GK BH 1986/425
GK BH 1986/425
1986.10.01.
I. Az első fokú határozatot hatályon kívül helyező és a per újabb tárgyalását elrendelő végzést jogerősnek kell tekinteni, és ezért helye van ellene törvényességi óvás emelésének [Pp. 270. § (1) bek.].
II. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatnak az importált termékek beszerzése terén is kell olyan megalapozott ismeretekkel rendelkeznie, hogy azokra – elsősorban a szerződéskötésre kötelezett termékekre – akkor is meg kell tudnia kötni az értékesítési szerződést, ha a megrendelés beérkeztekor azokból raktárkészlettel nem rendelkezik [33/1975. (XI. 27.) MT sz. r. 5. §].
III. Bár a jogszabály nem szabja meg a kiszabható gazdasági bírság felső határát, a bírság összegének meghatározásánál a bíróság nemcsak az eljárás alá vont gazdálkodó szervezet kifogásolható eljárását és az ezzel kapcsolatos érdeksérelmet kell értékelnie, hanem azokat a körülményeket is, amelyek az elvárható magatartás megvalósítását – esetleg ugyancsak népgazdasági érdekekre tekintettel – megnehezítik [32/1984. (X. 31.) 5. § (1) bek.]
A gazdasági bírság kiszabására irányuló indítvány szerint az eljárás alá vont termelőeszköz-kereskedelmi vállalat a kontingentált termékek tekintetében nem tett eleget a 33/1975. (XI. 29.) MT számú rendelet 5. §-ában előírt szerződéskötési kötelezettségének. A szerződés kötése helyett a vállalat a megrendelésekre vagy nem válaszolt, vagy azt közölte a megrendelőkkel, hogy a beszerzést folyamatba tette, majd esetenként az igény kielégítéséről tájékoztatást adott, vagy vételi jegyet küldött. Az így kialakult gyakorlat következtében a vállalat sohasem szegett szerződést, ezért nem kellett viselnie a szerződésszegés hátrányos következményeit.
Az eljárás alá vont vállalat által közölt adatok szerint 1984. év folyamán 54 megrendelő által eszközölt 173 megrendelés közül 117 esetben nem jött létre szerződés a felek között.
Az elsőfokon eljárt bíróság az indítványt alaposnak találta, és ítéletével 2 millió Ft összegű gazdasági bírság megfizetésére kötelezte az eljárás alá vont vállalatot. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügy újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot. Végzésének indokolásában a tisztázandó kérdések körét és terjedelmét részletesen előírta.
A Legfelsőbb Bíróság végzése ellen megalapozatlanság és törvénysértés címén a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasító végzésével ugyanis olyan terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatását rendelte el, amely felesleges, és az eljárás lényeges elhúzódását eredményezte volna. A végzés indokolásában előírt tisztázandó kérdések egy részét ugyanis az elsőfokú bíróság már felderítette, illetőleg az indítványozó az ügy eldöntése szempontjából lényeges kérdések tekintetében további bizonyítást nem igénylő egyértelmű nyilatkozatot tett, a továbbiakban megjelölt tisztázandó körülmények felderítése pedig az ügy eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bír. Az eljárás alá vont egyébként tévesen utalt arra, hogy az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzés nem tekinthető jogerős döntésnek, és hogy emiatt e végzés ellen törvényességi óvással élni nem lehet. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a hatályon kívül helyező végzés alaki jogi szempontból jogerősnek tekinthető, hiszen ellene nem lehet fellebbezéssel élni.
Az elsőfokú bíróság az ügy eldöntése szempontjából szükséges tényállást kellően felderítette, ítéletének indokolásában azonban olyan megállapításokat is tett, amelyeket a bizonyítékok nem támasztanak alá, és amelyekre egyébként az indítványozó sem utalt.
Az indítványozó kizárólag azt kifogásolta az indítványában, hogy az eljárás alá vont 1984. évben a szerződéskötésre kötelezett termékek tekintetében elzárkózott a szerződés megkötésétől. Az eljárás alá vont sem vitatta, hogy 1984. évben 54 megrendelővel a megrendelt termékek tekintetében nem kötött szerződést, holott e termékekre a 33/1975. (XI. 29.) MT számú rendelet 5. §-a értelmében a szerződés kötése kötelező. A szerződéskötéstől történő ismételt elzárkózás ténye bizonyított, hiszen az eljárás alá vont által készített kimutatás szerint a megrendelők negyedévenként adták fel a megrendeléseiket, és az eljárás alá vont ezekre szállított szerződésen kívül. Ez a tény pedig azt jelenti, hogy az eljárás alá vont egy-egy megrendelővel 1984. évben két, három, négy esetben, tehát ismételten elzárkózott a szerződéskötéstől. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az eljárás alá vontnak a szerződéskötéstől való elzárkózása indokolatlan volt.
Nem kétséges ugyanis, hogy az eljárás alá vont végül is a megrendelt termékeket leszállította. A hosszú évek gyakorlata alapján az eljárás alá vontnak az importált termékek tekintetében is rendelkeznie kell olyan megalapozott ismeretekkel, amelyek birtokában – elsősorban a szerződéskötésre kötelezett termékek tekintetében – a szerződést akkor is meg tudja kötni, ha a megrendelés vételekor raktárkészlettel nem rendelkezik. Ezt az állítást támasztja alá az eljárás alá vontnak az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozata, amely szerint 1985. évben a szerződéskötésre kötelezett termékekre már szerződést kötött. Mindebből következik, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az eljárás alá vont kifogásolt magatartása sérti, illetőleg veszélyezteti a tisztességes gazdálkodás követelményeit, és hogy emiatt a gazdasági bírság kiszabása iránti indítvány alapos.
Megalapozatlan azonban az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának az a megállapítása, hogy az eljárás alá vont kifogásolt magatartását megrendelőinek túlnyomó részével évek óta rendszeresen folytatja. E vonatkozásban ugyanis az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le, erre az indítványozó sem hivatkozott, az eljárás alá vont pedig forgalmának kb. 80%-át szerződéses formában bonyolítja. Az elsőfokú bíróság annak megállapítása érdekében sem folytatott le bizonyítási eljárást, hogy a megrendelők a szerződés létrehozása tárgyában miért nem nyújtottak be keresetet, ezért az elsőfokú bíróságnak ezzel kapcsolatos ítéleti indokolása is megalapozatlan, a fentiek tisztázása azonban a jelen indítvány eldöntése szempontjából közömbös.
A gazdasági bíróságról szóló 32/1984. (X. 31.) MT sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági bírságot úgy kell megállapítani, hogy az legalább 30%-kal meghaladja a jogosulatlanul szerzett előnyt, illetőleg okozott kár összegét. Az elsőfokú bíróság a fentiek figyelembevételével az indítványozó által megjelölt bírságalapra is tekintettel a megrendelők és a rendelések, illetve a rendelt tételek számát mérlegelve, a bírságalapot 100%-kal megemelte, és 2 millió Ft gazdasági bírság fizetésére kötelezte az eljárás alá vontat.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a bírságalap összegének megállapításakor elsősorban azt mérlegelte, hogy az eljárás alá vont a megrendelt termékeket szerződésen kívül ugyan, de mégis leszállította. Az pedig nem kétséges, hogy az adott ügyben a bírságalap mérlegeléssel történt kialakításakor az elsőfokú bíróság által hivatkozott megrendelőknek és a rendelések számának döntő jelentősége nincs. Minthogy az eljárás alá vont kárt nem okozott, tisztességtelen haszonra nem tett szert, e körülményeket is mérlegelve a hivatkozott rendelet 5. §-ának (2) bekezdése értelmében a bírságalap összegét a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 400 000 Ft-ban, a fizetendő gazdasági bírság összegét pedig a fenti összeget 30%-kal meghaladó összegben, 520 000 Ft-ban állapította meg. A bírságalap 100%-kal történt megemelése mindenképpen indokolatlan. Az elsőfokú bíróság ugyanis csak az eljárás alá vont kifogásolható magatartását és az ezzel kapcsolatos érdeksérelmet értékelte, nem mérlegelte azonban a javára azokat a körülményeket, amelyek az importbeszerzések során fennállnak. Az eljárás alá vont bizonyította, hogy olyan eset is előfordult, amikor a Külkereskedelmi Minisztérium a külföldi szállító szerződésszegése miatt népgazdasági és vállalati érdekre hivatkozással javasolta az eljárás alá vonttal szemben az igényérvényesítéstől való eltekintést. Ha az ilyen vagy ehhez hasonló javaslatok nem is általánosak, szórványosnak sem lehet tekinteni. Ezért semmiképpen sem indokolt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa által megállapított összeget meghaladó nagyságú gazdasági bírság kiszabása.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a törvényességi óvással támadott végzést hatályon kívül helyezte, és minthogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók voltak, a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. (Eln. Tan. G. törv. 30 418/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás