BK BH 1986/405
BK BH 1986/405
1986.10.01.
A „közvádas” és „magánvádas” büntetőügy egy eljárásban történő elbírálásának feltétele [Be. 32. §, 314. § (3) bek., BK 17. sz.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint 1984. május 13. napján szóváltás keletkezett az I. r. és a II. r. vádlott között, amelynek a II. r. vádlott volt a kezdeményezője. A szóváltás dulakodássá fajult, a vádlottakat a jelen levő személyek sem tudták szétválasztani. A II. r. vádlott eközben két alkalommal mellkas tájékán megütötte az I. r. vádlottat, mire ő nagy erővel pofonütötte a II. r. vádlottat, aki ennek következtében hanyatt esett, és ekkor az I. r. vádlott a II. r. vádlott arcába rúgott. A kölcsönös bántalmazás következtében az I. r. vádlott 7 nap alatt gyógyuló mellkas- és hasfali zúzódásokat, míg a II. r. vádlott 8 napon belül gyógyuló, zúzódásos, hámhorzsolásos és roncsolt sebzéssel járó sérüléseket, továbbá ténylegesen két hét alatt gyógyuló, eszméletvesztéssel járó agyrázódást szenvedett.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt, a II. r. vádlottat pedig könnyű testi sértés vétsége miatt ítélte el.
A megyei főügyészség indítványt tett az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére eljárási szabálysértés miatt, a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján, mert álláspontja szerint egyrészt a bíróság eljárási szabálysértést követett el azáltal, hogy az ügyeket nem különítette el annak ellenére, hogy az ügyész a vád képviseletét nem vette át, s így a bíróság a közvádra üldözendő bűncselekmény miatti eljárásban bírálta el a II. r. vádlottnak az I. r. vádlottal szemben magánvádra üldözendő cselekményét is, viszonvád alapján; másrészt rámutatott, hogy a Be. 314. §-ának (3) bekezdése alapján viszonvád emelésének csak magánvádas eljárásban van helye (BJD 7081. szám). Indítványozta, hogy hatályon kívül helyezés után a megyei bíróság utasítsa az elsőfokú bíróságot, hogy a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 32. §-ának (3) bekezdésben foglaltak szerint az ügyet elkülönítve tárgyalja le.
A fenti tényállást a megyei bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az iratok alapján az alábbiakkal egészítette ki:
A II. r. vádlott – nem tudva még arról, hogy sérüléseinek gyógytartama 8 napon túli lesz – 1984. május 21. napján feljelentést tett az I. r. vádlott ellen a városi rendőrkapitányságon. A rendőrkapitányság a feljelentést a városi bírósághoz tette át, ahol is 1984. június 20. napjára személyes meghallgatásra tűztek ki határnapot. A személyes meghallgatáson – ekkor még a II. r. vádlott sérüléseiről készült látlelet nem állt rendelkezésre, és az ügyet ezért könnyű testi sértés vétségeként tárgyalta a bíróság – az I. r. vádlott viszonvádat emelt a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt, amely viszonvádat az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyvben rögzített.
1984. június 21. napján érkezett meg a városi bírósághoz a II. r. vádlott sérüléseit tartalmazó látlelet, s miután a városi bíróság észlelte, hogy a nevezett sérülései 8 napon túliak, 1984. július 30. napján az ügy iratait áttette a nyomozó hatósághoz közvádra üldözendő bűncselekmény – súlyos testi sértés bűntette – gyanúja miatt.
A városi rendőrkapitányság ezt követően, 1984. augusztus 14. napján rendelte el a nyomozást súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt, és az ügyész az I. r. vádlott ellen az említett bűncselekmény miatt vádat emelt, de a II. r. vádlott ellen a vád képviseletét az I. r. vádlott viszonvádlótól nem vette át.
Az eljárási szabálysértéseket sérelmező főügyészségi álláspont téves. A kiegészített tényállás szerint az I. r. vádlott a viszonvádat nem a Be. 314. §-a (3) bekezdésének sérelmével terjesztette elő. Az adott esetben téves a BJD-ben 7081. szám alatt közzétett eseti döntésére való hivatkozás is. Az I. r. vádlott az eljárásnak abban a szakaszában terjesztett elő viszonvádat, amikor az még nem közvádas bűncselekmény miatti ügyészi vád alapján fojt, hanem a II. r. vádlott által előterjesztett magánindítvány alapján, s így semmilyen törvényi akadálya sem volt annak, hogy az I. r. vádlott ebben az eljárásban joghatályosan viszonvádat emeljen.
Nem sértett törvényt az elsőfokú bíróság azzal sem, hogy az I. r. vádlottal szemben emelt közvád alapján folyó eljárásban a II. r. vádlottal szemben lefolytatta az eljárást a könnyű testi sértés vétsége miatt. Az adott esetben ugyanis nem ugyanazon személy ellen járt el egyidejűleg közvád és – ügyész által át nem vett – magánvád alapján az elsőfokú bíróság, amikor is a Be. 32. §-ának (3) bekezdésében foglalt elkülönítés (figyelemmel a BK 17. sz. állásfoglalásra is) kötelező, hanem a kölcsönös tettlegesség egyik résztvevője ellen folyt közvádra, míg másik résztvevője ellen magánvádra az eljárás. Ilyen esetben nincs akadálya az együttes elbírálásnak, sőt a helyes tényállás megállapítása érdekében az együttes elbírálás kívánatos (BJD 3324., 7626. szám).
A kifejtettekre tekintettel a megyei főügyészség indítványát a megyei bíróság nem tette magáévá. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bf. 1032/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás