a felperest 25% pótlék illeti meg.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan járt el, amikor döntése meghozatala során az Mt. 37. §-ának (2) bekezdéséből, az Mt. V. 43. §-ának (1) bekezdéséből, a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet (R.) 29. §-ának rendelkezéseiből, valamint a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 74. számú állásfoglalásából indult ki. Helytállóan értékelte a munkaszerződés tartalmát, megalapozottan állapította meg, hogy a felperes törvényes havi munkaideje 191 óra volt, és ehhez képest túlmunkának a havi 191 órán túl végzett munka minősül.
Tévedett viszont, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest az 50 – 100% pótlék nem illeti meg, miután a túlmunkáit nem ugyanazon a napon teljesítette.
Az R. 29. §-ának (1) bekezdése szerint a túlmunka idejére a dolgozót rendes munkabére és ezen felül a (2) bekezdés szabályai szerint pótlék illeti meg.
A dolgozót az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára 25%, a további két órájára 50%, az ezt meghaladó időtartamra pedig 100% pótlék illeti meg.
Minthogy az alperes munkaidejét havi keretben, 191 órában állapították meg, a havi keret teljesítése utáni napokon végzett munka a túlmunka.
Az alperesnek tehát a felperes túlóráit az R. 29. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően 25–50%, illetőleg 100% pótlékkal kellett volna elszámolnia. Az iratok között található túlóraívek adatai is azt bizonyítják, hogy az alperes a felperes által teljesített napi túlórák számát oly módon is nyilvántartotta, hogy naponta hány órát kell 25–50, illetőleg 100%-os pótlékkal elszámolni.
A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes által teljesített túlórákért nem egységesen 25%, hanem további 50, illetőleg 100% pótlék megfizetésére kötelezi az alperest. (M. törv. II. 10 077/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás