BK BH 1986/402
BK BH 1986/402
1986.10.01.
Nem minősül dolog elleni erőszakkal elkövetettnek a fa kivágásával, illetve a fa gallyainak letörésével elkövetett lopás [Btk. 316. § (2) bek. d) pont].
A katonai bíróság az I. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt 10 hónapi – végrehajtás tekintetében 3 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtás esetén börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, továbbá katonai mellékbüntetésre, valamint 8000 forint pénzmellékbüntetésre; a polgári egyén II. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette és társtettesként, kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt, halmazati büntetésül 8 hónapi – végrehajtás tekintetében 3 évi próbaidőre felfüggesztett, végrehajtás esetén börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, valamint 8000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A tényállás lényege a következő.
A vádlottak 1985. év őszén megállapodtak abban, hogy a határőrőrs zárt területéről – ahol az I. r. vádlott szolgált – fenyőágat termelnek ki, ha ennek megvásárlására hajlandó koszorúkötő kisiparost találnak. Ezután a zárt területen levő, de a termelőszövetkezet tulajdonát képező erdőből 3,2 q fenyőágat levágtak, azt az I. r. vádlott intézkedésére az őrs tehergépkocsijával a kisiparoshoz szállították, és az ezért kapott 1100 forintot egymás között megosztották. A fenyőágak értéke 2207 forint volt.
Néhány nap múlva a vádlottak ugyanonnan 29,6 q fenyőgallyat termeltek ki, amelyet az I. r. vádlott által az italboltban szórakozás közben megismert másik kisiparosnak adtak el, aki a 20 412 forint értékű gallyat tehergépkocsijával elszállította. Ezért az I. r. vádlottnak 14 200 forintot fizetett, amelyet a vádlottak egymás között megfeleztek.
Végül a vádlottak 11,5 q fenyőgallyat vágtak le közösen, és azt az előbbi módon 5000 forintért értékesítették. Ennek az értéke 7931 forint volt.
A vádlottak ily módon összesen 44,3 q fenyőágat tulajdonítottak el 30 550 forint értékben. A kárt teljes egészében megtérítették.
Ezenfelül a II. r. vádlott az állami erdőgazdaság területéről egy 2400 forint értékű kőrisfát vágott ki, és azt eltulajdonította.
Az ügyész által mindkét vádlott tekintetében bejelentett fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság tévedett, mert nem állapította meg, hogy a vádlottak a lopást dolog elleni erőszakkal követték el. Ennek értelmében a fenyőágak rendeltetésellenes és szakszerűtlen lemetszésével és a II. r. vádlott a kőrisfa ugyanilyen módon történt kivágásával károsodást, rongálást idéztek elő, tehát állagkárosodás is történt. Így – figyelemmel arra is, hogy a fenyőfákat nem ilyen célra telepítettek – a dolog elleni erőszakkal elkövetés megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a dolog elleni erőszakkal történt elkövetés megállapítására nem látott alapot.
A Btk. alkalmazásában a dolog elleni erőszakkal elkövetés akkor állapítható meg, ha az elkövető a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal hatol be, vagy a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörése történik. A jelen esetben ez utóbbi körülmény vizsgálata szükséges annak eldöntéséhez, hogy megállapítható-e a dolog elleni erőszakkal elkövetés.
Az ügyészi álláspont helyesen mutatott rá, hogy a bírói gyakorlat a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörését nem szűkíti le kizárólag a zár feltörésével elkövetett lopásokra. Minden esetben megállapítható ugyanis a dolog elleni erőszak, ha a megőrzésre szolgáló bármilyen zárat, készüléket feltörnek, megrongálnak vagy valami módon az őrzésre alkalmatlanná tesznek, így pl. nemcsak az ajtó feltörése, hanem annak kibillentése is alkalmas lehet a súlyosabb minősítés megállapítására (BH1982. évi 10. szám 412. sz. jogeset). Általában az állagkárosodás létrejötte vagy az őrzésre szolgáló funkció megszűnése esetén kerülhet sor e minősítő körülmény megállapítására (BH 1981. évi 4. szám 315. sz. jogeset). A dolog elleni erőszakkal elkövetés további feltétele azonban, hogy az elvétel rendellenesen történjék, vagyis az elkövető a dologra állagkárosodással is járó fizikai ráhatást gyakoroljon (BH 1980/3. szám 47 sz. jogeset). Nem rendeltetésellenes ebből következően a kipányvázott állat pányvaláncának a szétkapcsolása (BH 1980. évi 4. szám, 123. sz. jogeset).
Hasonlóan nem rendeltetésellenes a birtokba vétel, ha az alkatrész vagy tartozék állagkárosodása nélkül az eredeti rendeltetésnek megfelelően a szokásos módon történik, pl. a gépkocsi hátsó hídjának az azt rögzítő csapszegek kiütésével történt ellopása nem minősül dolog elleni erőszakkal elkövetettként (Legf. Bír. B. törv. II. 556/1980). Hasonló az eset a fű lekaszálása esetén is, amely ugyancsak nem minősül dolog elleni erőszaknak (BJD 9202. sz.).
Ezekből következik, hogy a fa ágainak levágásával vagy a fa kivágása útján elkövetett lopás esetén nincs helye a dolog elleni erőszak megállapításának. Ilyen esetben a levágás, letörés, fűrészelés avagy a kivágás az elvétel természetes módja. A növényzet részeinek elválasztására avagy az élőfa birtokba vételére más lehetőség ugyanis nincsen, az rendszerint csak így történhet. Enélkül a fának, faágnak jogszerű elvétele sem lehetséges. Mivel tehát ez a megszerzés természetes módja, az ilyen elválasztást nem lehet dolog elleni erőszaknak tekinteni.
Az erdei termékek, így a fa kivágásához hasonlatos a vad, illetve a vadszaporulat lelövéssel történő megszerzése is. A bírói gyakorlat az orvvadászattal megvalósított lopást sem minősíti dolog elleni erőszakkal elkövetettnek, holott a vad megszerzése ily módon szintén erőszakkal valósul meg.
Nem alapozza meg ez esetekben a súlyosabb minősítést az ügyészi álláspontban hivatkozott BK 87. sz. állásfoglalásban kifejtett az a körülmény sem, amely szerint a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopással – az azzal megvalósított rongálás – rendszerint nem képez halmazatot.
Az erre utalás ugyanis nem teljes, mert az állásfoglalás azt tartalmazza, hogy a rongálás a törvényi egység folytán a lopással bűnhalmazatban általában nem állapítható meg, csak akkor, ha a rongálásnak valamennyi tárgyi és alanyi ismérve a lopástól elkülönülten megvalósult. Az állásfoglalás viszont tartalmazza azt is, hogy a lopás és a rongálás bűncselekményét bűnhalmazatban kell megállapítani, ha a lopás végett megvalósított rongálással olyan kárt okoznak, amely az ellopott dolog értékéhez képest rendkívüli aránytalanságot mutat.
A lopás és a rongálás halmazatának megállapítása tehát nem kizárt, így az említett hivatkozás nem alapozhatja meg a dolog elleni erőszakkal elkövetés megállapítását.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel a dolog elleni erőszakkal elkövetést nem állapította meg, hanem a katonai bíróság minősítését változatlanul hagyta. (Legf. Bír. Katf. III. 93/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás