BK BH 1986/404
BH 1986/404
1986.10.01.
Lopott dolog elidegenítésében való közreműködéssel megvalósított orgazdaságnak tévesen üzérkedéssel bűnhalmazatban megállapítása [Btk. 326. § (1) bek., 299. § (1) bek. a) pont I. ford., 12. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a IV. r., a IX. r. és a XI. r. vádlottak bűnösségét folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettében, valamint üzérkedés bűntettében állapította meg, és ezért őket szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott a gyárban raktári segédmunkás volt, és a munkaköréből adódó lehetőség kihasználásával több mint 1 millió forint értékű színes tv-készülékeket, Hi-Fi tornyokat, magnetofonokat és egyéb műszaki cikkeket tulajdonított el a készáruraktárból, amelyeket a IV. r., a IX. r. és a XI. r. vádlottaknak – jóval azok értékén alul – eladta, az említett vádlottak pedig azok továbbadásában közreműködve jelentős haszonra tettek szert. E vádlottak tudták, hogy a műszaki cikkek lopásból származnak.
Az elsőfokú bíróság az orgazdaság bűncselekmény túlmenően a Btk. 299. §-a (1) bekezdése a) pontjának I. fordulatába ütköző és a (2) bekezdésének a), b) és c) pontjai szerint minősülő üzérkedés bűntettét is megállapította a IV. r., a IX. r., a XI. r. vádlottak terhére; álláspontja szerint ezek a vádlottak nem csupán maguk részére szerezték meg a lopásból származó műszaki cikkeket, hanem a megszerzés időpontjában továbbeladási célzat is fennállott, s így a megfelelő jogosítvány hiányában való kereskedés is megállapítható a terhükre.
A Legfelsőbb Bíróság – egyetértve a legfőbb ügyészi állásponttal – az említett vádlottak terhére az üzérkedés bűncselekményének megállapítására nem látott alapot.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet azzal az érveléssel, amely szerint az említett két bűncselekménynek bűnhalmazatban való megállapítása eleve kizárt volna abból az okból, hogy a tolvaj, illetőleg az orgazda nem szerez tulajdont a vagyon elleni bűncselekményből származó dolgon. Elvileg nem lehet kizártnak tekinteni az említett bűncselekmények bűnhalmazatban való megállapítását, ha egymástól elkülönülő elkövetési magatartással valósulnak meg. Az a körülmény pedig, hogy az elkövetési tárgy nem az üzér tulajdona, nem zárja ki az említett gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény megállapítását, sőt az áru közvetítésével kapcsolatos üzérkedési cselekményeknél az az általános, hogy az elkövetési tárgy nem áll az üzér tulajdonában.
Az elkövetés adott módozata mellett azonban a Legfelsőbb Bíróság azért nem látott alapot az üzérkedés megállapítására, mert úgy találta, hogy az ugyanazon magatartással megvalósult két bűncselekmény esetében az eszmei halmazat nem valóságos, hanem látszólagos, ezért a két bűncselekménynek bűnhalmazatban való megállapítása az ugyanazon elkövetési magatartásnak kétszeres büntetőjogi értékelését jelentené.
Az orgazdaság törvényi tényállási eleme, hogy az elkövetési magatartást a vagyoni haszonszerzés motiválja. A Btk. 299. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott üzérkedés törvényi tényállásában a haszonszerzési célzat nem szerepel ugyan, de az ítélkezési gyakorlat – a tapasztalati tények tükrében – az üzérkedés feltételeként tekinti a vagyoni haszonszerzésre irányuló célzat fennállását. Nemcsak a két bűncselekmény alanyi oldalán szereplő körülmények azonosak azonban, hanem a véghezvitel konkrét körülményei között az elkövetési magatartás is ugyanaz. Az orgazdaság nemcsak a törvényben felsorolt vagyon elleni bűncselekményekből származó dolog megszerzését vagy elrejtését, hanem az elidegenítésben való közreműködést is elkövetési magatartásként tekinti, s az elsőfokú bíróság ítéletében üzérkedésben bűnösnek kimondott vádlottak is ezáltal valósították meg az orgazdaság bűncselekményét. Az elkövetés adott viszonyai között az orgazdasághoz kapcsolódó haszon forrása az volt, hogy a dolog elvételét megvalósító tolvaj – az értékesítés nehézségeire tekintettel – igen alacsony áron adta el társainak a bűncselekményből származó műszaki cikkeket, melyeket az orgazdák még a saját vagyoni hasznuk biztosítása mellett is olcsóbban adták tovább, mint amennyi azok valóságos értéke volt. Ezért az adott esetben az orgazdasággal bűnhalmazatban üzérkedés bűntettében is bűnösnek kimondott vádlottak által elkövetett cselekmény a vagyoni érdekeket, nem pedig a gazdálkodás rendjéhez fűződő érdekeket sértette, illetőleg veszélyeztette.
Az azonos magatartás kétszeres büntetőjogi értékelését mutatja az a körülmény is, hogy az elsőfokú bíróság – az ítélkezési gyakorlatnak egyébként megfelelően – a lopás és az orgazdaság elkövetőjének egyetemleges kártérítési felelősségét állapította meg, ugyanakkor azonban a kártérítésen felül az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést is kimondott, amely ténylegesen kétszeres hátrány alkalmazását eredményezte.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a IV. r., a IX. r. és a XI. r. vádlottakat nem mentette fel az üzérkedés bűncselekménye miatt emelt vád alól, minthogy ugyanerre a magatartásra vonatkozóan az orgazdaság megállapítását törvényesnek tekintette. Ugyanarra a tényre vonatkozóan bűnösség megállapítása, s egyszersmind felmentő ítéleti rendelkezés meghozatala kizárt, ezért a Legfelsőbb Bíróság csupán mellőzte az üzérkedés bűntettének megállapítását és ezzel kapcsolatban a halmazati büntetés kiszabására (Btk. 85. §) utalást, továbbá az említett vádlottakkal szemben megállapított elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést kimondó rendelkezést. [Ez utóbbinak a „mellőzése” nem a Btk. 314. §-ának (5) bekezdésén alapszik]. (Legf. Bír. Bf. III. 983/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás