PK BH 1986/412
PK BH 1986/412
1986.10.01.
A vállalatnál való hasznosításnak kell tekinteni az újítás tárgyát tevő megoldás-felhasználást abban az esetben is, ha a megvalósítás műszaki-gazdasági folyamatában vállalati gazdasági munkaközösség is részt vesz és akkor is, ha az újító közösség tagjai és a vállalati gazdasági munkaközösség tagjai közül egyesek azonos személyek [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 2. § (1) és (4) bek.].?
Az alperes a farostlemez gyártásához úgynevezett nyomólemezeket (polírlapokat) használ. Ezek a nyomólemezek magas hő és magas nyomás hatásának vannak kitéve, ezért megsérülnek és kifogástalan végtermék előállítására alkalmatlanná válnak. Az alperes a meghibásodott polírlapokat vagy kivonta a termelésből vagy a minőség rovására tovább használta. A polírlapok kijavításának, felújításának igénye már korábban is felmerült. Erre 1975. évben újítást is nyújtottak be. A megoldás azonban a hibák egy szűkebb körének a kijavítására vonatkozott, a polírlapok teljes felújítása nem oldódott meg.
A minőségi követelmények szigorodása miatt – különösen az exportnál – egyre kevesebb lehetőség volt a kisebb mértékben hibás polírlapok felhasználására. A nyugati importból történt beszerzési lehetőségek ugyancsak korlátozottak. A felperesek – az alperes munkavállalói – az alperes üzemi lehetőségei, eszközei igénybevételével megoldást dolgoztak ki és kísérleteztek ki a polírlapok felújítására.
Az alperes ennek ismeretében a társasági szerződéssel megalakult vállalati gazdasági munkaközösséggel (VGMK) kötött együttműködési és vállalkozási szerződést.* A VGMK a polírlap-felújítási munkák elvégzésére vállalt kötelezettséget a vállalat által rendelkezésre bocsátott anyagokkal, eszközökkel, darabdíj formájában kikötött ellenszolgáltatásért (1983. II. 1.). E VGMK tagjai közé tartozott az újítók közül az I. és II. r. felperes.
Az alperes az ily módon felújított polírlapokat a termelésében felhasználta.
Az 1983. május 23-án benyújtott újítási javaslatukban a felperesek a megvalósításhoz szükséges mértékben ismertették az általuk kidolgozott megoldást, amely egyébként nem tartozott munkaköri kötelezettségeik közé. A megoldás viszonylag új, hasznosítása a vállalat részére – az eddigi peradatok szerint még pontosan ki nem mutatott mértékben – hasznos eredménnyel jár.
Az alperes az újítási javaslatot elutasította.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérve, hogy javaslatuk újítás, az alperest 1 300 000 Ft újítási díj megfizetésére kérték kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a megoldás viszonylagos újdonságát és azt, hogy hasznosította. Álláspontja szerint a megoldás hasznosítója a vállalaton kívül álló gazdálkodó egység, a VGMK, amely a megoldást a saját tevékenysége körében alkalmazta, és ezért megfelelő ellenértékben is részesült. A perben fellépő ügyész az alperesnek ez utóbbi álláspontjával egyetértve ugyancsak a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében hozott döntést, és közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperesek javaslata újítás, amit az alperes hasznosít.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a VGMK megalakítása akkor is arra tekintettel történt, amikor az újítók a felújítás technológiáját már kidolgozták, és a megoldás birtokában voltak. A VGMK által végzett tevékenység díjazásának a mértékét „az alperes diktálta”, és a darabdíj csupán a munkadíjat foglalta magában. A megoldás felhasználásának gazdasági eredménye nem a VGMK-nál, hanem az alperesnél jelentkezik. A díj összegszerűségének meghatározása további bizonyítást tesz szükségessé, ezért csak a jogalap tekintetében hozott döntést.
Az ítélet ellen az alperes és az ügyész fellebbezett.
A felperesek az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a helybenhagyását kérték.
A perorvoslatok nem helytállóak.
Az első fokú eljárásban felderített és megvizsgált adatok alapján tényként állapítható meg, hogy az alperes a munkavállalói által elvégzett, de a vállalat erőforrásaival támogatott és lehetővé tett fejlesztő tevékenység eredményeként létrejött megoldást kívánta felhasználni a polírlapok felújítására. E polírlapok kezelése, karbantartása, ezen belül a felújítás is, a vállalat termelési, gazdálkodási tevékenységi körébe tartozott. Mivel a felújítás elvégzéséhez a vállalat anyagi és szellemi eszközeit nem használták fel, az ezek közé tartozó szellemi alkotások megvalósulása a vállalatnál való hasznosításnak tekintendő. Ezen nem változtat az, hogy az elbírált esetben a megvalósítás műszaki-gazdasági folyamatában a vállalati gazdasági munkaközösség is részt vett, és az sem, hogy az újítói közösség tagjai és a vállalati gazdasági munkaközösség tagjai közül egyesek azonos személyek.
Az alperes vállalatnak a vállalati gazdasági munkaközösséggel létrejött szerződése nem tartalmaz kikötést arra, hogy a vállalt kötelezettség teljesítéséhez a vállalat által szolgáltatandó eszközökön túl az addig megoldatlan műszaki feltételeket (technológiát stb.) a vállalati gazdasági munkaközösségnek (tagjainak) kell kidolgozniuk és a megoldást szolgáltatniuk. Ebből is az következik – miként arra az első fokú ítélet indokolása helyesen rámutat –, hogy a vállalkozók az alperes birtokában volt és az alperes által a rendelkezésükre bocsátott szellemi alkotást, az újítást valósították meg.
A viszonylagos újdonság kérdésében helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a szakértő által feltárt és megvizsgált bizonyítékokat. A másodfokú eljárás során becsatolt munkaköri leírásokra és az alperes tárgyalási nyilatkozatára figyelemmel megállapítható, hogy nem tartozott a megoldás kidolgozása az előterjesztő felperesek munkaköri kötelességei közé. Ugyancsak a rendelkezésre álló szakvélemény alapján állapítható meg, hogy a megoldás – hasznosítása esetén – a vállalat részére hasznos eredménnyel jár, egyebek között azért is, mert a polírlapok importból való beszerzésének szükségességét csökkenti.
A benyújtott javaslatnak az újításként való elismeréséhez szükséges – a perben irányadó 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdésében írt – feltételei az elbírált esetben megvalósultak.
A felperes keresete az újítási díj teljesítésére irányult. A bíróságnak tehát az újítás ismérveinek elbírálásán túl a hasznosítás tényével és eredményességével is foglalkoznia kellett.
Az R. 2. §-ának (4) bekezdése értelmében hasznosítás az újítás tárgyát képező megoldás felhasználása a vállalat termelési, gazdasági tevékenysége körében (megvalósítás) vagy értékesítése más vállalat részére.
A fentebb már kifejtettekre tekintettel helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja: a hasznosítás ténye is megállapítható, és mivel az elbírált esetben nincs olyan jogszabályi vagy szerződéses rendelkezés, hogy a díjfizetést az alperesen kívül álló személy lenne köteles teljesíteni, a felperesek kellő jogalappal érvényesítik díjkövetelésüket az alperessel szemben.
A közbenső ítéletre a keresettel érvényesített jog fennállásának megállapítása tartozik [Pp. 213. § (3) bekezdés], a Legfelsőbb Bíróság ezért – a rendelkezés szövegének megfelelő módosításával és indokainak kiegészítésével – az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését helybenhagyta (Pp. 253. § (2) bekezdés). (Legf. Bír. Pf. IV. 20 828/1985.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás