GK BH 1986/381
GK BH 1986/381
1986.09.01.
A termelési adókedvezmény is a vagyoni hozzájárulás, illetőleg ennek hiányában a közreműködés arányában oszlik meg a gazdasági társaság tagjai között [Ptk. 570. § (4) bek., 22/1978. (IX. 19.) PM sz. rendelet 26. § (6) bek., 39/1979 (XI. 1.) PM sz. r. 29. § (2) bek.].
A felek 1979. január 1-jén építőipari tevékenység folytatására gazdasági társaságot, 1981. január 1-jén pedig fémipari tevékenység folytatására építő és fémipari szolgáltató gazdasági társaságot hoztak létre. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok gesztora az alperes lett. A felek megállapodtak, hogy a gazdasági társaság nyeresége és vesztesége a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában – az adott esetben 50-50%-os mértékben – oszlik meg. Az alperes a gazdasági társaság eredménye után 1981. évben 3 064 000 Ft termelési adókedvezményben részesült, amely összegnek az 50%-át a felperesnek nem fizette meg, hanem a teljes összeget a saját fejlesztési alapja javára számolta el.
A felperes a keresetében 1 532 000 Ft és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az összegszerűen nem vitatott termelési adókedvezmény 50%-át nem köteles a felperesnek megfizetni. Az 1981. évre vonatkozó 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet szerint a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek 70%-os, a gyenge minőségű földdel rendelkező nagyüzemek 30%-os adókedvezményben részesülnek. A 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet 29. §-ának (2) bekezdése azonban csak a kedvezőtlen adottságú nagyüzem telephelyén működő gazdasági társaság vonatkozásában írta elő, hogy a termelési adókedvezményt a gazdasági társaság tagjai között el kell számolni. A gyenge minőségű földdel rendelkező nagyüzem javára biztosított termelési adókedvezmény elszámolására azonban ilyen kötelezettséget nem írt elő.
Az elsőfokú bíróság az alperest 1 532 000 Ft és az ezen összeg után járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek jogviszonyára a Ptk. 568-572. §-ait, az adott per elbírálására az 574. §-ának (4) bekezdését kell alkalmazni. Eszerint pedig a gazdasági társaság nyeresége és vesztesége – ha jogszabály vagy szerződés másként nem rendelkezik – a tagok között a vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg. A 22/1978. (IX. 19.) PM számú rendelet 26. §-ának (6) bekezdése pedig előírja, hogy a gazdasági társaság nyilvántartásával megbízott tag a társaság tevékenységével kapcsolatos valamennyi költséget és bevételt köteles elszámolni. Minthogy az adott esetben a Ptk. rendelkezésétől eltérő jogszabályi vagy szerződési rendelkezés nem volt, az alperes a termelési adókedvezményt köteles elszámolni. Az első fokú ítélet indokolása rámutatott arra is, hogy a 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet 29. §-ának (2) bekezdésére tévesen hivatkozott az alperes, mert a jogszabálynak ez a rendelkezése nem a termelési adókedvezmény elszámolására tartalmaz rendelkezést, hanem azt írja elő, hogy a termelési adókedvezményt a fejlesztési alap javára kell fordítani.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 570. §-ának (4) bekezdését. Az adott esetben éppen a Ptk. 570. §-ának (4) bekezdése adott felhatalmazást, hogy az 1981. évre hatályos 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet a Ptk. 570. §-ának (4) bekezdésétől eltérő rendelkezést tartalmazzon.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a tényállást helyesen állapította meg, és az arra alapított döntését is megfelelően indokolta, a Ptk. 570. §-ának (4) bekezdését, a 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet, a 22/1980. (X. 27.) PM számú rendelettel módosított 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet rendelkezéseit, köztük a 29. §-ának (1) bekezdését helyesen alkalmazta.
Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a Ptk. 570. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a 22/1980. (X. 27.) PM számú rendelettel módosított 39/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet eltérő szabályozást tartalmazott. A módosított PM rendelet ugyanis az 1981. évi termelési adókedvezmény vonatkozásában kizárólag azt írja elő, hogy a termelési adókedvezményt a mezőgazdasági nagyüzem az eredmény javára vagy közvetlenül a fejlesztési alapja növelésére számolhatja el. Ez a rendelkezés pedig nem tér el a Ptk. 570. §-ának (4) bekezdésében foglaltaktól, amely szerint a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulás, ennek hiányában a közreműködés arányában oszlik meg. Meg kell jegyezni azt is, hogy az alperes mint a termelési adókedvezmény alanya a gazdasági társaság eredménye után és annak figyelembevételével részesült termelési adókedvezmény-visszatérítésben tehát a termelési adókedvezmény a gazdasági társaság nyereséges gazdálkodásával áll összefüggésben, a nyereséges gazdálkodást pedig a gazdásági társaságban részt vett tagok, tehát a felperes munkája is elősegítette, így tehát a termelési adókedvezmény címén visszatérített összeg 50%-a a felperest megilleti.
A fentiek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 443/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás