MK BH 1986/386
MK BH 1986/386
1986.09.01.
I. A jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemeltetett üzletben foglalkoztatott dolgozók jutalékra nem jogosultak [18/1982. (X. 22.) BkM sz. r. 3., 4. §; 21/1979. (XII. 6.) BkM sz. r. 2. § (1) bek.; 7006/1982. (KÉ. 29.) BkM sz. irányelv].
II. Ha a munkaügyi bíróság azt észleli, hogy a kollektív szerződés valamely rendelkezése törvénysértő, ezt jeleznie kell a munkáltatónak [20/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 7. § (2) bek.].
A felperesek az alperes egyik jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemelő önkiszolgáló éttermének dolgozói.
Az 1985. május 3-án benyújtott kérelmükben az 1984. évre járó, az alapbér 10%-át kitevő prémium kifizetését kérték arra hivatkozással, hogy annak feltételeit teljesítették.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesek kérelmét. Határozatát azzal indokolta, hogy a bázishoz viszonyítva eredményromlás mutatkozott, aminek oka a szabályozók változása és az egyéb felmerült költségek voltak, ezt nem az egységvezető rossz munkája idézte elő. A kitűzött prémiumfeladatot befolyásoló tényezőket a vállalat nem mérlegelte, ezt azonban a döntőbizottság – hatásköre hiányában – nem pótolhatja. A dolgozók a kitűzött prémiumfeladatokat nem teljesítették, ezért nem fizethető részükre prémium.
A felperesek a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelükben kérték a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását.
Követelésük az 1984. évre járó prémium (jutalékkiegészítés) volt. Előadták, hogy a jutalékkiegészítés csak leltárhiány esetén vonható meg. Sérelmezték továbbá, hogy a kollektív szerződés ez irányú előírásai nem egyértelműek.
A munkaügyi bíróság a jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 4452 forintot, a II. rendű felperesnek 3360 forintot, a III. rendű felperesnek 3360 forintot és a IV. rendű felperesnek 2914 forintot.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesek jövedelemérdekeltségű üzletben dolgoznak. A kollektív szerződés rendelkezése értelmében a dolgozók az éves alapbérük 10% jutalékként a feltételek teljesítése alapján kapják. Ez a feltétel a gazdálkodás hatékonyságának növelése (a bázishoz és a tervhez viszonyítva). E rendelkezés lényegében céljutalékot tartalmaz, amely a kitűzött feladat teljesítése esetén jár. Feltételként csak a dolgozók munkavégzésével kapcsolatos tényező írható elő.
A munkaügyi bíróság igazságügyi közgazdasági szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy a felperesek a célfeladatot teljesítették-e.
A szakértői vélemény szerint a kollektív szerződésben megfogalmazottak közgazdasági tartalmának az felel meg, ha értékelésre kerül a forgalom szerkezete és a költségek alakulása, vagyis milyen a forgalom nyereségtermelő képessége, végső soron az egység nettó árbevétele. A szakvélemény értelmében a gazdálkodás hatékonysága már a bázishoz viszonyítva is megvalósult. A felek a szakvéleményben foglaltakat nem vitatták, azt a bíróság is aggályatlanul elfogadta, és megállapította, hogy a felperesek a kollektív szerződés szerint teljesítették a jutalékfeladatot, de a szennyvízbírsággal kapcsolatos indokolatlan költségemelkedés miatt 30%-kal csökkenteni kellett a jutalék összegét.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek a kereseti kérelmükben arra hivatkozással kérték az 1984. évre járó, alapbérük 10%-át kitevő prémium kifizetését, hogy a jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemelő üzletben teljesítették a prémiumkifizetési feltételeket.
Az egyes kereskedelmi egységek jövedelemérdekeltségű üzemeltetéséről szóló 57/1982. (X. 22.) MT számú rendelet végrehajtásáról szóló 18/1982. (X. 22.) BkM számú rendelet 3. §-a szerint a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókkal a gazdálkodó szervezet legfeljebb 5 évre írásban megállapodást köt. A megállapodás a munkaszerződés részét képezi.
Az R. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a jövedelemérdekeltségű dolgozók alapbérben és az üzlet eredményes működésétől függően prémiumban, továbbá az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén annak meghatározott hányadában részesülnek. A dolgozót jutalék nem illeti meg.
Az R. 4. §-a (2) bekezdésének előírásai szerint a gazdálkodó szervezet az üzlet részére eredménykövetelményt határoz meg. Ennek tartalmát és számítási módját a megállapodásban rögzíti.
Az eredménykövetelmény teljesítésekor a dolgozók részére a megállapodásban meghatározott összegű prémiumot kell kifizetni. A prémium bérjellegű juttatás. Ha az eredménykövetelményt az üzlet nem teljesíti, a prémium arányosan vagy a megállapodásban meghatározott mértékben csökken [R. 4. § (3) bek.].
A munkaügyi bíróság a per érdemi elbírálása során nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperesek jövedelemérdekeltségű üzletben dolgoznak, ezért követelésük csak prémium kifizetésére irányulhat. Nem szerezte be a peres felek között létrejött megállapodást az üzlet jövedelemérdekeltségű rendszerbe való átadás-átvételéről. A megállapodás tartalmának ismerete nélkül a perben nem lehet érdemi döntést hozni.
Mellőzhetetlen a megállapodásnak a perben kirendelt szakértő rendelkezésére bocsátása. A szakértő csak a megállapodás ismeretében képes értékelni, hogy a felperesnek az előírt nyereségtervet, eredménykövetelményt teljesítették-e. Minthogy ennek a lényeges kérdésnek a vizsgálata a munkaügyi perben elmaradt, az ítélet megalapozatlan.
A megállapodás tartalmának értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül a 7006/1982. (KÉ 29.) BkM számú irányelv előírása sem. Eszerint a megállapodásnak ki kell terjednie a prémium mértékének és kifizetésének feltételeire, az üzleti eredmény tartalmára, számításának módjára és az eredménykövetelmény mértékére.
A munkaügyi bíróság ítélete egyúttal törvénysértő is, mert döntését a kollektív szerződésnek a jogszabállyal ellentétes előírására alapította. A kollektív szerződés ugyanis az egységet is mint olyant sorolta fel, amelynek vezetői meghatározott feltételek teljesítése esetén jutalékban részesíthetők.
A kollektív szerződésnek ez a rendelkezésre az R. 4. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel érvénytelen. A jutalékrendszerről szóló 21/1979. (XII. 6.) BkM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése ugyancsak kizárja a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókat a jutalékból. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a kollektív szerződés törvénysértő rendelkezését – figyelemmel a 6/1985. (IV. 13.) ME számú rendelettel módosított 20/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdésére, jelzi a munkáltatónak. (M. törv. II. 10 305/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás