MK BH 1986/385
MK BH 1986/385
1986.09.01.
Ha a dolgozó a munkaviszonyát felmondással megszüntette, a dolgozó ezt követően csak a munkáltató hozzájárulásával vonhatja vissza a felmondását [Mt. 26. § (1) bek.].
A felperes 1984. június 10-től 1985. július 13-ig állt az alperes alkalmazásában, raktáros munkakörben dolgozott.
A felperes a munkaviszonyát 1985. május 24-én felmondta. A felmondást az alperes elfogadta, majd a felmondás visszavonásához az alperes üzemigazgatója az 1985. május 29-én kelt válaszlevelében nem járult hozzá.
Ezt követően a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, ahol azt sérelmezte, hogy a felmondása visszavonását az alperes nem vette tudomásul.
A felmondási idő alatt a felperesnek leltárt kellett elkészítenie, ezért az alperes üzemigazgatója hozzájárult a döntőbizottság előtt ahhoz, hogy a döntőbizottsági eljárás befejezéséig a felperes felmondási ideje meghosszabbodjék, illetve a munkaviszony akkor szűnjék meg.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes kérelmét elutasította, utalva arra, hogy az alperes a felmondás visszavonását nem volt köteles elfogadni, továbbá a felmondási idő meghosszabbodásához való hozzájárulás csupán a munkaviszony megszűnésének időpontját módosította.
E határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet, amelyben a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a munkaviszonyának helyreállítását kérte. Azt nem tette vitássá, hogy a munkaviszonyát felmondta, és ennek visszavonásához az alperes nem járult hozzá.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. Az ítélet indokolása szerint a felmondási idő meghosszabbításával és erre az időre bér fizetésével az alperes üzemigazgatója „olyan nyilatkozatot tett”, amelynek következtében a felperest állományában levőnek kell tekinteni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállásból is kitűnően a felperes a munkaviszonyát felmondta, azt az alperes tudomásul vette, sőt kifejezetten elutasította a felperesnek a felmondás visszavonására irányuló kérelmét.
A per anyagából kitűnően a felperes felmondási idejének meghosszabbodásához azért járult hozzá az alperes üzemigazgatója, hogy a leltár elkészüljön, továbbá a felperes iránti humánus okok miatt a felperes kérése folytán.
Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes felmondással megszüntethette a munkaviszonyát. E felmondás a felperest kötötte azt követően, hogy a munkáltató a felmondást elfogadta. A felperes ettől egyoldalúan nem állhatott el, azt vissza nem vonhatta – a munkáltató pedig kifejezetten nem járult hozzá a felmondás visszavonásához.
E helyzetet nem változtatja meg az, hogy a munkaviszony megszűnésének időpontját a felperes kérelme alapján az alperes a döntőbizottsági eljárás befejezéséig meghosszabbította, és erre az időre a felperes munkabérét is folyósította.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. (M. törv. I. 10 308/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás