MK BH 1986/389
MK BH 1986/389
1986.09.01.
A munkáltató köteles a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozójának kifizetett társadalombiztosítási ellátásokat megtéríteni, ha a dolgozó megbetegedése annak a következménye, hogy a munkakörére irányadó egészségvédő óvó rendszabályokat nem tartotta meg, [1975. évi II. tv. 108 §; 12/1972. (VIII. 11.) EüM sz. r. mell., 4/1981. (III. 31.) EüM sz. r., 10/1972. (MéM É. 9.) MÉM sz. ut.-sal kiadott Erdészeti balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabály 6.0105 pont, 6.01051 pont, 23/1975. (XI. 6.) MÉM sz. r.-tel kiadott Erdészeti balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály 6.0105 pont, 6.01051 pont].
K. Gy. 1975 óta dolgozott a felperes erdőgazdaságában motorfűrész-kezelő munkakörben. Évente részt vett a munkaköri alkalmasságának elbírálására irányuló orvosi vizsgálaton. Az 1981. november 4-én tartott vizsgálat megállapításai alapján a munkáltatója ettől kezdve csak fél munkaidőben foglalkoztatta motorfűrész kezelésével, majd miután az Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézetben végzett vizsgálatok alapján megállapították az e munkakörre való alkalmatlanságát, 1982. március havában fogatos munkakörbe helyezték át.
Az alperes társadalombiztosítási szerv munkaköri eredetű vibrációs ártalom miatt K. Gy. részére baleseti járadékot állapított meg, majd az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján kibocsátott fizetési meghagyással a felperest kötelezte a járadék nyolc évre számított átalányösszegének, 109 728 forintnak a megtérítésére.
A fizetési meghagyás ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében a felperes munkáltató keresettel fordult a bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy K. Gy.-t a vállalati munkavédelmi szabályoknak megfelelően foglalkoztatta, így a felelősség nem terheli.
A munkaügyi bíróság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint a 6/1981. (VII. 23.) EüM-MüM számú együttes rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében K. Gy.-t – mivel az egészségét fokozottan veszélyeztető munkakörben dolgozott – a napi 8 órás munkaidőn belül 6 óránál hosszabb időn át nem lehetett foglalkoztatni ebben a munkakörben. E rendelet hatálybalépése előtt azonban nem volt olyan jogszabály, amely a motorfűrész-kezelést az egészséget fokozottan veszélyeztető munkakörnek minősítette volna. Megállapította, hogy a megbetegedett dolgozó munkaköréhez nemcsak a motorfűrész kezelése tartozott, más hagyományos kéziszerszámokkal végzett munkái is voltak. A 6/1981. (VII. 23.) EüM–MüM számú együttes rendelet hatálybalépése előtt nem róható fel a felperesnek, ha a sérült a motorfűrész kezelését naponta több részletben, de 6 órát meghaladó időben végezte. Utalt arra is, hogy a felperes bélelt védőkesztyűt is biztosított a dolgozójának, amelyet az rendszeresen használt. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes mindent megtett a vibrációs ártalom kialakulásának megelőzése érdekében. Ezen álláspontja folytán adott helyt a felperes keresetének.
A másodfokú bíróság az ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletének indokai szerint az OMÜI csak 1981. november havában javasolta a megbetegedett dolgozó motorfűrész kezelésével fél munkaidőben való foglalkoztatását.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per irataiból megállapíthatóan K. Gy. heti 42 órás munkaidőben dolgozott. A teljes munkaidőnek egy részében motorfűrész-kezelést végzett, de előfordult, hogy más feladatokat – pl. tűzifa-összerakást – is ellátott. Ennek a motorfűrész-kezeléshez viszonyított aránya, illetve a motorfűrész-kezelés időtartama az ez idő szerint rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg. A napi munkavégzést kétszer félórás étkezési szünet szakította meg.
Téves a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása, hogy a 6/1981. (VII. 23.) EüM–MüM számú együttes rendelet hatálybalépése előtt nem volt olyan jogszabály, amely a motorfűrész-kezelést az egészséget fokozottan veszélyeztető munkakörnek minősítette volna. A 4/1981. (III. 31.) EüM számú rendelet hatálybalépéséig hatályban volt 12/1971. (VII. 11.) EüM számú rendelet melléklete fokozott egészségi ártalom veszélyével járó munkakörnek minősítette a vibrációs ártalomnak kitett munkaköröket, és ezek körében a Contra-Stihl motorfűrész-kezelő munkakört. Ilyen fűrészgépen dolgozott K. Gy. is.
A 10/1970. (MÉM É. 9.) MÉM számú utasítással kiadott Erdészeti balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabály 6.0105 pontja szerint olyan motorfűrészeknél, amelyek rezgésártalmat okoznak, a motorfűrész-kezelőket váltani kell. A váltást úgy kell megszervezni, hogy ugyanaz a személy a motorfűrészt egyfolytában egy óránál tovább ne kezelje. A 6.01051 pont szerint pedig a fűrészelésben töltött időt legalább kétszer olyan hosszú ideig tartó más tevékenységnek kell követnie.
A 10/1970. (MÉM É. 9.) MÉM számú utasítással kiadott Erdészeti balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabály 1976. június 30-ig volt hatályban. Ez időpontig K. Gy. foglalkozása tekintetében ennek az óvórendszabálynak a rendelkezései voltak az irányadók.
A 23/1975. (XI. 6.) MÉM számú rendelet mellékleteként kiadott újabb Erdészeti balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabály 1976. július 1-jén felváltotta a megelőző óvórendszabályt. Az újabb óvórendszabály 6.0105 pontja lényegében azonos rendelkezést tartalmaz az előző óvórendszabály azonos megjelölésű pontjával. Az újabb óvórendszabály 6.01051 pontjában az előző jogszabály azonos pontjához képest az a változás, hogy 1977. január 1-je után a fűrészelésben töltött időt nem kétszer, hanem háromszor olyan hosszú ideig tartó más tevékenységnek kellett követnie.
Az 1975. évi II. törvény 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabálynak nem tett eleget. A felhívott törvényi rendelkezés az irányadó abban az esetben is, ha a munkáltató óvó rendszabály-szegésének foglalkozási betegségben történt megbetegedés a következménye.
Az óvó rendszabály előírásait minden munkáltató köteles volt megtartani. A per eddigi adatai alapján minden kétséget kizáró módon nem állapítható meg, hogy a felperes K. Gy. foglalkoztatása során ezeket az óvó rendszabályi előírásokat megtartotta-e vagy nem.
Az utóbbiakból következik, hogy mindkét fokú bíróság tévedett – s ezáltal törvényt sértett –, amikor az említett óvó rendszabályokat nem vette figyelembe, és ezek, valamint az adott tényállás értékelése nélkül hozott a felperes keresetének helyt adó érdemi döntést.
Mivel a perben eljárt bíróságok az elfoglalt téves jogi álláspontjuknál fogva a tényállást megfelelően nem tisztázták, s a per eddigi adatai alapján nem állapítható meg, hogy a felperes az említett óvó rendszabályi előírásokat megtartotta-e vagy sem – következésül, hogy megtérítési kötelezettség terheli-e vagy nem – a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 19 280/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás